Lekér

Hronovce
község
magyar lakosság 1910
98%
2 142
magyar lakosság 2011
41%
619
Népesség: 1 461
Terület: 30,96 km²
Tszf. magasság: 131 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93561
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Lévai járás nem létezett

A mára egybeépült Garamdamásd, Garamvezekény és Lekér egyesítésével alakult község a Garam bal partján, az Alsó-Garammente kistájon fekszik, Párkánytól 26 km-re északra, Zselíztől 5, Lévától 33 km-re délre, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Kisölveddel (4,5 km). Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, délről Oroszka, délnyugatról Érsekkéty, északnyugatról Nyírágó, északról Zselíz, keletről pedig Kisölved és Garamsalló községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont, délnyugati határa pedig Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. A község 1960-ban alakult Garamdamásd, Garamvezekény és Lekér községek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között visszakerültek Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). A község három településrészre és kataszteri területre oszlik: Lekér (9,27 km²), Garamdamásd (10,64 km²) és Garamvezekény (11,05 km²). Területük az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 2176, 1921-ben 2139, 1939-ben 1951, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. Garamdamásdra 1927-ben szlovák telepesek érkeztek, 1945 után pedig Garamdamásdot és Garamvezekényt egyaránt súlyosan érintette a magyar lakosság kényszerkitelepítése (Damásdon a magyar lakosság 35,6 %-át, Vezekényben pedig 44,1 %-át telepítették ki), ezzel alapvetően megváltozott nemzetiségi arculatuk. 1961-ben 2397 lakosa volt elődközségeinek, de a magyarok aránya 43,4 %-ra csökkent. 1939-1991 között a lakosságszám csökkenése (24,4 %), 1991-2011 között stagnálása figyelhető meg. 1991-ben az egyesített Lekér község még magyar többségű (51,6 %) volt, 2001-2011 között azonban már a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe (arányuk 45 %-ról 51,5 %-ra nőtt, míg a magyaroké 41,3 %-ra csökkent). A községben jelentős számú roma lakosság él, akik a lakosság 13,6 %-át alkotják. A lakosság 59,8 %-a római katolikus, 10,1 %-a evangélikus, 6,1 %-a pedig református vallású. Lekér és Garamdamásd hagyományosan katolikus, Garamvezekény pedig református többségű (1921-ben 60 %) település volt. 2011-ben az egyesített Lekér község lakosságának 34,1-34,1 %-a (511 fő) élt Lekéren és Garamdamásdon, 31,8 %-a (476 fő) pedig Garamvezekényben.

Történelem

Lekér települést 1256-ban "Sereful", 1269-ben "Seraphino", 1293-ban "Leker", 1340-ben "Monasterium Seraphini de Leker" néven említik. Lekéren 1256-ban említik az itteni bencés apátságot. A falu 1293-ra megszűnt, de Csata és Oroszka falvak is az itteni apátsághoz tartoztak. 1508-ban a kolostornak csak apátja volt. 1536-ban a lévai váruradalomhoz tartozott, később a nagyszombati jezsuitáké lett. 1601-ben malom és 20 ház, 1720-ban 31 adózó volt a faluban. 1828-ban 69 házában 457 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Garamdamásdot 1239-ben "Damas" néven említik először. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék megemlíti papját is. 1285-től az esztergomi káptalan birtoka volt. A 16. században több nemesi család birtoka, a 17. századtól a lekéri apátságé. 1601-ben 25 ház állt a községben, 1720-ban 18 adózó portája volt. 1828-ban 72 háza és 490 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1927-ben Garamdamásdipusztára cseh és szlovák kolonistákat telepítettek, ahol 1930-ban 51 személy élt (ma lakatlan). Garamvezekényt írott forrásokban először, egy 1209-es határperben szerepel Wezeken formában, míg 1240-ben Vezekyn alakban fordul elő. A későbbiekben ismét Wezeken (1269) és "Vezeken" (1328) alakban írják nevét. 1269-ben még a Hont vármegyéhez, 1300-ban már Barshoz tartozott. 1273-ban István magister, Amade Comes fia a bényi bencés apátságnak adományozza, majd több nemesi család birtoka. Ez időben már jelentős településként 12 garas tizedet fizetnek. Ezután a zselízi uradalom részeként az Erdődy és a Székely családoké. 1536-ban 8 adózó portája volt és a faluban bognár is működött. 1601-ben 30 háza volt, 1715-ben 12 adózó családfője volt. 1828-ban 107 házában 729 lakos élt. 1570-ben a falu teljes lakossága a kálvini - református hitre tért. Mindhárom település a frontvonalba került 1944 végétől 1945 márciusáig, súlyos károkat szenvedett az épületállomány, a lakosságot kitelepítették. Garamvezekény mindkét temploma elpusztult a harcokban. 1947-ben Garamdamásd és Garamvezekény magyar lakosságának nagy részét kitelepítették Magyarországra és helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Garamdamásdot, Garamvezekényt és Lekért 1968-ban egyesítették Hronovce néven. Magyar és szlovák nyelvű alapiskoláját 2012-ben megszüntették.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák nevelési nyelvű óvoda, valamint az egykori apátsági kastélyban pszichiátriai intézet működik. Lekér Szent Margitnak szentelt római katolikus temploma a 13. század első felében épült román stílusán, a 18. században barokkosították. Garamvezekény Szent Anna-kápolnája 1966-ban épült. A Vezekényi-rétet 1953-ban védetté nyilvánították.