2022. április 1., 18:36

Vinni tovább a fáklyát a somorjai végváron! - interjú Méry Jánossal

A múlt héten tartotta évzáró taggyűlését a Csemadok Somorjai Alapszervezete, melynek egyik oszlopos vezetőségi tagja Méry János, aki többek között helyi önkormányzati képviselő, s a Via Nova Ifjúsági Csoport somorjai szervezetének elnöke. Méry szinte egy személyben szervezi a somorjai megemlékezéseket, s tavaly nagy harcok árán végül sikerült elérnie, hogy Kövér László házelnök jelenlétében felavassák a Somorjáról Kitelepített Magyarok emlékművét. Vele beszélgettünk.

méry jános
Fotó: Katona Tamás

Mikor lettél Csemadok tag? Hogy kerültél a vezetőségbe?

Ha jól emlékszem, még 2011-ben vagy '12-ben történt, hogy a Csemadok akkori vezetősége megkeresett, lennék-e a vezetőség tagja. 

Mikor érezted azt először, hogy többet is tudnál tenni a magyarságért Somorján?

Az az igazság, hogy engem úgy neveltek, nemcsak a szűkebb, de a tágabb közösségemért is felelős vagyok. Édesapám nagyon olvasott és tájékozott ember, mindig kommentálta a közéleti témákat, akár csak apai nagyapám, aki viszont a régi rendszerben rossz káder volt, így nem mehetett egyetemre. De Tőle is sokat tanultam. Dédpapám, Méry János Csallóköznádasdon volt iskolaigazgató, kántortanító, sportkört, dalárdát, ifjúsági klubot, tánccsoportot vezetett, de ő volt a helyi krónika írója is és még sorolhatnám. Nem csoda hát, hogy én is több területen vagyok aktív. De sokat tanultam – főleg az elmúlt 10 évben – anyai nagyapámtól, Bálint Lajostól is, akinek pedagógusként, egyetemi tanárként, tudományos kutatóként ugyan a matematika volt a mindene, de sokan mesélt gyermekkoráról és a régi időkről, amit Nyitranagykéren élt meg, s aki sajnos tavaly februárban visszaadta lelkét a teremtőjének. Egy ilyen háttérrel így utólag azt mondom, hogy szinte kötelességem volt, hogy tegyek valamit a somorjai, csallóközi, felvidéki magyarságért, de ha nincs a felkérés – amire a választ természetemből adódóan csak hosszú gondolkodás után adtam meg –, akkor lehet, sosem indulok el ilyen irányba, mivel nem az a fajta vagyok, aki ajánlgatja magát különféle pozíciókba.

Több éve városi képviselő is vagy. Mit gondolsz, sikerült az elmúlt években a somorjai magyarságot érintő kérdésekben előrehaladni?

Igen, egészen pontosan 2014 óta. Az első évben még csak tapogatóztam, felmértem, mik a határaim, kinél meddig lehet elmenni, s ami a legfontosabb, megtanultam, hogy a kritikát belül kell megfogalmazni, nem pedig kikiabálni, ha valami nem tetszik. Benn viszont keményen és következetesen minden területen – sokak szerint túl sok területen is – elmondom a véleményem, s szerencsére – főleg 2018 óta – ez nem talál süket fülekre. Nagyon sok mindenben fejlődött a város, a teljesség igénye nélkül megemlítenék párat. Fontosnak tartom, hogy 2014 óta következetesen figyelünk arra, ne adjunk el városi telket, amit beépíthetnek. Egy más dolog, hogy 2014 előtt nem annyira ügyeltek, s a magánkézben lévő telkeken sajnos lehetetlen megtiltani a társasházak építését. A helyzet nem ideális, de ha megnézzük a szomszédos Gútort, vagy Úszort, akkor nincs miért szégyenkeznünk. Kiemelném a volt Paulánus kolostor felújítását, mely a város dísze lett, s a jövőben több magyar rendezvényt is tervezünk oda. Sokan Koronának hívják az épületet, de az egy Monarchiabeli étterem volt. S a város nem a Korona éttermet újította fel, hanem a J. G. Altenburger tervei alapján 1722 és 1778 között épült kolostort, mely a történelmi Magyarország egyetlen paulánus kolostora volt. Ezért szerintem jó, ha változtatunk a szóhasználatunkon, ami az épület elnevezését illeti. Meg kell említenem még a volt ispotályos ház Szent Kozma és Damján tiszteletére felszentelt kápolnájának felújítását, mely mellé megépült az Ambrózia Idősek otthonának két új pavilonja is. De említhetném azt is, hogy sikerült Mátyás királynak szobrot állítani, melyet a kultúrbizottsággal vittünk végig Kovács Koppány elnöksége alatt. A kultúra és a sport terén megsokszorozott támogatási összegeket, a városháza felújítását fontos eredménynek tartom, valamint azt is, hogy több tucat tér, utca, járda újult meg 2014 óta .

Nevedhez fűződnek olyan tevékenységek is, melyeket nemcsak a városnak köszönhetően valósítottál meg.

