Alsószeli

Dolné Saliby
község
magyar lakosság 1910
99%
2 128
magyar lakosság 2011
72%
1 383
Népesség: 1 964
Terület: 18,72 km²
Tszf. magasság: 115 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92502
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás nagyközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön déli részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Szeli-Dudvág bal partján fekszik, Galántától 10 km-re délkeletre. A Galántát Nagymegyerrel (33 km) összekötő 561-es út keresztülhalad a községen. Nyugatról Felsőszeli, délnyugatról Tallós, délről Királyrév, keletről Pered és Deáki községekkel határos. Nyugati és délkeleti határának egy részét a Szeli-Dudvág, déli határát a Feketevíz alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyaroszághoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1960-ig területe két, egymással össze nem függő kataszterből állt, ekkor a déli kataszter Alsóhatár néven önálló községgé alakult (13,88 km², a korábbi községterület 52,9 %-án). 1949 után ugyanakkor Kissziget majort és környékét (6,34 km²) Felsőszelitől Alsószelihez csatolták, így alakult ki mai területe (18,72 km²).

Népesség

1910-1939 között népessége 19,3 %-al nőtt, 2148 főről 2563-ra. A második világháború utáni lakosságcseréig lakosságát csaknem kizárólag magyar nemzetiségűek alkották (ekkor a magyar lakosság egyharmadát áttelepítették Magyarországra, helyükre tótkomlósi szlovákok érkeztek). Alsóhatár elcsatolásával lakosságának mintegy egyötödét elveszítette. 1991-2011 között kismértékű népességnövekedés figyelhető meg (4,7 %, 1847 főről 1933-ra). A lakosság többsége még mindig magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 22,1 %-ról 27,4 %-ra nőtt. A második világháború utánig lakosságának többsége (1921-ben 67,3 %-a) evangélikus vallású volt, 2011-re a római katolikus vallásúak kerültek többsége (42,8 %), az evangélikusok aránya 19,5 %-ra csökkent.

Történelem

Elképzelhető, hogy a két Szeli egykor Taksonyhoz tartozott, és onnan kihasítva váltak önálló faluvá. Az biztos, hogy sokáig egy faluként hivatkoznak rájuk a források, és csak a 15. században különült el Alsó- és Felsőszelire. A 12. században a pannonhalmi apátság birtokába tartozott, a 13. században előbb vámszedő helyként említették a Dudvág hídjánál, valamivel később pedig a heiligenkreuz-i kolostor tulajdonaként tűnik fel a neve. A kései középkorban Kacsics nembeli Farkas fia Tamás lublói várnagy, majd Kónya bán birtoka volt. A Mátyás halála utáni trónharcok során Miksa osztrák hadai többször feldúlták. Ekkoriban a Serédy családé volt, majd 1647-től egészen a 20. századig a Pálffyak lettek a földesurai. A kora újkorban a mezőgazdasági tevékenység mellett halastavai is voltak, lakói továbbá sószállítással foglalkoztak. A 19. században kiemelkedő jelentőségű volt a marha- és juhtenyésztés. Iskoláját először 1834-ben említik. Határában zajlott le 1849. június 22-én a zsigárdi ütközet. 1863-ban csaknem az egész falu leégett. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A deportálásokkal és kitelepítésekkel ekkor bontották meg erőszakkal a népesség addig színmagyar jellegét. 1960-ban elcsatolták tőle az Alsóhatár néven külön községgé szervezett Versend majort. A középkorban a község közvetlen közelében feküdt a mára nyomtalanul elpusztult Berény falu.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, idősek othona, valamint könyvtár található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1875-ben épült szecessziós stílusban, evangélikus temploma 1874-1878 között neogótikus stílusban.

Település eseményei