Újabb kötettel gazdagodott a Rimaszécsi krónika
Alig pár hónapja jelent meg Ambrúzs Zoltán Rimaszécsi krónika – Jogfosztottságunk története című vaskos kötete, s már akkor tudhattuk, hogy a kötetnek folytatása lesz. A napokban meg is jelent a Kezdetektől – Trianonig című második rész, s ahogy a szerző ígéri, már készül az I. Csehszlovák Köztársaság alatti élet, visszacsatolás és a II. világháború rimaszécsi időszaka, a szocialista évtizedek, s befejezés előtt áll a Rimaszécsi remények (1989 vége és 1990 eleje) című rész is.
Ambrúzs Zoltán neve nem ismeretlen a régióban, rimaszécsi helytörténeti kutatásai évtizedekre nyúlnak vissza, de csak nyugdíjas éveire akadt annyi ideje, hogy sokéves kutatási munkáját összegezze. Nem volt könnyű dolga. Hisz több ezer, a szülőfalujával kapcsolatos könyvet és levéltári iratot böngészett át, s mint ilyenkor illik, nemcsak Rimaszécsre koncentrált, hanem Magyarország történetére, hisz az egykori mezőváros, Rimaszécs története valahol Magyarország története is kicsiben. Ambrúzs Zoltán a rimaszécsi történéseket az egyetemes magyar történelem szerves részeként kezeli, így a könyvéből nemcsak rimaszécsi, hanem egyetemes magyar történelmet is kapunk.
Tudják Önök, hogy mi történt Rimaszécsen 1621. június 29-én? Ambrúzs Zoltán ezt is tudja, ezen a napon Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Rimaszécsen négy órán át tárgyalt Bosnyák Tamással. S ahogy közeledünk a jelenhez, úgy sokasodnak az események, s válnak pontosabbá az adatok.
Így az 1800-as éveket szinte már napi pontossággal követhetjük nyomon, s néha már az az érzésünk, hogy ömlesztve kapjuk a történéseket, s nem ártott volna hellyel-közzel megszűrni ezeket a jobb áttekinthetőség érdekében. De a végeredmény persze így is impozáns. A kiadás során a szerző nem tartotta magát a történeti időrendhez, így a tavasszal megjelent első kötet az 1944 vége és 1948 eleje közti történéseket, vagyis jogfosztottságunk éveit, a kitelepítés időszakát dolgozza fel A/4-es formátumban, 456 oldalon (https://ma7.sk/kultura/egy-szuk-harom-rimaszecsi-ev-lenyugozo-kronikaja). Innen lép vissza a második kötetben (mivel nincsenek megszámozva a kötetek, gond nélkül az aktuális sorrendbe állítható) a kezdetekhez, vagyis Kezdetektől – Trianonig. Sőt, a kötet elején ezt még kiegészíti egy honismereti áttekintéssel is, így megismerhetünk a környék élővilágával (ezt a fejezetet számos színes fotó is illusztrálja), de bemutatja a falu földrajzi fekvését, az éghajlati viszonyokat, közli a falu határában elterülő parcellák neveit, ahogy a falu vízrajza, népviselete és nyelvjárása is elénk tárul, de megismerkedhetünk a faluban élt nemesi családok címereivel is. S mindez a legaprólékosabb alapossággal.
Ambrúzs Zoltán a munkája során számos tudományágat (történelem, néprajz, földrajz, genealógia, építészet, demográfia, művészettörténet és más tudományágak) kifaggatott Rimaszéccsel és a környékkel kapcsolatban, s nem véletlen, hogy a falu történeti időszakait az országos történések alapján adatolja, így az őskori áttekintés után következik a honfoglalás kora, majd az innen a török hódoltságig terjedő időszak.
