cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. december 6., 09:51

Hidak az Ipolyon

A Vepor hegységben eredő, több mint 212 kilométer hosszan tekergő Ipoly folyó a Losonci járásban fekvő Kalonda és a Nógrád vármegyei Ipolytarnóc között éri el a mai magyar–szlovák határt. Amíg Szobnál a Dunába nem ömlik, 143 kilométeren át választja szét és köti össze a két országot.

Ipoly-hidak
Az ünnepélyes szalagátvágás
Fotó: Nászaly Gábor

Hajós Bence: Hidak Nógrád megyében című könyvében azt írja, hogy az Ipoly feletti hidakról már a 13. századból van okleveles említés, de minden bizonnyal már az ezt megelőző évszázadokban is több híd állt a folyó fölött.

A tatárjárás után épült az első kőhíd. Majdnem minden falunak megvolt a maga hídja, a módosabb falvaknak több is. A vasgyártás vívmányai nyomán a 19–20. század fordulóján négy közúti vashíd épült az Ipolyon. A trianoni szerződés aláírása és az első bécsi döntés között huszonegy közúti határátkelő üzemelt. A második világháború előtt átlagosan három kilométerenként állt egy híd. Ezzel szemben jelenleg a hidak egymástól mért távolsága több mint negyven kilométer”.

A szerző kiadványának 2007-es megjelenésekor az Ipolytarnóc és a torkolat között azonosított 47 hídhely közül csupán tizenkettő állt; a határszakaszon mindössze négy átkelő. Legfőképpen a magyar állam jóvoltából azóta újabb hidak épültek.

A kettős birtokosság rendszere

„A határral kettéválasztott területen a kettős birtokosság rendszere alakult ki; így a határ két oldalán lakók tulajdonjoga megmaradt az elcsatolt mezőgazdasági területek fölött, s külön útlevéllel minden nap átjárhatott földjét művelni, s a saját földjének termését vámmentesen hazavihette. A kettős birtokosságot 1950-ben szüntették meg. Az államosítással mindenki elvesztette a szomszédos országban fekvő földjét, hiszen a kisajátított földeket mindkét oldalon a termelőszövetkezetekhez csatolták. Számos család föld nélkül maradt, ráadásul a kettős birtokosságot az aratás előtt szüntették meg, így a földeken maradt a begyűjtetlen termény” – részletezi Hajós.

Ipoly-hidak
Fotó:  Nászaly Gábor

Mivel az Ipoly-hidak elveszítették gazdasági jelentőségüket, többet közülük lebontottak.

Tótgyarmat, Ipolyság és Ipolyszalka 

A Tótgyarmatot Balassagyarmattal összekötő közúti híd az Ipoly szabályozásával egy időben, 1966 és 1968 között Pápay Géza tervei alapján épült; 1991 és 1992 között felújították.

Ami Ipolyság hídját illeti, Hajós Bencétől az alábbiakat tudjuk meg: „Már a középkorban is Ipolyság érintésével haladt a kereskedelmi út Budáról az északi megyék irányába. A hídról szóló első hiteles forrás egy 1266-ból való adománylevél, melyben a király a sági premontrei kolostornak adományozta a hídvám szedési jogát. Az oklevélben említett kőhidat a tatárjárás után építették. Ez a soknyílású kőhíd a török hódoltság idején tönkrement. A törökök kiűzése után a jezsuiták kapták meg az elnéptelenedett sági kolostort, s ezért ők építették újjá barokk stílusban a kőhidat 1769-ben…”

Az említett kőhíd egészen a második világháborúig használatban volt; 1944-ben a németek felrobbantották, s helyreállítására csak 1954-ben került sor. Ebben az évben újították fel teljesen a Letkés és Ipolyszalka között húzódó, 3,5 tonnás súlykorlátozással bíró közúti híd szerkezetét is.

Tizenhárom év alatt tizenöt új átkelő

2010-ben összesen huszonkét átkelőpont volt Magyarország és Szlovákia között; ez mára harminchétre nőtt, tehát az utóbbi tizenhárom évben tizenöt új átkelő létesült, néhány éppen az Ipolyon.

A rárósi Ipoly-hidat 1792-ben említi először egy közgyűlési jegyzőkönyv. Ezt a kőhidat a 20. század elején elbontották, a helyére 1904-ben egy nyílásból álló, rácsos szerkezetű acélhíd került. A balassagyarmati század 1938-ban ezen az átkelőn vonult be a Felvidékre. A hidat a visszavonuló német csapatok 1944-ben felrobbantották. Rárósmúlyad Rárós településrészét és a nógrádszakáli Ráróspusztát 67 évvel később, 2011 decemberében a Madách híddal kapcsolták össze. Ekkor már Szécsénynél is új híd állt: a város részét képező Pösténypusztát és a szécsénykovácsi Petőpusztát összekötő közúti hidat 2012 februárjában adták át. Az átkelő az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás egykori társelnökéről, Molnár Katalinról a Katalin híd nevet kapta.

