Szelőce

Selice
község
magyar lakosság 1910
99%
3 680
magyar lakosság 2011
50%
1 416
Népesség: 2 833
Terület: 38,36 km²
Tszf. magasság: 113 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92572
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nyitra vármegye Vágsellyei járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Vág bal partjának közelében, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 14 km-re délkeletre, Érsekújvártól 26 km-re északnyugatra. Elődtelepülései, Magyarsók és Szelőce teljesen egybeépültek már a 19. században. Mellékutak kötik össze Tótmegyerrel (12 km), Jattóval (7 km) és Tornócon (8 km) keresztül Vágsellyével. Határa átnyúlik a Vág jobb partjára is (Kaparás). Északnyugatról Vágsellye és Vágtornóc, északkeletről Jattó, keletről Tardoskedd, délről Vágfarkasd, nyugatról pedig Zsigárd községekkel határos. Nyugati határát (mely egyben Nyitra és Pozsony vármegyék történelmi határa) az 573-as út alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1947-ben alakult Magyarsók és Szelőce egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után a Vágsellyei járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1947-ben Selice (Szelőce v. Sókszelőce) néven egyesítették őket. Az egyesített község 1960-ig a Vágsellyei járáshoz, majd 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. A község két, az elődközségeknek megfelelő kataszteri területre oszlik: Magyarsók (20,94 km², a községterület 54,6 %-a) és Szelőce (17,42 km², 45,4 %). Területük az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 3725, 1921-ben 3727, 1939-ben 3801, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. Az 1945 utáni kitelepítésekkel megváltozott a község etnikai jellege a szlovákok betelepítésével. 1939-1991 között lakossága 37,5 %-al csökkent, az 1991-2011 közötti két évtizedre kismértékű gyarapodás jellemző (3,5 %). A népességvesztés elsősorban Szelőce településrészt érintette, melynek lakossága kevesebb, mint a felére csökkent (1939-ben 1744, 2011-ben 748 lakos). A lakosság enyhe többségét még a magyar nemzetiségűek alkotják, de a szlovákok aránya 1991-2011 között megduplázódott (20,5 %-ról 43,4 %-ra). A lakosság többsége (55,7 %) a roma etnikumhoz tartozik, de csak 3,7 % vallja magát roma nemzetiségűnek. A lakosság többsége (78,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 7,7 %. 1921-ben Magyarsókon még a lakosság 29,3 %-a, Szelőcén pedig 6,8 %-a volt református vallású. 1939-ben Sókon és Szelőcén összesen 63 izraelita vallású lakos élt. 2011-ben a lakosság 73,8 %-a (2111 fő) élt Magyarsókon és 26,2 %-a (748 fő) Szelőcén. Egyetlen lakott külterületi helye a Szelőce kataszteréhez tartozó Perjéspuszta volt, ahol 21-en éltek.

Történelem

A pannonhalmi bencés apátság a 11. század végén kapta meg az addig királyi birtoknak számító falut. A kései középkorban az Apponyi, Mérey és Vécsey családok birtokolták, a 16. században a Csúzy család, ám ugyanebben az időben a törökök elpusztították. Az újkorban a Hunyady, végül a Károlyi család volt a legjelentősebb földbirtokosa. A község harcoknak és elemi csapásoknak egyaránt ki volt téve az elmúlt évszázadokban. Egy 19. századi útépítés során katonák és fegyvereik maradványai kerültek elő a földből, 1861-ben tűzvész, 1873 előtt a rendszeres árvizek, 1883-ban pedig jégverés okozott súlyos károkat. Az itt élők mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, a földreform után, a 20-as és 30-as években több sztrájkot tartottak a mezőgazdasági munkások. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. Magyarsókot és Szelőcét 1947-ben egyesítették. 1993-tól Szlovákia része. Báb nevét már 1113-ban említik, és még a 18. század elején is falu volt a helyén. Az ezt követő évtizedekben viszont elnéptelenedett, és a mai napig létező majorsággá szűkült.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik, határában kis vízierőmű üzemel a Vágon. Szent Mihálynak szentelt római katolikus temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban.