Gyökereket és szárnyakat adni, ez az iskola feladata
Szeptember 2-án a mátyusföldi Alsószeli Alapiskolában családias hangulatban ünnepelték meg a magyar oktatás újraindításának 70. évfordulóját. Az eseményre meghívták a kisiskola egykori pedagógusait és alkalmazottait, a szülői szövetség, az egyházak és a község képviselőit, valamint a felmenő iskolájuk, a Széchenyi István Alapiskola vezetőit is Felsőszeliből.
Az iskola pedagógusa, Kamenický Lívia szavalata köszöntötte az egybegyűlteket. Sajó Sándor A magyar nyelv című verse után az igazgatónő, Kiss Zsuzsa mondta el ünnepi beszédét. Először az egykori pedagógusokat, alkalmazottakat köszöntötte, akik jelenlétükkel arról tettek bizonyságot, hogy szívükhöz nőtt az iskola, hiszen visszavágytak és eljöttek, hogy találkozhassanak és hogy lássák, hogyan zajlik az élet, hogy folyik a tanítás a szeli iskolában. Kiss Zsuzsa szavai szerint az iskola nem csupán munkahely a pedagógusok számára, hanem olyan hivatás, amely kitölti, meghatározza az egész életüket, minden cselekedetüket.
Az alsószeli magyar iskola pedagógusai számára a legnagyobb büszkeséget az jelenti, amikor a tanulók felkészülten jönnek iskolába, egy-egy tanulmányi versenyen jól szerepelnek, szívesen olvasnak könyveket, érdeklődnek új dolgok iránt, magyarázta az igazgatónő és az iskola mottóját idézte: „Két dolgot adhatunk gyermekeinknek: gyökeret és szárnyakat.” Kiss Zsuzsa szerint, ha anyanyelvükön jutnak a gyerekek alapos ismeretekhez, az megtartó gyökereket ad nekik és a megszerzett tudás birtokában szárnyalhatnak, sikereket érhetnek el.
„Igazán csak az anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak így tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni” – idézte az igazgatónő Csermely Péter szavait, majd kifejtette, hogy aki gyermeket tanít, annak különösképpen törődnie kell anyanyelve tisztaságával, gazdagítania kell szókincsét, hogy „példaként állhassunk az ifjúság előtt anyanyelvünk tiszteletében, használatában, művelésében is.”
Az iskola egy régi épületben található, de a szülőknek és a falu vezetésének, valamint Alsószeli magyar közösségének köszönhetően megújult belső terekkel és minden modern taneszközzel rendelkezik. Az igazgatónő háláját fejezte ki a szülőknek a világítás, a berendezés, a táblák és más eszközök felújításáért, az osztályok kifestéséért, az önkormányzatnak a nyílászárók cseréjéért és a helyi magyar szervezeteknek a munkaműhely létrehozásáért és szintén a belső terek kifestéséért. „Remélhetőleg szép környezetünk és tartalmas, minőségi oktatásunk idevonzza a jövőben is a magyar ajkú gyermekeket” – mondta végezetül az igazgatónő.
Ezek után emléklapok átadására került sor, majd Alsószeli polgármestere, Kovács Lajos köszöntötte az iskolát. Elmondta, biztató, hogy az elmúlt évek alacsony létszámai után a magyar óvodában már tapasztalható a létszámnövekedés, ami, remélhetőleg, megmutatkozik majd a helyi és a felsőszeli magyar iskolában is. „Remélem, megmarad az a régi jó szokás, hogy az alsószeli magyar gyerek az alsószeli magyar iskolában kezdi és a felsőszeli magyar iskolában folytatja a tanulmányait. Mi megteszünk mindent, hogy ez így maradjon” – mondta Kovács Lajos.
Az ünnepség fogadással zárult és a résztvevők megtekinthették az iskola történetéről készített kiállítást is.
Szabados László, aki 1973-tól a 2001/2002-es tanév végéig állt az alsószeli magyar iskola élén, sok kutatást, anyaggyűjtést végzett a helyi oktatás történetéről. Tőle tudtuk meg, hogy Alsószeliben a háború előtt két felekezeti iskola és a községhez tartozó Alsóhatáron egy állami iskola is működött. Az evangélikus iskolában 1921-től tanító Boros Béla emlékét büszkén őrzik az alsószeliek. A pedagógus, író, tankönyvíró, a Magyar Tanító lap felelős szerkesztője, az Országos Magyar Tanítói Énekkar vezetőségi tagja 1936-tól 1945-ig az alsószeli iskola igazgató-kántortanítója volt. Ebben az időszakban a közel száztagú aranykoszorús vegyeskarát is vezette a községnek.
Az 1945-től 1949-ig terjedő időszakban nem volt a községben magyar iskola, sőt három évig a szlovák iskolába sem vették fel a magyar gyermekeket. 1949. március elsején indult újra a magyar oktatás, mivel az év januárjában és februárjában a helybéli szlovák népiskola igazgatóságán sok alsószeli magyar gyermek szülője kérte, hogy gyermeke tanulhasson újra magyarul.
Akkor a szlovák iskola magyar osztályaiban körülbelül 150 gyerek tanulhatott az anyanyelvén. 1950. szeptember elsejével aztán megnyílt a magyar iskola. Igazgatója Balogh Géza lett, aki 1929-től tanított az alsószeli evangélikus felekezeti iskolában. Az ő nyugdíjba vonulása után vette át Szabados László az igazgatói posztot, amelyet Katona Andreának adott át 2002-ben.
2015-től Kiss Zsuzsa igazgatja az iskolát. Ő mondta el portálunknak, hogy jelenleg 31 tanulójuk van, ebből egy gyerek külföldön tanul. Az elmúlt tanévben 9 negyedikesük ment el és ugyanannyi elsőst írattak be, viszont csak nyolcan kezdték el Alsószeliben az első osztályt, mert egyet elvittek Galántára. A községben működik szlovák tanítási nyelvű óvoda és iskola is, ahova az elmúlt időszakban több magyar gyereket is beírattak. Jelenleg 15 új kisgyerek ment a magyar óvodába, ezáltal most ott 37-re emelkedett a létszám.
A beszélgetés végén az igazgatónő még büszkén sorolta fel tanulóik eredményeit. Országos versenyek győztesei, arany- és ezüstsávosai kerültek ki az elmúlt tanévben is a mátyusföldi kisiskolából, a Katedra verseny országos fordulójáról is a harmadik helyezést hozták el és a regionális versenyeken is rendre dobogósok, legyen az mesevetélkedő vagy matematikai megmérettetés a Pitagoriászon.
