Idehaza érvényesülni!

2020. augusztus 15., 14:12
Kaszmán Zoltán

Dohány Viktória és Šucha Réka egyaránt a zselízi Comenius Gimnáziumban alapozták meg a tudásukat, hogy évekkel később, az orvostudományi egyetemet elvégezve, immár gyakorló orvosként hasznosíthassák azt. Nem nyugat-európai egészségügyi központokban, hanem otthon maradva, a szülőföldjükön.

 

Írásunk két fiatal főszereplője – a hasonló pályát választó, nem kevés kortársukkal ellentétben – nem az anyagilag sokkal kecsegtetőbb külföldi munkalehetőséget választotta, hanem a szülőföldön történő érvényesülés, az itthoni boldogulás mellett tette le a garast.

A jelenleg Farnadon élő Dohány Viktória fogorvosként, az érsekkétyi származású Šucha Réka pedig az érsekújvári kórház aneszteziológusaként és intenzivistájaként találta meg a számítását. A Comenius Gimnáziumra és az ott töltött esztendőkre mindketten örömmel emlékeznek vissza.

– Gondtalan, önfeledt, nyugodt diákévek voltak ezek, kellemes közegben, jó osztálytársakkal és tanárokkal – idézi fel Viktória a múltat, akivel Réka is egyetért.

–  Életem meghatározó részét töltöttem a zselízi gimnáziumban. Az élet első pofonjai mellett mai napig tartó barátságok köttettek itt. Megtanultam, hogyan kell küzdeni, hogy jó eredményeket érjek el. S ha a legnagyobb igyekezetem ellenére néha-néha nem is ismertek el, ez csak határozottabbá tett, hogy még többet, még keményebben dolgozzak a sikerért.

Az alapiskolai és gimnáziumi tanulmányok befejezését követően számukra sem volt zökkenőmentes a kapcsolódás egy olyan, már szlovák nyelvű oktatási rendszerhez, amelyben nem volt elnézendő, hogy az egyetemi hallgató nem tud megszólalni az állam nyelvén.

Šucha Réka a mai napig élénken emlékszik azokra a helyzetekre, amikor a keresztneve miatt kinevették, vagy egyszerűen nem értették, hogyan szólíthatnak bárkit is Rékának anélkül, hogy az a Rebeka vagy az Erika név rövidítése lenne.

– A kellemetlen helyzetek elkerülése érdekében az első pár hónapban csendben figyeltem, egyszerre akartam megtanulni szlovákul és bizonyos mértékben latinul is. Az első év végére aztán probléma nélkül tudtam beszélni és vitatkozni is szlovák nyelven.

Dohány Viktóriának is volt egy-két kellemetlen élménye az egyetemi esztendők alatt, de mint elmondja, ezeket leszámítva igazából sosem érezte annak a hátrányát, hogy magyar az anyanyelve. Réka szerint is hatalmas előnynek számít a magyar nyelv ismerete és használata. Ezt az érsekújvári egészségügyi intézetbe kerülő magyar ajkú betegek is díjazzák.

A farnadi fogorvos, aki kislány korában állatorvosnak készült, sikeresen teljesített az általános és a fogorvosi képzés felvételijén is.

– Amikor megtudtam, hogy mindkettő sikeres lett, gondoltam, egy próbát megér a fogorvosi; igaz, fogalmam sem volt, mibe kezdek bele. Ha nem tetszett volna, biztosan átléptem volna az általános orvosi képzésre, erre azonban nem került sor.

Kassai tanulmányai idején önkéntesként teljesített szolgálatot, majd a diploma megszerzése után hazajött, és Farnadon kezdett praktizálni. Azóta férjével közösen le is telepedett a községben, s immár negyedik éve gondoskodik a helyi páciensekről.

– Mivel Szlovákiában tanultam, úgy láttam helyesnek, hogy itt is maradjak. A fiataloknak tudatosítaniuk kellene, hogy az országban mindenkire szükség van, aki segíteni szeretne, és aki igazán elhatározza, biztos vagyok benne, hogy idehaza is tud érvényesülni. A falu mindig nagyon készséges volt, és segített, ha valamire szükségem volt. A helyi egészségügyi központban minden feltétel megvan ahhoz, hogy százszázalékosan működjön a rendelő.

Šucha Réka a pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karán tanult, majd 2015-ben ott is diplomázott, annak általános orvosi szakán.

– Az egyetem alatt az aneszteziológus szakmát túl nehéznek tartottam, belgyógyász szerettem volna lenni. A véletlen azonban éppen az intenzív osztályra sodort. Később egy pozsonyi belvárosi belgyógyászati klinikáról kerestek meg egy ajánlattal, hogy a betegeim ellátása mellett tanítsam a szlovák és az angol nyelvű medikusokat, továbbá publikáljak, valamint különböző konferenciákon előadásokat tartsak. A nehéz egyetemi évek után túl soknak éreztem volna mindezt, ezért közelebb az otthonhoz, az érsekújvári kórházban helyezkedtem el aneszteziológusként és intenzivistaként.

Rékának a külföldi munkavállalásról is határozott véleménye van. Mint mondja, soha nem akart külföldön dolgozni. Számára a szerettei  sokkal fontosabbak, mint az anyagiak, hiszen a támogatásuk nélkül sosem lenne ott, ahol. A kevés szabadidejét ezért is szereti a családja, a párja és a barátai körében tölteni.

A koronavírus-járvány során hirtelen a figyelem középpontjába kerültek az aneszteziológusok, mint olyan szakemberek, akik értenek az oly sokszor emlegetett lélegeztetőgéphez. Amint arról Réka is beszél, hirtelen több munkájuk lett, mint előtte.

– Naponta több órán át maszkot és más védőfelszerelést viselve mi voltunk azok, akik elláttuk a nálunk elhelyezett vírusgyanús betegeket; remélve, hogy nem fertőződünk meg.

Természetesen a fogorvosi szakmát is nagyban befolyásolta a járvány.

sucha_reka.jpg

– A szinte napi rendszerességgel változó rendeletek miatt fejetlenség alakult ki. A farnadi rendelő azonban tovább működött, s továbbra is ellátott mindenkit, aki igényt tartott rá. Telefonon elérhető voltam a nap huszonnégy órájában, és úgy alakítottam a rendelést, hogy a páciensek ne találkozzanak egymással, és ne várakozzanak sokat a rendelőben.

Dohány Viktória és Šucha Réka – saját bevallásuk szerint – meglepve tapasztalták, hogy milyen nagy hiány mutatkozik fogorvosokból és aneszteziológusokból, nemcsak a régiónkban, hanem országszerte is.

Sok helyen bizonyára örömmel vennék igénybe a szakértelmüket, ők mégis abba a régióba tértek vissza, ahonnan indultak, a sajátjaikat szolgálva, az övéik problémáit orvosolva. Becsüljük meg őket! 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/33. számában.       

Kövesse facebook oldalunkat is!