A feláldozható pszichológusok?
Néhány napja arról írtam ezen a helyen, szükség volna a közös többszörösre a szlovákiai politikában: sajnos úgy tűnik, egyre távolabb kerülünk ettől. A társadalmi feszültség egyre nagyobb, egy diák nem akar kezet fogni a köztársasági elnökkel, a pszichológusok pedig jó ötletnek találják, ha nyílt levelükkel akarják megváltoztatni a kormányfő kommunikációs stílusát.
Sajnos mindkét eset csak arra mutat rá, az adott személyek saját magukra akarták felhívni a figyelmet, ahogy Robert Fico is magát kívánja erősíteni a sokszor szélsőséges kommunikációs megoldásaival. A hasonló támadások pedig csak mélyítik a szakadékot a kormánypárti és ellenzéki szavazók között, s ennek az ország lakosai a vesztesei. Láthatjuk, miként építi újra népszerűségét az ellenzék romjain Igor Matovič, ami már előre sejteti, sok jóra nem lehet számítani a hazai politikai párbeszéd jövőjét illetően.
A kérdés költői, az olvasó számára is nyilvánvaló a válasz, ahogy az is, minden érdekelt számára a feszültség növelése a cél, s ha kell, akkor valakik a szakembereket is beáldozzák. Gondoljunk csak bele, amikor egy pszichológus nyilvánosan véleményt formál egy politikusról, akit személyesen nem vizsgált, könnyen megsértheti a szakmai etika azon alapelvét, hogy diagnózist kizárólag alapos személyes vizsgálat után lehet felállítani.
A távdiagnózis gyakorlata nemcsak szakmaiatlan, hanem alááshatja a pszichológia hitelességét is, mert nem magánemberként mond véleményt, hanem a szakmájával igyekszik burkolni véleményét.
Egyértelműen látjuk a politikai vélemények gyakran érzelmileg telítettek, éppen ezért egy pszichológus nyilatkozata olyan benyomást kelthet, hogy a szakma a politikai konfliktusok egyik oldalán áll. Ez a megközelítés elidegenítheti azokat az embereket, akik más nézőpontot képviselnek, és rontja a szakmai objektivitásba vetett hitet.
Azt se felejtsük el, ha egy pszichológus nyilvánosan ítélkezik egy politikus mentális egészségéről vagy személyiségéről, az gyakran túlegyszerűsíti a komplex emberi viselkedést, és sztereotípiákra támaszkodhat.
Az ilyen nyilatkozatok a tudományos megközelítést is veszélyeztetik, mivel a közvélemény a pszichológiai elemzést könnyen azonosíthatja a politikai manipulációval.
Ettől függetlenül a megfogalmazott kritika még lehetne jogos, bizonyos részeivel akár egyet is érthetünk, de a pszichológusok véleménye sokszor nem a cselekedetekre, hanem a személyiségre vagy a mentális állapotra irányul, ami tovább polarizálhatja a társadalmi párbeszédet. Egy politikus mentális egészségének nyilvános megkérdőjelezése nem csupán etikailag vitatható, hanem stigmatizáló is lehet, hiszen azt sugallhatja, hogy bizonyos mentális állapotokkal rendelkező emberek alkalmatlanok lehetnek a vezetői szerepre. Ezzel utalva arra, jobb volna, ha más lenne ott.
Ez egyre inkább megerősíti azt az érzését az ellenzéki szavazónak, hogy igaza van, Ficót tényleg el kell tüntetni a kormányfői székből, a másik oldalon álló állampolgárban pedig azt a meggyőződést, az ellenzék minden módszert kihasznál a baloldali politikus kikészítésére. Ha valaki azt gondolja, ez rendben van, akkor csak annyit mondanék, mérjünk egyenlő mércével.
