2022. november 2., 19:15

Pátosz nélkül halálról, halottak napjáról

Sokan szeretik a temetők hangulatát így mindenszentek és halottak napja környékén, amikor fénnyel, virágokkal, rég nem látott ismerősökkel van tele a sírkert.

2-unnep-elott-a-nemetszogyeni-temetoben
Fotó: Bokor Klára
Ünnep előtt a németszőgyéni temetőben

De vannak, akiket pont a sok látogató zavar, mások rosszul vannak a sok műanyagtól, amit ilyenkor szeretteink sírjára hordunk. Nézzünk szét a temetőben, a virágüzletekben, a sírkövesnél, hogy is állunk manapság ezekhez az emléknapokhoz.

Jómagam gyerekoromban nem szerettem mindenszentek ünnepét. Anyukám tavasztól erre az ünnepre készült, elültette, bimbózta a krizantémokat, mindenszentek és halottak napja közeledtével pedig állandó stresszben élt, nehogy elfagyjanak. Egy hideg őszi éjszakán arra riadtam, kelteget, takarjuk le a virágokat. Örökkévalóságnak tűnt, míg végeztünk, a hideg is rázott. Csak mostanság gondolok bele, abban a virágban benne volt édesanyám minden emléke, elhunyt hozzátartozói iránt való minden szeretete. Most meg kivisszük a sírra a lélektelen művirágokat. 

A távozás

2007 őszén itt hagyott bennünket a magyar hospice mozgalom vezetője, Polcz Alaine. Hosszú évikig azon fáradozott, hogy visszaállítsa a köztudatba a halál méltóságát, hogy érvényt szerezzen a haldokló méltó távozásának. Ma már alig találkozik az ember a „meghalás” pillanatával, pedig régen még a karon ülő gyermekeket is elvitték a haldoklóhoz, aki elbúcsúzott és jótanáccsal látta el szeretteit.

Mára ez a múlté, a legtöbb ember kórházban, idősotthonban távozik az életből. Magányosan. 

Bár a legtöbb idős ember gondol a halálra, eltervezi, milyen ruhában legyen eltemetve, kik tartsák a fáklyát, urnás temetést szeretnének-e vagy hagyományosat, mégsem adatik meg a választás mindenkinek. A Covid időszakában meg különösen elképesztő dolgok történtek, amikor egy zsákban adtak ki a kórházból sokakat, ebben helyezték őket a koporsóba, némelyeket már csak urnában „láttak” viszont. A járvány elmúltával is méltatlan körülmények között, mezítelenül került haza a halott, akit aztán a ravatalozóban öltöztettek fel a temetkezési vállalat dolgozói vagy a családtagok. Szinte szerencsés kivétel, ha valaki szerettei körében éli meg a halál pillanatát.

Néhányan elmondták a történetüket.

Édesapám, aki távol élt tőlünk, 71 évesen került az érsekújvári kórházba a járvány alatt. A szíve elégedetlenkedett. Meglátogatni a lezárások miatt nem lehetett, négy hétig telefonon tartottuk vele a kapcsolatot, és már haza készült, amikor egy váratlan telefonhívás alkalmával közölték, Covidban elhunyt. Már csak az urnáját tarthattuk a kezünkben. Hihetetlen volt, a mai napig nem tudjuk feldolgozni a halálát”

– meséli Norbi, a 49 éves fiatalember. Hozzáteszi, a feldolgozatlan traumát a sírjára hordott számtalan virággal, koszorúval próbálják ellensúlyozni.  

A 65 éves Ágnes édesanyja rákbeteg volt.

Tudtuk, nincs segítség. Az esztergomi kórházban feküdt, nagyon szerették őt az ápolók orvosok, hálás is vagyok nekik a mai napig. Tudott a betegségéről, az utolsó alkalommal az orvosok és ápolók elköszöntek tőle. Sokat imádkoztunk közösen, szentségekkel megerősítve, a karjaimban ért véget földi élete. Láttuk, kisimult az arca, lelappad a dagadt lába, a legszebb cipője is felment a lábára. Széppé változott a szemünk láttára. Köszönöm Istennek, hogy ezt megélhettem! Már nincs bennem félelem a haláltól. A hagyományos temetés fontos a családban. A sírt egész évben virágokkal ültetjük be, hogy tarka legyen, mint a virágos mező. Édesanya mindszentekre mindig lecserélte nagymamám sírján a színes virágokat fehérekre. Mi is így gondozzuk az ő sírját. Mindenszentek környékén többször is kilátogatunk a sírhoz, felidézzük életét, mondásait. Megnyugvás van a szívünkben.” 

Júlia sógornője hatvanévesen hunyt el féléves, súlyos, gyógyíthatatlan betegségben az idősek otthonában. 

Gyötrelmes volt látni, ahogy napról napra leépül. Szép református temetése kis megnyugvást adott. Én személy szerint a hagyományos, koporsós elföldelés híve vagyok, mert ez számomra meghittebb, természetesebb. Ez az utolsó alkalom a megtekintésre, búcsúra, imára.” 
A végső nyughely

Mindenszentek táján a virágok és koszorúk nyelvén beszél a temető. Úgy gondozzuk a sírt, mintha magát az elhunytat ápolnánk. A sírhelyek pedig ékesebbnél ékesebbek. 

