A szlovák áfium ellen való orvosság
Újfent a figyelem középpontjába kerültek a magyarok Szlovákiában. Sokat foglalkozik velünk a média a Btk törvénymódosítása kapcsán, ami főleg ellenünk irányul ugyanúgy, mint 80 évvel ezelőtt Beneš elnöki dekrétumai. A Magyar Szövetség jól reagál eddig az eseményekre, és a felénk áramló megnövekedett figyelem akár még jól is jöhet a parlamenti választásokon. Mindenesetre a magyar közösség összefogása szempontjából pozitív hozadéka lehet.
Szlovák részről ez a felfokozott érdeklődés is az elfogadott törvény körüli bizonytalanságot, kétségeket támasztja alá, mert érzik a mögöttes nacionalista erőfitogtatást. Még Mečiar is kibújt a barlangjából üdvözölni Fico kormányának lépését, ami növeli a törvénymódosítás kontraproduktív voltát.. Emlékezzünk csak vissza, a kilencvenes mečiari évekre, amikor a magyar iskola, az anyanyelvi oktatás került veszélybe, milyen összefogást, tiltakozási hullámot és sok esetben polgári engedetlenséget váltott ki a Felvidéken.
Most, amikor újra megerősítést nyertek a szlovák parlamentben Beneš elnöki dekrétumai és velük együtt a kollektív bünösségünk is, számíthatunk hasonló kiállásra? Sokan emlegetik az újabb polgári engedetlenség szükségességét. Rákényszerültünk!. De addig is az elfogadott törvénymódosítás ignorálásával kell reagálni a hatalom arrogancinájára. Nem kell szótfogadni, engedetlenkedni kell, meg kell szólalni különböző fórumokon.
A múltban is számos példából lehet meríteni, mivel nem első alkalommal provokál minket a hatalom. Elfogadták a nyelvtörvényt. A 2004-ben önállósodott érsekújvári magyar gimnázium kérte a belügyminisztériumtól Pázmány Péter nevének felvételét. A minisztérium két feltételhez kötötte: Legyen 2 hivatalos neve az intézménynek: Pázmány Péter Gimnázium magyarul és Gymnázium Petra Pazmaňa szlovák elnevezésként. A másik feltétel pedig az volt, hogy a névfeltételhez kérni kell Pázmány Péter dunaszerdahelyi polgármester beleegyező nyilatkozatát, írta egy minisztériumi ivatalnok, aki kevésbé volt tisztában a magyar kultúrtörténelemmel. Röhej egy magyar intézmény két neve, illetve egy név kétfajta helyesírása: Pázmány Péter és Peter Pazmaň. Sajnos az első feltételnek a nyelvtörvény értelmében eleget kellett tenni, máig is ez az intézmény hivatalos elnevezése. De a másik feltétellel kapcsolatban megírtuk a minisztériumnak, hogy mi nem éppen a dunaszerdahelyi polgármesterre gondoltunk a névadással, aki 2009-ig állt a város élén, bármilyen baráti kapcsolatban is voltunk akkoriban, hanem az esztegomi érsekre, a nagyszombati egyetem alapítójára, a magyar barokk próza kiváló mesterére, egyházi személyiségre. Ezt követően a megszégyenült hivatalnok hozzájárult a névfelvételhez.
Nem sokkal később a kettős állampolgárság felvétele okozott nehézségeket, és több ember számára a szlovák állampolgárság elvesztését. A törvényerejű megfélemlítés okozott ugyan némi zűrzavart, voltak, akik a rendőrség tudomására hozták a magyar állampolgárságukat, ezért elvesztették a szlovákot, és máig tart az akkor elfogadott állampolgársági törvény visszatartó hatása, ami azóta némileg enyhült, viszont beívódott a felvidéki köztudatba, ezzel pedig elérte célját. Jómagam 2011-től vagyok magyar állampolgár is, nem kérkedve ezzel, csupán a szívemre hallgatva.
Most pedig a Btk módosított törvénye értelmében féléves szabadságvesztéssel riogatnak. Nem szabad megijedni, sőt ki kell használni minden lehetséges fórumot, érvényesíteni kell a szólásszabadságot a jogtipró igaságtalanság ellenében. Nem lesz merszük ahhoz, hogy egy magyart is börtönbe zárjanak a benesi dekrétumok máig tartó érvényességének jogos bírálata miatt. Minél többen tiltakozunk valamilyen formában a Btk törvénymódosítása ellen, annál kisebb a valószínűsége a törvény érvényesítésének, a megtorlásnak.
Ezzel összefüggésben pedig a Felvidék maradjon szépen Felvidék a magyarok szóhasználatában bármennyire is neheztelnek érte egyesek, és bárhogyan is használja a magyar nyelvű napilap. A szlovákoknak a Felvidék szó fáj, nekünk a Beneš-dekrétumok màig tartó érvényésessége, a kollektív bűnösség koholt vádja és a sok-sok ellenünk elkövetett igazságtalanság a hontalandág éveiben. Oda kell dörgölni az orruk alá szóban, írásban, tettben, hogy nem a dekrétumok bírálata jelent bűntettet, hanem maguk a dekrétumok magyarokra vonatkozó része jelent jogtiprást. Ezért kell tiltakoznia most minden felvidéki magyar civil szervezetnek, intézménynek, és ez legyen a média feladata is! Igazunk mellett az egyéni kiállás is nagyon fontosI lyen a kisebbségi sors egy antidemokráciában, tele kihívásokkal.
