Rimaszécs

Rimavská Seč
község
magyar lakosság 1910
99%
1 644
magyar lakosság 2011
91%
1 763
Népesség: 2 056
Terület: 17,32 km²
Tszf. magasság: 173 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98042
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás kisközség

A község a Gömöri-medence középső részén, a Gömöri-erdőhát északi lábánál, a Rima jobb partján, a Balog-patak torkolatánál fekszik, a Fülek-Bánréve vasútvonal (megállóhely) és az 571-es (Fülek-Sajószentkirály országút mentén. Mellékút köti össze Nemesradnóton (5 km) keresztül Bátkával (10 km). Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, csak legdélebbi részét borítja erdő erdő. Délnyugatról Jéne és Harmac, nyugatról Nemesmartonfala és Kacagópuszta (Orávka), északról Cakó és Balogiványi, északkeletről Zádorháza, keletről Csíz és Velkenye, délről pedig Ózd határolja. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként (a 15. századtól 1871-ig mezővárosként) Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1926-ban a korábban Rimaszécshez tartozó Kacagópuszta önálló községgé alakulásával (Orávka néven, 1939-51 között ismét Rimaszécshez tartozott) területének 24,1 %-át elveszítette, ezzel területe ezzel 22,81 km²-ről 17,32 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 1653, 1921-ben 1506, 1938-ban pedig 1532, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 5,4 % volt. Központi községként a 20. század második felében sem vesztett népességszámából, 1938-1991 között 9,5 %-os népességgyarapodás figyelhető meg. 1991-2011 között további 15,4 %-al nőtt lakosságszáma (1677 főről 1936-ra). Lakosságának túlnyomó többsége (91,1 %) magyar nemzetiségűnek vallja magát, a szlovákok számaránya 5,9 %-ról 4,8 %-ra csökkent 1991-2011 között. A 20. század végére lakosságának nagy része kicserélődött és mára kétharmadát (65,8 %) romák alkotják. A lakosság mintegy háromnegyede római katolikus vallású (75,6 %) , az 1921-ben még a lakosság 30 %-át alkotó reformátusok aránya 15,7 %-ra csökkent. Jelentős számú izraelita közössége (1921-ben 100 fő, a lakosság 6,6 %-a) 1944-ben koncentrációs táborban pusztult el.

