Érsekújvár és a kétnyelvűség
Nagy Dáviddal, Érsekújvár alpolgármesterével, aki többek között az MKP helyi szervezetének elnöke és a Via Nova országos alelnöke a járási székhely kétnyelvűségéről beszélgettünk.
„Nyelvében él a nemzet” – szól az örökérvényű igazság, és valóban így van. Hiszen ahol háttérbe szorul az anyanyelvhasználat ott az asszimiláció is nagyobb arányú lesz.
„Éppen ezért volt fontos célom, illetve. az MKP helyi alapszervezetének egyik programpontja a kétnyelvűség visszacsempészése az érsekújvári hétköznapokba. Mivel Klein Ottokar polgármester és a városvezetés partner a kétnyelvűségben, kijelenthetjük: a cél teljesülni látszik. Jóformán nincs olyan város által szervezett rendezvény, ahol nem hangozna el a köszöntő vagy a beszéd magyar nyelven is. A városháza által kibocsátott minden anyag – a reklámtárgyaktól kezdve a hirdetéseken át a gálaestek élő közvetítéséig, minden kétnyelvű Érsekújvárban” – sorolja az alpolgármester.
„A sok-sok példa közül kiemelném a Béke Mozi épületét, amelyet sikerült kívülről és belülről is felújítanunk. Mégis, aminek az érsekújvári magyar közösség legjobban örül, az a magyar felirat, amely végre kikerült az épület homlokzatára. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy komolyan gondoljuk a kétnyelvűséget.”
Körülbelül egy évvel ezelőtt egy polgári kezdeményezés azt nehezményezte, néhány utcanév rosszul van lefordítva. Volt Bratislava-i, Banská Bystrica-i, Detva-i utca és még sorolhatnánk. Ezzel is tenni kellett valamit.
„Igen, javasoltam és kidolgoztam a helyes fordítás használatát. Több hónapon keresztül leveleztem különböző intézményekkel (a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel, a pozsonyi Komenský Egyetemmel, a magyar és szlovák Tudományos Akadémiával, az Országos Kartográfiai Intézettel és kulturális minisztériummal...) amikor végre kezemben volt az alap, miszerint Bratislava az magyarul Pozsony, és ezt így kellene megjeleníteni az utcanév táblákon is. Egy hete ki is kerültek ezek a táblák a szlovák táblák alá. Köszönet és hála minden polgárnak, akik nyitott szemmel járják az utcákat. Persze munkánk ezzel korántsem ért véget. Mindig van hova fejlődni ezt tudjuk, és eszerint is cselekszünk. A dolgunk immár annyival egyszerűbb, hogy csak a megkezdett úton kell tovább haladnunk” – mondja befejezésképpen Nagy Dávid.
