Magyar vitézek táboroztak Csiliznyáradon
Negyedik alkalommal szervezett nyári gyermektábort a Rákóczi Szövetség Csiliznyáradi Helyi Szervezete július második hetében. Idén az 1848-49-es szabadságharc volt a témája a tábornak. Erről tanúskodnak a csapatnevek is: a Tüzérek, Gábor Áron, a Markotányosok, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia csapatokba csaknem 60 gyereket osztottak be a csapatvezetők.
Az eddigi három év eredményeképpen a csiliznyáradi Rákóczi tábor nagy népszerűségnek örvend. A meghirdetést követő másfél nap alatt teltházas lett, néhány jelentkezőt, sajnos, nem is tudtak felvenni. A tábor helyszínéül szolgáló épület befogadóképessége nem tette lehetővé, hogy több gyereket fogadjanak.
A Magyar Vitézek Nyári Tábor aktivitásaiba, játékaiba a szabadságharc eseményeit, személyiségeit próbálták becsempészni a szervezők. A „vitézképző” öt csapatában különböző korosztályokhoz tartozó gyermekek kerültek. A legkisebb vitéz négy és fél éves volt, a legnagyobb elmúlt tizenhárom.
„Nagyon erős, huszonkét fős háttércsapat áll mögöttünk, amely két részre oszlik. Van egy vezetői rész, amely a programokért és a csapatokért felel, illetve van egy konyhás csoport.” – mondta el Nagy Gábor, a tábor főszervezője. Hozzátette, hogy az aktivisták mindkét csapata egymást segítve, kiegészítve rengeteg pozitív élménnyel gazdagítja a kis táborlakók életét, ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek megszeressék a természethez közeli, falusi életet.
A tábor a helyi Rákóczi Szövetség és az önkormányzat szoros együttműködésében valósult meg. A felújított épület, amely szálláshelyül szolgál – a valamikori iskola épülete, most óvoda -, a falu tulajdona, ahogyan az udvaron felállított sátrak és padok is. Ugyanígy, az önkormányzat mellett működő sportegyesület is a tábor rendelkezésére bocsátotta a sportpályát és az öltözőket.
„Minden évben először a helyi családokhoz küldjük ki az információkat a táborról. A március elején kiadott újságunkban, a Csiliznyáradi Szemlében tajékoztattuk először a falu lakosságát.” – kapcsolódott be a beszélgetésbe Lukács József polgármester. A májusi tábori felhívásra azonban nemcsak helybeliek, hanem a környező falvakból és városokból, Dunaszerdahelyről, Bősről, Nagymegyerről, Karcsáról, Patasról is sokan jelentkeztek.
A gyerekek nagy része visszajáró táborlakó. Sokuknak ez a harmadik tábora, de olyanok is vannak, akik mind a négyen résztvettek. Akadnak már olyanok is, akik az első táborokban még táborlakóként, a mostaniban pedig már vezetőként voltak jelen. „Jó látni, hogy szépen nevelődik ki a csapatvezetők új generációja.” – jegyezte meg Nagy Gábor.
Az egyedi hangulatú Rákóczi táborra nem jellemző, hogy unatkoznának benne a gyerekek. A sok-sok foglalkozás, csapatjáték és verseny reggeltől az esti takarodóig leköti a kis vitézjelölteket. A Faluportya vagy a Rohampálya kihívásai közben ők akár Kossuth Lajos katonái, vagy éppen Klapka alatt szolgálnak. Az időutazás során beléjük vésődik, hogy egy magyar vitéznek nemcsak a leleményességére, de a testi erejére, kitartására is szüksége van. Akkor is, amikor éppen nem a tábor területén vitézkednek, hanem távolabbi hadjáratokon vesznek részt, például Győrben vagy Nagymegyeren.
Az interaktív állatkertlátogatás, a kalandpark, a termálfürdő mind kiváló alakalom a csodás élmények és a csapatversenybe beszámító pontok begyűjtésére. Ha éppen máshova nem mentek, akkor is számtalan kis és nagyobb kalandban, szórakozásban volt részük a táborlakóknak. Kezdve a kézműveskedéstől a dagasztáson és kemencében sütésen át a megunhatatlan métáig, és az esti gitárpengetős, énekelgetős tábortüzekig. Mindezek közben belengte a tábort egy különleges, meghatározó szellemiség, amelyet a szervezők tudatosan követtek. A magyarság, a hit, az egymás tisztelete és segítése, a fegyelem, a környezet megóvása, a falusi élet értékeinek megbecsülése észrevétlenül ivódtak be a gyerekekbe.
Lukács József polgármester elmondta, hogy a tábor megszervezésére pályázati támogatást nyertek a kulturális minisztériumból. Ezen kívül a nagymegyeri Thermal Corvinus fürdőbe ingyenes belépőt kaptak, a gyerekek utaztatását pedig Bős város önkormányzata biztosította. „Mindenkinek nagyon köszönjük a támogatást.” – mondta a polgármester és hozzátette, mennyire örül, hogy a falu lakosságától is kaptak segítséget és adományokat. „Nem szoktunk kérni, mégis mindig kapunk. Gyümölcsöt, kukoricát, süteményt, palacsintát. Olyanoktól is, akiknek nincs is a táborban a gyerekük, mégis adnak. És ha már itt vannak, megállnak néhány percre, mosolyogva figyelik a gyerekeket és újra beszélgetnek kicsit, ami erre a mai rohanó világra már nem nagyon jellemző. Ez a tábor, köszönet a szervezőknek, a gyerekek mellett a felnőtteket is egy kicsit elvarázsolja.”