Rimaszécs történetének egyik aranykorát éli ekkoriban, első írásos említése 1245-re datálódik „nemus de Zechy” alakban. Jó száz évvel később, 1360. június 23-án egy dokumentumban már mezővárosnak tüntetik fel. S évszázadokkal később lesz ez még feljebb is, hisz ha pár évre (1870 és 1913 között) is, de járási székhelyként is működött. Ambrúzs munkájának egyik nagy erénye, hogy az egyes fejezetek végén időrendi áttekintést is közöl, de megismerkedhetünk a helyi pecsétekkel, sőt közli a helyi lakosság korabeli összeírásokban fennmaradt névsorát is.
A 3. fejezet a török hódoltság korát (1526-1686) mutatja be, s ehhez a korszakhoz kapcsolódik Széchy Mária jelenléte s a murányi vár kalandos bevétele is. Itt már megjelennek az első oktatásról szóló feljegyzések is, de a szerző beszámol az ekkoriban oly gyakori járványokról és azt követő éhínségről is. De téved, aki azt hiszi, hogy a törökök eltakarodásával nyugodtabb évek jönnek a településre, hisz következik a kuruckor, a Rákóczi-féle szabadságharc, amely nem kerüli el Gömört sem. Rimaszécs a Koháryak, majd egy időre Eszterházy Antal birtokába kerül, s ekkoriban játszik fontos szerepet a falu életében is Otrokócsi Fóris Ferenc jogtudós, aki egyes források szerint itt is született. Ezt a rövid korszakot egy viszonylag hosszabb, látszólag békés időszak követi az 1848-as szabadságharcig, amely Rimaszécs életében is egyfajta nyugalmi időszak volt, előbb a Koháryak, majd a Száz-Coburg-Gothai hercegi család fennhatósága alatt. Ennek a kornak a hozadéka a katolikus templom építése is.
Ahogy közeledünk a jelenhez, úgy vastagodnak az egyes fejezetek is, ami nem csoda, hisz egyre gazdagabb forrásanyagból dolgozhatott a szerző. A hatodik fejezet egyetlen nagy esemény, az 1848/49-es szabadságharc köré összpontosul, nem véletlenül, hisz Rimaszécs lakói is aktívan kivették a részüket a forradalmi eseményekből. Ezt követi az abszolutizmus kora, a szabadságharc bukásától a kiegyezésig, amely diktatúra volt ugyan, de Rimaszécs ekkoriban válik kisebb mezőgazdasági és kereskedelmi központtá.
Az 1867-es kiegyezés fontos fejlemény lesz Rimaszécs életében is, amely szintén gyors fejlődésnek indul, a régió egyik központi települése, mi több, járási székhely lesz, de elindul a vasúti közlekedés is a régióban.
Ezt a korszakot a szerző már évekre lebontva tekinti át, így még azt is megtudhatjuk, hogy 1887-ben csak november 16-án fagyott a faluban először, amit viszont ugyancsak zord tél követett. Ebben a fejezetben jelennek meg az első rimaszécsi fényképfelvételek is, de ismerteti a szerző az anyakönyvi kivonatokat, így a születettek és elhunytak listáját is.
A 9. fejezet a nagy háború gömöri és rimaszécsi történéseit tekinti át, míg az utolsó, tizedik fejezet a világháborút követő trianoni békeszerződésig tartó rövid időszakot. S mindezt A/5-ös formátumban, 470 oldalon. Nyugodtan leírhatjuk, káprázatos munka, amely nem csak a falu vagy a környék története iránt érdeklődőknek nyújt hihetetlen mennyiségű adatot, de mindazok érdeklődésére számot tarthat, akik az egyíetemes magyar történelem iránt érdeklődnek. Kisebb hibájául rovom fel a könyvnek, hogy nincs az elején vagy a végén egy egységes tartalomjegyzék, amely segítené a kötet áttekintését.
Nem véletlenül idézi Ambrúzs Zoltán a kötet elején Ipolyi Arnold gondolatait, miszerint „az a nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és az veszteség az egész emberiségnek”. Alakuljon Rimaszécs sora bárhogy is, történetének egy részét már két vaskos kötet őrzi, s türelmetlenül várjuk a folytatást.
(Ambrúzs Zoltán: Rimaszécsi Krónika – Kezdetektől – Trianonig, magánkiadás, 2026)