Igényesebbé váltak az emberek, a legtöbben gránit sírkövet rendelnek. Sokan beletemetkeznek az ősök sírjába, s mivel a régi sírkövet is fel kellene újítani, ezért újat, nagyobbat rendelnek, ahová majd minden név felfér. Nagy divatja van a hamvasztásnak, amit gazdasági okok is indokolnak – nem kell több sírhelyet fenntartani, mert egy sírba bármennyi urnát bele lehet helyezni”

– mondta el Bélai Ildikó, akiknek a cége sírkőfaragással foglalkozik. Hozzátette, a megrendelők 99 százaléka a sírok letakarását is kéri, esetleg egy kis sávot hagynak fedetlenül, ahová bokrokat telepítenek. Ez talán az időjárásváltozással is összefügg, hiszen forró nyarak vannak, keveseknek van ideje rendszeresen öntözni a virágokat, sokan messze élnek. 

A családi síremlékek korában a nagyzolás megszűnt. Az emberek tartós síremléket szeretnének, melyeket nem kell az idők folyamán felújítani. Gránitból sokan választanak világosabb színűt, vagy kombinálják, mert minél sötétebb a kő, annál drágább”

– sorolja Ildikó. Kitért arra is, külön keresztet kevesen kérnek, a vallási szimbólumok a sírkőre kerülnek: kereszt a katolikusoknak és kehely zsoltárral, esetleg olajág és fűzfa a református elhunytak síremlékeire. Egyre gyakoribb, hogy fényképet is szeretne a család a sírkőre, főleg, ha fiatalon hal meg az illető. Ez lehet porcelánból, de bele is lehet gravírozni a sírkőbe. Nemrég még egy motort is gravíroztak a család kérésére, mert a papa nagy motoros volt. Egyre több a vers is.    

A temetőben járva megállok azoknál a síroknál, ahol a hozzátartozók a sírhelyet díszítik.

Marika csodálatos márvány síremléket állíttatott fiatalon elhunyt férjének. A férfi biztosítást is kötött, így szép összeget kapott a család. 

Tudom, azért kötötte, hogy ha bekövezne a legrosszabb, nekünk a gyerekekkel könnyebb legyen, de mégsem tudtam egy fillért se másra fordítani, csak a szép sírhely megépítésére. Olyan jó ember volt”

– mondja szomorúan.

Katalinnak a helyszűke okozott további fájdalmakat, amikor 42 évesen elhunyt lányát temette. Mivel szülei és pár éve eltávozott férje is a családi sírba került, nem lehetett megbontani. Nem maradt más lehetőség csak a hamvasztás, pedig nagyon nem szerette volna. 

Noéminek, a két kisgyermekes anyukának eddig temetést még nem kellett intéznie, de a síremlékek körüli felhajtást feleslegesnek tartja. 

„A pénzt költse magára az ember, amíg él. Tetszenek a zöld temetők, ahol síremlék helyett csak fű és növények vannak” – mondta.   

Virágok, koszorúk

A falusi virágboltok tulajdonosai szerint egyszerűen katasztrofális a helyzet. Mindenhol koszorút, virágokat árulnak, az ajándékboltoktól kezdve az élelmiszerüzleteken át a használtruhaboltokig és a postáig.

Olyan árut kínálnak, amivel nem dolgoznak meg. Nyilván a kézzel készített egyedi dolgok picit drágábbak, mint a tömegáru, de hogy egy közepes faluban 8-10 helyen kínálják a virágüzletek árukínálatát az egyenesen megsemmisítő”

– mondja el a szőgyéni Tone in Tone virágüzlet tulajdonosa. Hozzáteszi, igyekeznek mást csinálni, különleges, egyedi koszorúkat, csokrokat, sírdíszeket, de sajnos, ha a pénztárca csak a rosszabb minőségűt engedi meg, akkor azt veszik. Egyébként az a virágárusok tapasztalata, hogy élő virágot szinte mindenki visz a sírra.  

Az emlékezés ideje
Ilyenkor visszaemlékezem arra, amikor még az élő szüleimmel mentem a sírokhoz. Akkor volt idő, hogy elidőzzünk a temetőben és felkeressük ne csak a szűkebb család sírhelyeit, hanem a sírköveket nézegetve visszaemlékezzünk a messzi rokonokra, ismerősökre. Ma már lélektelenebb ez a nap, sok az üres külcsín. Ennek ellenére ki nem hagynám szüleim sírjának feldíszítését és a gyertyagyújtást”

– meséli volt köbölkúti kolléganőm. Elmondja azt a történetet is, hogy pár éve, amikor arról értesült, hogy szigorú református elvek szerint élő anyósa sírján is ég egy gyertya, sötét este is elment eloltani, nehogy forogjon a sírjában. 

Vali nénivel a temetőben találkoztam, aki már jóval a jeles nap előtt szépítgette férje tökéletesen rendben tartott sírhelyét. Az ünnep azért fontos számára, mert már a sír díszítése is szertartás, amivel kifejezi tiszteletét az elhunytak iránt. A gyertyák meggyújtásakor pedig együtt a család, akikkel felidézik az elhunyt családtagokat és imádkoznak értük.  

Zsolt egyszerűen nyűgnek tartja.

Eltávozott szeretteim fontosak a számomra, ha már nem is látjuk őket, lelkünkben tovább élnek, és Isten országából támogatnak minket. Nincs szükség arra, hogy a porhüvelyük helyét látogassuk”

– mondja, de hozzáteszi, tisztel minden más hozzáállást is. 

„Már az előkészületek is családias hangulatot idéznek fel bennem. Mintha családi ünnepségre készülődnék, ahol mindannyian együtt leszünk. Így nálam a megemlékezés nemcsak tradíció, sokkal személyesebb, de azt hiszem, a legtöbben így vagyunk ezzel” – vélekedik Marika, aki a fővárosból jár le szülei és testvére sírjához.

Megjelent a Magyar7 44. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.