A humánum (ál)arcai
Ezrek már visszaköltöztek lerombolt otthonukba, százezrek most csomagolnak a Szíriával határos országokban felállított menekülttáborokban, hogy hazatérjenek. Pedig még nincs teljes béke az országban és békeszerződés sem született. Mert ki is kötné azt meg? A nagyhatalmak? A középhatalmak? Az Aszadhoz hű erők a lázadókkal?
Egyik opció sem reális, mert Szíriában mindenki harcolt mindenkivel a maga érdekeiért. De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy milyen hamis az a humánum, amelyet az elmúlt években olyan sokszor számonkértek rajtunk, kelet‑közép‑európai államokon. Egyet lehet érteni az EU külügyi főbiztosával, Federica Mogherinivel, hogy Szíria nem egy sakktábla, nem egyfajta geopolitikai játszma, hanem a szíriai népé, és nekik kell dönteniük az országuk jövőjéről. Nekik kellene, de nem ők döntenek, mint ahogy 7 évvel ezelőtt, a polgárháború kirobbanásakor sem ők döntöttek: országuk egy förtelmes geopolitikai játszma terepe lett, ahova európai nemzetek ENSZ‑felhatalmazás nélkül küldtek bombázókat, és most az ENSZ égisze alatt akarnak rendet teremteni. Mogherini azt mondta, a fenntartható béke egyetlen útja az ENSZ égisze alatt zajló békefolyamat. Micsoda képmutatás!
Az is figyelemreméltó, hogy hol mondta: a brüsszeli donorkonferencián, ahol a tervezett összegnek csak nagyjából a fele, az újjáépítés elindításához szükséges adományoknak meg a töredéke jött össze. De milyen sokat jelentett volna ez a 3,6 milliárd dollár tavaly és tavalyelőtt, mennyivel emberibb körülményeket teremthetett volna a menekültsorsok felett szörnyülködő világ a libanoni, a török meg a jordániai menekülttáborokban… De tavaly és tavalyelőtt sem tartottak donorkonferenciákat ilyen céllal, ellenben a menekültsorsok felett szörnyülködő világ milliárdokat költött – természetesen csakis a humánum jegyében – a menekültekre Európában. S hagyták, hogy az embercsempészek döntsenek arról, melyik menekült menekülhet meg, s melyik nem.
Az Európai Unió nem vesz részt Szíria újjáépítésében, nem jött be ugyanis a számítása. Az Aszad‑rezsim maradt, a „demokratikus átalakulás” meg elmaradt. Közben meghalt több százezer ember, milliók elmenekültek, a 24 milliós szír lakosság fele földönfutó lett, otthonuk megsemmisült. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban meg mi is? Adományok, ígéretek.
A szíriaiak most megindultak hazafelé. Először a menekülttáborokból, aztán majd néhányan – nyilván kisebb számban – Európából is visszatérnek. Mert valaki(k)nek fel kell építeni azt az országot. S ugyan lesz majd sok európai vállalkozó, aki hatalmas bizniszt lát ebben, de a téglát megfogni és rakni mégiscsak a szíriaiaknak kell majd. Csak reménykedhet a lerombolt ország népe, hogy a mesteremberek is visszatérnek hazájukba, s nem maradnak a Siemensnél, ahol ugyan nem szakmunkát végeznek, de többet keresnek, mint valaha fognak Szíriában.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/14. számában.)
