Szent Orbán napi borkóstolót tartottak Füleken
A hétvégén idén első alkalommal újra megnyíltak a füleki borospincék. A helyi borászok Szent Orbán napján kóstoltatták új boraikat. Ízletes borok, tócsni és egyéb finomságok, illetve autentikus népzene várt minden látogatót, de a hagyományos pincelátogatások sem maradtak el.
A borok szerelmeseit és a kevésbé szakavatott borkedvelőket is várták a Pincesor polgári társulás tagjai Szent Orbán napja alkalmából. A pincesoron a helyi pincészetek nyitottak ki, akik 8-10 fajta bort kínáltak az érdeklődőknek. "A Szent Orbán napi rendezvényünk az új borok kóstolójáról szólt. Tehát azokat kóstoltatjuk most, amelyek ősszel készültek. De természetesen, akinek van idősebb bora, azt is kitesszük az asztalra”- közölte Karkusz Gyula, a Pincesor polgári társulás alelnöke.
A társulás két éve alakult. Azóta rendszeresen szerveznek borkóstolót. Pár év alatt sikerült életet lehelniük a város ezidáig helyileg nem túl ismert és látogatott részébe. „2016-ban néhány itteni borász a pincesorról úgy döntött, hogy megpróbálja valahogy feléleszteni a régi hagyományokat, és ezzel a céllal megalapítottuk ezt a polgári társulást. Minden évben bővülünk néhány taggal. Vannak már most olyan tagjaink is, akinek még nincs pincéje, viszont elkezdett foglalkozni a borászattal”- tette hozzá Rubint Róbert, a Pincesor polgári társulás tagja.
A társulás célul tűzte ki a Szlovákiában egyedinek számító homokkőbe vájt pincék megmentését, felújítását, népszerűsítését. A füleki borászkodás első írásos emléke 1682-ből, az utolsó füleki várostrom idejéből származik, de bizonyosan sokkal korábban is foglalkoztak szőlőműveléssel a térségben. A vár és a város eleste a borászatnak is visszaesést jelentett és csak később, a 18. század elején újult meg ismét. A legtöbb szőlőültetvényt a Kakashegyen és Szentfali pusztán létesítették, ekkor kezdték vájni a pincesoron is az első pincéket.
A 20. század elején a pincesoron több borház épült, és kiváló helyszínéül szolgált különféle ünnepségeknek, rendezvényeknek, szüreti fesztiváloknak. A II. világháború alatt a pincéket fedezékké alakították, így egy időre szünetelt a bortermelés, ami a háborút követően ismét újjáéledt, egészen a 80-as évek végéig, majd hanyatlásnak indult. Az egykoron virágzó, közel száz borospincéből manapság már csak 20-22- ben zajlik valamilyen tevékenység. Az egyik legrégebbi pince a Herold család pincéje lehet, amelyik a 19. század első feléből származik.
„A homokkőbe vájt pincéknek az egyik különlegessége, hogy egész évben állandó hőmérsékletet és állandó páratartalmat biztosít a bornak. Ezek a pincék ezért különlegesek, és ezért egyediek, mivel Szlovákiában nagyon kevés található belőlük, sőt mondhatnám, hogy egyedül itt Fülek környékén jellemzőek”- avatott be Karkusz Gyula. A Pincesor polgári társulás nem titkolt vágya, hogy visszahozza és ismét a köztudatba helyezze a pincesor régi fényét. Tagjai nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint hogy bebizonyítsák, nem is olyan savanyú a füleki bor, mint ahogyan Petőfi Sándor állította egykoron. Bár a helyi borászok is úgy tartják „kinek a pap, kinek a papné”, vagyis kinek a száraz, kinek a félédes bor esik jobban – de csak egy a fontos, hogy minőségi legyen.
