Mérföldkövek határon innen és túl
Huszonkilencedszer gyűltek össze a történészek és érdeklődők Udvardon, a szlovákiai magyar helytörténészek országos találkozóján. A Mérföldkövek konferenciáján a mohácsi évfordulótól kezdve egészen a határon átnyúló együttműködésekig sokféle téma kapott helyet. A Patria Díjat Köteles László vehette át, a szenci középiskolás fiatalok pedig bizonyságot tettek arról, vannak még fiatalok, akik elhivatottan kutatnak közösségük történetei után.
2026. november 15-én a Mérföldkövek konferencián gyűltek össze az udvardi kultúrházban többek között a szlovákiai magyar helytörténészek, írók, közösségszervezők és fiatal Kincskeresők. A résztvevők egy vasárnapi délutánon szinte évszázadokat jártak be: a programban eltérő korok és emberi sorsok váltották egymást, az idén megjelent könyvek pedig a kutatómunka kézzelfogható eredményeit mutatták meg. A konferencia jelentőségét azonban az adja igazán, hogy a kutatók újra és újra lehetőséget kapnak munkájuk megosztására, egymás megismerésére. A találkozó megszervezésében a Pro Patria Honismereti Szövetség mellett a Csemadok Országos Tanácsa, Érsekújvári Területi Választmánya és udvardi alapszervezete, valamint Udvard község önkormányzata és a somorjai Bibliotheca Hungarica működött közre.
Az alkalom hagyományosan szentmisével kezdődött az udvardi római katolikus templomban, majd a résztvevők megkoszorúzták a kitelepítettek és meghurcoltak emlékművét. Lebó Ferenc alkotását 1997-ben avatták fel, abban az időszakban, amikor a konferenciasorozat is elindult.
A művelődési házban Görföl Jenő, a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke fogadta a vendégeket. Farkas Tibor udvardi alpolgármester a mohácsi csata ötszázadik évfordulójából kiindulva a helyi közösség történelmi örökségéről beszélt megnyitó beszédében. A végvárak képével érzékeltette a hagyományokhoz való ragaszkodásukat. Azt kívánta a jelenlévőknek, hogy megkezdett értékteremtő munkájukat folytatva sziklaszilárdan tartsanak ki, mint a végvári vitézek.
Az évfordulóhoz kapcsolódó kiállítás is helyet kapott a programban, melyet Dr. Minorics Tünde etnográfus mutatott be a nagyérdeműnek. A Mohács-körkép nevet viselő vándorkiállítás tizenöt alkotásainak legerősebb üzenete, hogy a legnagyobb veszteségek után is képes felállni az ember, és képes újat alkotni; ezért fontos, hogy Mohács kapcsán mi is lássuk azokat az értékeket, melyek a nagy veszteségek után utat tudtak törni maguknak.
A kapcsolatokban rejlő erő és lehetőség
A következőkben Mézes Rudolf és Dr. Bokor Béla beszélgetése a határon átnyúló együttműködések jelentőségéről szólt. Közös munkájuk fontos állomása volt a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány 1992-es létrehozása. A létrejövő együttműködésekre visszaemlékezve bebizonyosodott, hogy mennyit érhet egy régóta működő kapcsolatrendszer, amikor a megszokott találkozások helyét olykor sürgető feladatok veszik át.
Görföl Jenő ezt követően kiemelte, hogy a határon túli kapcsolatoknak azért is van helye a konferencián, mert olyan nehéz idők következnek, melyben szükség lesz az egymásnak nyújtott segítségre. Így mesélt arról Böröndi Lajos társaságában arról, hogy a Szigetköz és Szenc környékének kapcsolatai is hosszú évekre nyúlnak vissza, melyek fenntartásáért érdemes a jövőben is dolgozni.
Együttműködésük egyik maradandó eredménye a Szél-járás folyóirat. A 2008-ban indult, Görföl Jenő főszerkesztésében készülő lap a határ menti magyar régiók kulturális életét közelítette egymáshoz. Először Böröndi Lajos mutatta be az egykori honismereti, kulturális és közművelődési folyóirat történetét, majd Takács Ottó és Görföl Jenő az újonnan indult szél-járás c. időszakos folyóiratról meséltek, melynek első száma ezév szeptemberében jelent meg. A bemutatott kiadvány elsősorban a Csemadok történetével és rendezvényeivel foglalkozik; első száma többek között a Kodály Napokról és az Országos Szent István Király Ünnepségről közöl írásokat, de irodalmi művekkel is kedveskednek az olvasóknak.
Ezután Tamás Ákos Mohácstól Tornaljáig – ötszáz év emlékezete című előadásában Tornallyay János alakját - aki a mohácsi csatában vesztette életét - és az emlékére állított tornaljai tábla történetét ismertette. A mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódva a Csemadok Tornaljai Területi Választmánya “Mohács 500” címmel konferenciát is szervezett. A kezdeményezés jól példázza, hogyan kapcsolódhat egy országos jelentőségű történelmi évforduló a helyi múlt feltárásához. Tamás Ákos kiemelte, hogy a mohácsi csata hőseinek nincs emléktáblája, így a tornaljai kezdeményezés egyedinek számít.