Történelem

A termékeny Rima-völgy egyik legfontosabb települése, a megye fő közlekedési útjainak a csomópontjában keletkezett, a völgyet elfoglaló magyarok alapították a 12. század első felében. A Hanvák és a Jenő-törzs szállásterületének határán feküdt. 1216-ből maradt fent a község első írásos említése „nomine Cusold” néven, 1245-ben a mai elnevezéssel megegyező néven (Nemus de Zeechy) említik. 1347-ben Zeech, 1427-ben Szeech, 1467-ben pedig Rimazech alakban szerepel a település neve az egykori oklevelekben. A Balogok a 13. század közepén szerezték meg és 1297-ben a Balog nembéli Széchy család ide helyezte székhelyét, később heti vásártartási engedélyt és pallosjogot kaptak I. Lajos királytól 1360-ban. A várhoz jobbágyfalvak és nagy kiterjedésű birtokok tartoztak. A várnak ma már a nyomai sem láthatók, csak egy omladozó alagút őrzi a tárgyi emlékét. A hagyományok szerint a vár a mai református templomtól keletre - mintegy 100-150 méterre kezdődött. A várat a husziták is uralták, de Mátyás 1460-ban visszafoglalta a huszitáktól, majd elpusztította az erősséget. Rimaszécs 1421-től mint mezőváros szerepel, a középkorban élénk kereskedelmet űzött, elsősorban nyugat felé. 1566-ban a törökök és a tatárok felégették, míg 1563-ban 81 jobbágycsalád élt itt, 1600-ban már csak 23, tömeges volt az elmenekülés, elsősorban az Alföldre. 1590-ben nyitotta meg kapuit a település első iskolája. Lakossága a 16. században református hitre tért. A tizenötéves háború ideje alatt a töröknek fizetett hódoltsági adót. Végpusztulását a császári armada valamint a lengyel csapatok átvonulása okozta 1683-ban, két évvel később alig 8 féltelkes jobbágy és 12 zsellér maradt a faluban, ők is a környező erdőkben tanyáztak. 1709-10-ben a pestis pusztította lakosságát. A települést a murányi vár bevétele után Wesselényi Ferenc bírta, akiről a vár és uradalma a királyi fiscusra szállott. Ezt követően a Koháryak-Coburgok uradalma lett. Az 1740-es pestis és a Koháryak kegyetlen bánásmódja (mely, a maradék lakosság egy részét is elüldözte) tovább csökkentette népességét. Az 1740-es években katolikus szlovákokat telepítettek a településre a Murány-völgyből, akik később magyarrá váltak, 1754-ben a lakosság mintegy egyharmadát alkották. 1791-ben tűzvész pusztított a faluban. Vásárjogot a város háromszor (1450-ben, 1620-ben és 1795-ben) is kapott, országos vásárai a 19, században igen híresek voltak. 1802-ig szolgabírói székhely is volt. 1870-től 1913-ig, mint járásbírósági székhely szerepelt, és saját börtönnel is bírt. 1872-ben az országgyűlési képviselőválasztás során a tömegbe lövettek, melynek következtében 14 személy meghalt és több tucatnyian megsebesültek. Zsidó hitközsége 1876-ban alakult, 1900-ban zsinagóga is épült. A 20. század elején lakosságának számottevő része kispolgár volt. Az első világháborúban a település lakói közül 30-an estek el a frontokon. 1921-ben Csehszlovákiában földreform lépett életbe, melynek alapján nagybirtokokat fel kellett parcellázni és eladni. Így parcellázták szét és árusították el Coburg herceg rimaszécsi birtokát is, melyet a rimaszécsi földművesek, zsellérek és iparosok vásárolták meg. 1922-ben a község Coburg hercegtől megvette a vásárjogot, a vásárokat ezután már a ma is Vásártérnek nevezett területen tartják. 1924-ben hat vásár megtartására volt joga a községnek. A vásárok híresek voltak, messze földről jöttek a vásárosok. 1919-ben Rimaszécs a Csehszlovák Köztársaság része lett. A közigazgatás megszervezésére, gyakorlására kis részben szlovák, de főleg cseh nemzetiségű polgárok érkeztek a községbe. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A második világháború során 15 rimaszécsi honvéd esett el. 1944 májusában itt rendezték be a Feledi járás gettóját, ahová megközelítőleg 450-500 embert zsúfoltak össze. A gettó épületeit a Szeles és a Vasút utcában jelölték ki. 1941-ben 126 főt kitevő zsidó lakosságát 1944 júniusában az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták, csak 3-an tértek vissza közülük. A háborút követően Rimaszécs ismét a Csehszlovák Köztársaság része lett. Az újra berendezkedő hatalom 13 magyar családot Csehországba deportált, 5-öt pedig Magyarországra telepítettek át. Mezőgazdasági szövetkezete 1950-ben alakult, az 50-es évek végétől szövetkezeti községgé és számos központi funkciót ellátó központi településsé fejlődött. A Tesla kihelyezett üzemet létesített itt. A községben a 18. század óta éltek cigányok, településrészüket ("Sziget") a Rima 1959-61 közti árvizei után felszámolták és beköltöztették őket a faluközpontba. A rendszerváltás után a helyi gazdaság összeomlott, a lakosság túlnyomó többsége munkanélkülivé vált, a település roma többségűvé vált és gettósodásnak indult. A korábban Rimaszécshez tartozó Csobánka és Kacagó pusztákat, amelyekre a két világháború közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták települtek, 1926-ban Slávikovo néven önálló községgé szervezték. A kolóniát a magyar közigazgatás idején 1939-ben visszacsatolták Rimaszécshez, majd a csehszlovák államhatalom 1951-ben Orávka néven újból önállósította. Orávka lakosai Árvából idetelepített szlovákok, a községnek magyar neve sincs.

Mai jelentősége

A település napjainkban vegyes, szlovák-magyar tanítási nyelvű alapiskolával, magyar óvodával és magyar tannyelvű kisegítő iskolával rendelkezik. Római katolikus (Szent Pál apostol megtérésének szentelt) temploma 1803-ban klasszicista stílusban épült. Erődített fallal övezett református temploma eredetileg a 14. század elején gótikus stílusban épült, reneszánsz tornyát 1560-ban emelték, 1791-ben felújították és klasszicista stílusban átalakították.

Település eseményei