Ipoly-hidak
A Károly Róbert híd ünnepélyes átadásán
Fotó:  Nászaly Gábor

Az Ipolydamásd és Helemba közötti átkelőt 2000-ben a jeges ár elvitte; az itt kialakított Károly Róbert hidat 2023. július 28-án adták át a forgalomnak. Ahogy azt korábban Helemba polgármesterétől, Izrael Gergelytől megtudtuk, az új híd megnyitásával a hétköznapi forgalom a duplájára emelkedett, a hétvégéken pedig nagyon sűrű lett. Inkább Magyarország felől érkezik több autó, mint fordítva. Akik Verőce és a Dunakanyar környékén laknak, azoknak erre a legegyszerűbb eljutni az esztergomi ipari parkba. Nem is tudnak máshol átmenni, mert a szobi révet megszüntették, már csak Nagymarosnál van rév. 

Fantasztikus a kapcsolat az Ipoly túloldalán található Ipolydamásd községgel, sőt az egész magyarországi kistérséggel. A híd nekünk is megkönnyítette e települések elérését

– mondta Helemba polgármestere.

A Szent Borbála hídig vezető út

A nagykürtösi járási Ipolyhídvéget és a Nógrád megyei Drégelypalánkot már a 15. században híd kapcsolta össze. A fahidat Magyarország akkori kormányzója, Hunyadi János építtette 1449-ben. A török kori faszerkezetből a múló évszázadok során kőhíd lett, amit nem kímélt a történelem vihara.

„A két falu között igen régi időktől állt híd. Ezt őrzi a szlovák oldali falu neve. Drégelypalánk hídjáról maradt fenn a legrégebbi előkerült Ipoly-hídábrázolás. A törökkori metszet 1617-ből ábrázolja a rommá lőtt Drégely várát és Nógrád várát is. Ipolyhídvégi nézőpontból látszik a két falu, és közöttük a fahíd” – olvasható Hajós Bence az Ipoly-hidak Ipolytarnóctól Ipolyságig című 2001-ben megjelent kiadványában.

A 19. század első felében ennek a fahídnak a helyére emelték azt a kőhidat, amelyet a német fegyveresek a második világháború utolsó szakaszában, 1944 decemberében leromboltak. Állandó közúti híd híján azóta is csak egy faszerkezetű kis híd állt az Ipoly ezen szakaszán élők rendelkezésére. Aki Ipolyhídvégről indulva személygépkocsival szerette volna megközelíteni a Duna egyetlen bal oldali mellékfolyójának túlsó partján fekvő Drégelypalánkot, Ipolyság felé volt kénytelen indulni, hogy a parassapusztai határátkelőt használva, közel 20 kilométert kerülve érje el úti célját. 2019 júniusában írta alá magyar részről Palkovics László magyar innovációs és technológiai miniszter, illetve a szlovák kormány részéről Érsek Árpád építésügyi és közlekedési miniszter azt a kétoldalú megállapodást, amely egy új Ipoly-híd megépítéséről rendelkezett a két település között.

A Drégelypalánkot Ipolyhídvéggel összekötő híd újjáépítéséről szóló megállapodás egy év alatt a negyedik magyar–szlovák szerződés volt, amely határhidak építéséről született.

Amint arról a Középső-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség vezetője, Lőrincz Mária tájékoztatott, a földrajzinév-bizottság 2023. november 6-án hagyta jóvá a híd elnevezését. Az Ipolyhídvéget Drégelypalánkkal összekötő, 52 méter hosszú acélkonstrukciós műszaki átkelőt Szent Borbáláról nevezik el. Ugyanitt döntöttek arról is, hogy az Ipolyvarbó és Őrhalom közti, szintén újonnan épülő átkelő a Szent-Iványi híd nevet kapja az Ipolyvarbón nyugvó egykori főispán, királyi ítélőmester és országbíró, Szentiványi Ferencre emlékezve.

Ipoly-hidak
A Szent-Iványi híd
Fotó:  Főmterv Zrt. felvétele
„Aki hidat épít, az jövőt épít”

A címben közölt állítással egyetértenek a térség polgármesterei. Tapasztalják, hogy a határokon átnyúló közúti kapcsolat nemcsak az utazási időt csökkenti, hanem élénkíti a kiskereskedelmet és elősegíti a munkaerő-mobilitást is.

A Károly Róbert híd forgalomba helyezésével megváltozott Helemba zsákfalu jellege; ehhez hasonlóan az ipolyvarbóiak is abban bíznak, hogy megoldódik községük jelenlegi földrajzi és közlekedési elszigeteltsége.

Újra az Ipoly-hidak szakértőjét, Hajós Bence hidászmérnököt idézve aláhúzhatjuk, a határ mindkét oldalán élők érdeke egyaránt az, hogy az Ipoly vize ne a világvége, hanem összekötő és éltető vízfolyás legyen:

A híd kulcspontja a közlekedésnek, a gazdasági és emberi kapcsolatoknak. Jelentőségét akkor látjuk igazán, amikor nincsen.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/48. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.