Öt könyv, ötféle történet
A délután folyamán öt olyan újonnan megjelent kötetet ismerhettek meg a konferencia résztvevői, melyek közösségünk történelmének megismeréséhez nagyban hozzájárulnak. A könyvbemutatók sorát Renczés Nóra kezdte, aki előadásában mutatta be a deáki Szűz Mária-templom felújításáról és újraszenteléséről írt könyvét. Kutatása az 1940–41-es munkálatokat dolgozza fel, amelyekben fontos szerepet vállalt a Deákin született Serédi Jusztinián bíboros.
A következő négy kötetről Kaszás Kornél beszélgetett az alkotókkal. Hornyák István Két férfi özvegye című regényes életrajza Deréky Annáról, Fadrusz János szobrászművész feleségéről szól. A szerző ezúttal annak az asszonynak az életére irányította a figyelmet, akit kétszer is özvegység ért. Szabó László Megkésett főhajtás című, közel négyszáz oldalas kötete Nagyfödémes két világháborús történetét dolgozza fel, különös tekintettel az érintett családok sorsára.
Böröndi Lajos A kő marad című naplókötete a 2011 és 2014 közötti éveket idézi fel személyes nézőpontból. Neszméri Tünde pedig a Községi krónika Dunaújfalu című könyvet ismertette, amely Füle Lajos tanító 1955-ben megkezdett kéziratára épül. A régi feljegyzéseket újabb kutatások egészítik ki, így az egykori krónika a mai olvasók számára is hozzáférhetővé vált.
A szenci Kincskeresők is bemutatkoztak
A könyvbemutatókat a szenci középiskolás helytörténészek előadásai követték. Jelenlétük különösen fontos volt egy olyan találkozón, ahol a múlt feltárásával évtizedek óta foglalkozó kutatók gyűlnek össze: a fiatalok ezúttal saját munkájukat mutathatták be a közönségnek, melyekkel a Kincskeresők konferenciáján is bemutatkoztak.
Mucska Rebeka a csallóközi roma holokausztot dolgozta fel, azon belül dédnagyapja sorsát kutatta. A családi dokumentumokra épülő előadás a konferencia egyik legszemélyesebb, legmegrendítőbb része volt. A téma különösen fontos, mert a roma holokauszt helyi történetei sokszor kevés figyelmet kapnak. Rebeka előadásában egy közösségi tragédia egy család történetén keresztül vált kézzelfoghatóvá.
Ballán Dávid a jókai római katolikus templom történetét mutatta be részletes, gondosan felépített előadásban. Végigkövette a középkori eredetű épület későbbi átalakításait, és rámutatott, mennyi kutatnivalót rejt egy olyan templom is, amely mellett a helyiek nap mint nap elhaladnak.
Patria-díj Köteles Lászlónak
Az előadások sorát Köteles László Málenkij robot című előadása zárta. A szepsi helytörténész a második világháború végén szovjet kényszermunkára hurcolt magyar és német férfiak sorsáról osztotta meg gondolatait. Az elhurcolások számos felvidéki családot érintettek, a történtekről pedig hosszú ideig nehéz volt nyilvánosan szólni. Előadása végén külön kiemelte azoknak a nőknek a szerepét, akik ezekben az években férjeik távollétében, kiszolgáltatott helyzetben tartották fenn családjaikat, nevelték gyermekeiket, és mindemellett a rendszer fenyegetéseivel kellett szembenézniük.
Köteles László évek óta foglalkozik az áldozatok emlékének ápolásával, és elmondása alapján még megannyi történet vár arra, hogy fel legyen derítve. “Lelkiismeretünk megköveteli ezt a munkát”- mondta mindazok nevében, akik a hányatott sorsú elhurcoltak történetét elkezdték felgöngyölíteni.
A Pro Patria Honismereti Szövetség idei Patria-díját Köteles László vehette át. Méltatásában Kaszás Kornél felidézte a felvidéki magyar emlékhelyek megőrzéséért végzett munkáját, honismereti írásait és közösségszervező tevékenységeit. Rendezvények és honismereti kerékpártúrák szervezőjeként is sokat tett azért, hogy a történelmi emlékhelyeket minél többen megismerjék.
A konferenciát Görföl Jenő zárta, aki már a következő, jubileumi Mérföldkövek-találkozóra is előretekintett. Mint elmondta, a rendezvény jövője nagyban függ attól, sikerül-e biztosítani a megszervezéséhez szükséges támogatást. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ha még több fiatalt sikerül bevonniuk, akár szűkös anyagi lehetőségek mellett is vállalnák a folytatást. Meggyőződése szerint ugyanis a legfontosabb, hogy a helytörténet iránt érdeklődő fiatalok minél több alkalmat kapjanak kutatásaik bemutatására.
A cikk olvasható a Magyar 7 2026/47. számában.