Somorjai megemlékezés: a szlovák kormánynak bocsánatot kell kérnie!
Április 12-én Felvidék-szerte a Beneši dekrétumok miatt meghurcolt magyarokra emlékezünk. Somorján a Csemadok és a Via Nova helyi szervezeteinek köszönhetően hagyománnyá vált, hogy ezen a napon a város főterén gyűlnek össze az emlékezni vágyók. Idén sem volt ez másként.
A rendezvény zenei-táncos felvezetőjében, amelyet többek között a somorjai Csali lelkes ifjoncai mutattak be, már érződött, hogy nem csupán "szomorkodni" jöttek ki a rossz idő ellenére is szép számban a helyiek.
A történelmi áttekintőt követően Csáky Pál európai parlamenti képviselő tartott beszédet. Megköszönte a jelenlévőknek, hogy ilyen szép számban gyűltek össze. Ahogy fogalmazott, egy olyan világban és korban, amely folyamatosan azt üzeni, hogy nem kell a problémákkal foglalkozni, nem szabad lázadni, igenis fontos az emlékezés és az emlékeztetés. Fogyasszunk, éljünk, legyünk boldogok, mondják nekünk. Mi azonban másként látjuk a helyzetünket.
Csáky Pál visszaemlékezett az 1945 utáni évekre, az akkori körülményekre, amelyben a felvidéki magyar értelmiségnek helyt kellett állnia. Eduard Beneš célja a magyarok és németek likvidálása volt Csehszlovákiából, a remélt segítségért cserébe még Kárpátalját is felajánlotta barátjának, Joszif Sztálinnak.
Megfogalmazása szerint „a politikai szemétség legnagyobb mélysége”, hogy 1945 májusától a csehszlovák kormány államtitoknak minősítette a magyarok és németek háború utáni meghurcolását. Ha valaki az üldöztetésekről mert beszélni, börtönbe került.
Felvidéki értelmiségiek, tanárok, papok, lelkészek gyűjtöttek adatokat Mindszenty bíborosnak, aki ezeket nyugatra juttatta. Többeket közülük később a Mindszenty-perben ítéltek el, volt, aki a börtönben halt meg. Kötelességünk róluk is megemlékezni, sosem szabad hősies helytállásukat elfeledni.
Beszéde zárásaként Csáky Pál figyelmeztetett:
Szlovákiát nem nevezhetjük sem tisztességesnek, sem demokratikusnak, amíg a Beneš-dekrétumokat nem törlik el, s nem követik meg a meghurcoltakat. Ha a csehek találtak magukban erőt, hogy több ízben is bocsánatot kértek a németektől, akkor a szlovák kormánynak is meg kell tennie ezt a gesztust a magyarok felé.
A megemlékezés végeztével a résztvevők átsétáltak a közeli Mozi Clubba, ahol Dunajszky Géza író tartott előadást Eduard Beneš politikai munkásságáról. Elhangzott, a csehek már szembenéztek a terhes örökséggel, van olyan csehországi történész, aki egyetért vele abban, hogy a második világháború után Benešnek Nünbergben lett volna a helye, hogy háborús bűnösként ítéljék el.
Megfogalmazódott, hogy kellő előkészületek után a felvidéki magyarságnak pert kellene indítania. Szlovákiának szembe kell néznie örökségével, meg kell kövessék a dekrétumok áldozatait.
