2021. szeptember 24., 16:16

Vizuális kétnyelvűség – a tolerancia szimbóluma

A Lévai járásban fekvő Zselíz városában egyre eredményesebbek a kétnyelvűsítési törekvések. Sok esetben egy kis utánajárást, némi intézkedést követően már el is helyezik a szlovák mellé a magyar nyelvű feliratokat, a téma kapcsán azonban elvétve kritikus hangokat is hallani.

zselíz
Fotó: Kaszmán Zoltán

Csonka Ákos Zselíz város önkormányzatának képviselőjeként a kétnyelvűsítés minél szélesebb körű kiterjesztését tekinti egyik céljának. Kezdeményezésére a Garam-parti település déli részén a közelmúltban felújított buszmegálló immár két nyelven köszönti a Párkány felől érkezőket, de képviselői indítványára a városi rendőrautó feliratai is kétnyelvűekké váltak. Legutóbb – szintén az ő közbenjárására – magyar feliratok jelentek meg a 2021. szeptember 10-én megnyílt Lévai Coop Jednota élelmiszerboltjában. Mint mondja, a kétnyelvűsítéssel kapcsolatos intézkedések tekintetében felemásak a tapasztalatai. Arra a kérdésünkre, hogy a magyar feliratokra miképpen reagál a helyi szlovákság, így válaszolt:

– Leszögezném, hogy tevékenységemet nem a helyi szlovákság érzékenységéhez igazítom.

A hétköznapi életben azt tapasztalom, hogy a szlovákok nagy része észre sem veszi ezeket a feliratokat, inkább természetesnek veszi meglétüket.

A közösségi oldalakon előfordulnak negatív hozzászólások, arányaiban azonban elenyészőek a gratuláló, pozitív reakciókhoz képest. Persze, ki kell emelnem, hogy ezekben a kezdeményezéseimben mindig partnerre találok Juhász András polgármesterben és a városi hivatal munkatársaiban.

A kétnyelvűség természetes állapot

S hogy a zselízi magyarság részéről egyáltalán mutatkozik-e igény a kétnyelvű feliratokra?

A képviselő szerint a vizuális kétnyelvűség nem létszükséglet kérdése, hiszen szinte mindenki érti, mit jelent például az a szó, hogy chlieb.

– A vizuális kétnyelvűség a tolerancia, az együttélés és az egymás kölcsönös tiszteletének szimbóluma. Bár száz évvel ezelőtt városunkat 98%-ban magyarok lakták, jelenleg fele-fele arányban élnek itt magyarok és szlovákok, így a kétnyelvűség az élet minden területén megmutatkozik. Miért maradnának ki ez alól a vizuális felületek? – fogalmazza meg Csonka Ákos.

Néhány évvel ezelőtt a Via Novával volt egy kezdeményezésünk, amelynek részeként kilincsre akasztható táblákat helyeztünk el valamennyi üzlet és vállalkozás ajtajára.

Ahol érvényesült a kétnyelvűség, ott dicsérő és köszönő szöveggel ellátott zöld színűt, ahol nem érvényesült, ott kérő típusú piros színűt. A kétnyelvűséggel kapcsolatban egyébként gyakran hallani, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Ilyenkor mindig el szoktam mondani, hogy drágább sem, s hogy otthonunk, szülőföldünk viszont élhetőbb és komfortosabb lesz számunkra.

A város területén működő üzleteknek és vállalkozásoknak kétnyelvű matricákat is ajándékoztak, s egy levelet is eljuttattak számukra, amelyben felvázolták a kétnyelvűség lényegét.

Csonka elmondása szerint az akció után számos helyen ki is helyezték a matricákat, ennek ellenére azonban még mindig vannak helyek, ahol hiányzik a magyar felirat.

zselíz
Fotó:  Kaszmán Zoltán
Buszmegálló Zselízen
Kétnyelvű ügyintézés, egynyelvű testületi ülések

A hivatali kétnyelvűség tekintetében Zselízen nem figyelhető meg hiányosság, hiszen valamennyi városi felület két nyelven kommunikál. Ha esetleg mégis észlelnek valamilyen elmaradást e téren, arra rögtön felhívják a figyelmet, az illetékesek pedig azonnal kiküszöbölik azt. Hiányérzet talán csak a képviselő-testület tárgyalási nyelvében van, ugyanis – például

Párkánnyal vagy Ipolysággal ellentétben, ahol (mivel mindenki érti mindkét nyelvet) kedvük szerint szólalnak fel – Zselízen csak szlovák nyelven folynak az ülések.

Tény, hogy Zselízen van olyan képviselő, aki alig beszél magyarul. Itt kell megjegyezni, hogy – szintén Csonka Ákos kezdeményezésére – a képviselők beiktatásakor az eskü magyar nyelven is elhangozhatott.

A képviselő a jövőben – a Jednota élelmiszerboltjához hasonlóan – a Lidl és a Billa áruházakkal is felvenné a kapcsolatot. Mint mondja, esetükben nem teljesen ismeretlenek a magyar feliratok, de sajnos többnyire csak a veszélyhelyzetekre figyelmeztetnek, míg az áru és más tekintetében csak szlovák nyelvű tájékoztatás található.

A Rákóczi Szövetség pályázati felhívásába is bekapcsolódtam, amelynek keretében a cégtáblák és a vizuális felületek kétnyelvűsítésére lehetett anyagi támogatást igényelni.

Sajnos, újabb kiírásokra nem került sor, pedig azóta több vállalkozó keresett meg az ilyen jellegű igényekkel. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, amikor még jelentős néptömeget alkotunk, de hangunk fokozatosan halkul; közösségként már nem hallatszunk olyan intenzíven, mint korábban. Ugyanakkor – hogy Márait idézzem – nekünk a magyar nyelv az otthonunk.

Én Zselízen vagyok otthon, Želiezovce számomra egy idegen hely, mintha csak a trópusokon lenne. Ha eltűnnek a magyar feliratok, az otthonunk idegenné válik s megszűnik létezni.

Hiába fog térdepelni a lábunkhoz egy-egy bokor, elveszítjük otthonunkat, s megszűnünk mi is létezni. A nyelvünk az identitásunk legfontosabb mentsvára. Ha elhagyjuk, kiszolgáltatottakká válunk. Ezért teszek meg mindent azért, hogy álljanak a várfalaink…   

 Megjelent a Magyar7 2021/38. számában.

Megosztás
Címkék