Mit kezdjünk Trianonnal?
Október 24-én a lévai Reviczky Ház látta vendégül – a korábbi országgyűlési képviselőt és államtitkárt – Raffay Ernő történészt.
Az 1948-as születésű történettudós –, aki katonatiszt nagyapja révén már kisgyermekkorában megismerkedett a békeparancs témájával – majd’ kétórás előadásában, a Magyar Királyságot ábrázoló térképet is segítségül hívva, elsősorban Trianon okairól és következményeiről értekezett.
A kiváltó okok taglalásához az 1867-es kiegyezésig nyúlt vissza, felelevenítve a boldog békeidőben kezdődő politikai szervezkedéseket, így a két jelentős katonai tömb megalakulását. A központi hatalmak és az antant összecsapása a párizsi Versailles Nagy-Trianon palotájában zárult le – időlegesen. Raffay ismertette a békekonferencia elnökének, Georges Clemenceau-nak az – Európa új arculatára vonatkozó – elképzeléseit, amelyek szerint egyrészt a legyőzött Németországgal kell olyan békét kötni, hogy az soha többé ne lehessen nagyhatalom (a hadseregük leszerelése, valamint a Saar- és a Ruhr-vidék megszállása és/vagy elcsatolása), másrészt hogy soha többé ne tudjon nagyhatalmi szövetségesre szert tenni. Itt jött képbe az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztása.
Miközben a franciául anyanyelvi szinten beszélő Edvard Beneš és a 157 fős román küldöttség erőteljes lobbitevékenységet folytatott Párizsban, aközben Magyarországon zajlott az őszirózsás forradalom, majd a bolsevikok hatalomátvételével megalakult a rövid életű Tanácsköztársaság.
A – Gömbös Gyulát is felmenői között tudó – történész Karel Kramář és Tomáš Garrigue Masaryk magyarra is lefordított emlékirataiból szemezgetve beszélt a csehszlovák, a román és a szerb területrendezési koncepciókról. Elmondása alapján a Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között létrehozandó korridoron kívül egyebek mellett felmerült Budapest Szlovákiához való csatolása is. Szó esett továbbá a területi revízió álláspontjairól, az 1938-as müncheni egyezményről, a bécsi döntésekről és Kárpátalja visszatéréséről is.
Akárhogy is, Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágoston aláírása rákerült a trianoni szerződésre, a Magyar Királyság így területének 72,1 százalékát veszítette el. Ezt a tényt a második világháborút követő párizsi békeszerződés megerősítette.
„Három lehetőség van a magyarok előtt. Az egyik, hogy elfogadjuk Trianont; ebben az esetben felmorzsolnak bennünket. A második lehetőség szerint, ahol lehet, a magyar többségű területeknek területi autonómiát vívunk ki. A harmadik lehetőség a területi revízió nagyhatalmi támogatással” – foglalta össze zárszóként az elszakított területek magyarságának történetével is foglalkozó történész a jövendő lehetőségeit.