Igen, van egy pár ilyen, de azért a város ezekben a dolgokban is segítő kezet nyújtott, ha kellett. Hármat emelnék ki. A sámoti Antióchiai Szent Margit templom körüli területet 2015 óta tisztítjuk, s tartjuk karban vianovás és csemadokos barátokkal, de Myjavec Pál plébános úrral egyeztetve, s főleg az ő koordinálása mellett, elindult és meg is valósult a templom állagmegóvása, belső és külső művészettörténeti feltárása is.

A bucsuházi temetőben szintén kábé ilyenkor kezdtünk takarítani, Varga Renáta képviselőtársam kezdeményezésére pedig tavaly elértük, hogy a több, mint 40 éve nem használt temetőt a város revitalizálja, és hogy egy ökotemetőt alakítson ki ott, melynek köszönhetően a karbantartást is a város végzi ezután.

S a legnagyobb dolog, amit sikerült elérni, az az, hogy 2021-ben, 5 év megfeszített munka, belső és külső harc, vita és sok-sok reménytelen helyzet után elkészült a Somorjáról Kitelepített Magyarok Emlékhelye, melyet Kövér László házelnök avatott fel, s mely méltó emléket állít a Somorjáról erőszakkal deportált és kitelepített magyaroknak.

A Csemadok vezetőségben évek óta oroszlán részed van az egyes magyar ünnepnapok, emléknapok szervezésében. Melyek ezek az ünnepek, amiket a Csemadok szervez, vagy társszervező?

Nem szükséges kiemelni a nevemet, ez az egész vezetőség érdeme, de természetesen jól esik, köszi. S igen, fontosnak tartom, hogy méltóképpen megünnepeljük magyar ünnepeinket, és hogy tisztelettel megemlékezzünk az emléknapjainkról, gyásznapjainkról, mert ezek az alkalmak nemcsak arra jók, hogy az oda kilátogatók meghallgassanak egy-egy verset, dalt és az esemény szónokát, hanem arra is, hogy találkozzunk mi, somorjai magyarok, beszélgessünk, érdeklődjünk egymás felől, tervezzük a közös programjainkat. A vírus előtt ezért is próbáltuk bevezetni, hogy ezt az eszmecserét valami harapnivaló, és egy-egy pohár bor mellett tudjuk megtenni. Szerintem ezek nagyon fontos dolgok, melyekben még javulnunk kell, de a lényeg, hogy elkezdtük ezt a folyamatot.

Hogyan látod a Csemadok szerepét városunkban?

Somorján a Csemadok fogalom. Ráadásul minden magyar szervezet, aki nyitott a párbeszédre, nyitott kapukra talál, ha valamilyen közös rendezésről van szó. Természetesen mindig csúszik homokszem a gépezetbe, de szerintem a szervezet ma nagyon jól működik. Amikor beléptem, már akkor is egy ütőképes vezetősége volt a szervezetnek olyan legendás nevekkel, mint Pogány Erzsébet és Kotiers Mária, akik azóta visszaadták lelküket a teremtőnek. Ebben az időszakban Nagy Péter volt az elnök, aki jelentős fiatalítást vitt véghez. Pár évvel korábban csatlakozott Kovács Koppány is, ő pedig hívott minket: Pirk Ilonát, Csicsay Andreát, Czafik Arankát és Kovács Erikát, Varju Pétert, Mathédesz Lajost, Ifj Szinghoffer Gábort és jómagamat. A legbüszkébbek a Csali Gyermek Néptáncegyüttesre és a Csalló Néptáncegyüttesre vagyunk, ahol együtt több, mint 250-en táncolnak,  s ahol Nagy Myrtill kitűnő munkát végez, de a HÍD Vegyes Kar s sokat fejlődött az elmúlt években Németh Imre vezetésével. Azt gondolom, ha az elkövetkező években be tudunk hozni még pár fiatal tanárt, vezetőt, akkor képes lesz folytatni ezt a munkát a szervezet.

Hogyan látod a somorjai magyarság jövőjét tekintve?

Megmondom őszintén, nincs okunk örömódákat zengeni. Eleve az Örömóda említése ma nem jó ómen, hiszen ez az Európai Unió himnusza, mely a nemzetállamok Európája helyett ma inkább egyfajta globális birodalom kialakítására törekszik. Visszatérve a kérdéshez, van összehasonlítási alapunk. A szomszédos Úszor és Gútor 800-1000 lakosú magyar falvakból 6-8000 lakosú szlovák „lerakatok” lettek, falvaknak már nem nevezném ezeket, de még nem városok.

Szóval áll még a somorjai végvár, vannak még várvédő vitézek a Nyugati Végeknél, de még több és még jobb védőre van szükségünk. S nemcsak a városfalakt kell védeni.

Az a jó, ha benn, a várudvarban zajlik az élet, virágzik a kultúra, ha a somorjai magyarok ismerik egymást, és nem kell mindenben egyetérteniük, nem kell feltétlenül szeretni egymást, de ha kell, össze kell fogni először a somorjai magyarság megmaradásáért, erőgyűjtéséért, majd a növekedésért. A csemadokosok pedig ebben a harcban nemcsak azzal segíthetnek, hogy elöl mennek, és viszik a fáklyát, hanem hogy minél több Hazáját, régióját, városát szerető fiatalt von be a közösségi munkába, hogy ha majd a mi karunk már nem bírja a lobogó fény vitelét, s a lábunk már nehezen tesz lépteket előre, akkor legyen kinek átadni ezt a nemes feladatot.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.