Civitas Fortissima- A legbátrabb város
Civitas Fortissima, azaz a „Legbátrabb város”, Balassagyarmat felszabadításának 100. évfordulója alkalmából tartott előadást Tyekvicska Árpád, történész, november 15-én Füleken, a Magyar Közösségi Házban.
Az előadás az 1919. január 29-i események jelentőségére fókuszált, amikor
a helyi vasutasok, katonák, polgárok, a magyar katonaság támogatásával felszabadították Balassagyarmatot a csehszlovák megszállás alól.
A történelmi események felidézését az I. világháború vereségének következményeivel kezdte a történész. Elmondta, nem volt olyan magyar család, amely ne siratta volna valamelyik rokonát. Legnagyobbrészt a fiatalok mentek a frontra harcolni, akik özvegyeket, árvákat hagytak hátra.
Az ország vesztesége 500-600 ezer fő volt, amit a spanyolnátha csak tetézett - több áldozatot szedett, mint az I. világháború.
A korszakot az élelmiszerhiány, a nyomor jellemezte, ami jó táptalaja volt a forradalomnak. Károlyi Mihály vezetésével megalakult az új kormány, királyságból köztársaság lett.
A háborút követően, 1918 októberében megalakult a Cseh-szlovák Nemzeti Tanács, majd Prágában, a Nemzetgyűlés kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot. November 2-án léptek csehszlovákok először magyar területre, majd két hónap leforgása alatt megszállásuk alá került az egész Felvidék.
Nógrádban eredetileg az Ipoly folyó mentén jelölte ki az antant a demarkációs vonalat, azonban 1919 január elején Eduard Beneš, csehszlovák külügyminiszter már többek között a salgótarjáni szénmedencét is meg akarta szerezni Csehszlovákia számára.
Kezdetben a behatoló seregeket a magyar katonák szétkergették, de mivel a Károlyi- kormány pacifista volt, ellenezte a harcokat, támogatás hiányában sorra omlottak össze az ellenállások.
Január 3-án a csehszlovák csapatok megszállták Losoncot, és január 14-én, több próbálkozás után Ipolyságot is. Egyik területen sem volt fegyveres ellenállás. Ekkor kezdődött Balassagyarmat harca.
A csehszlovákok terjeszkedésének egyik jelentősebb pontja Balassagyarmat lett volna, ami akkor jelentős vasúti csomópontnak számított. A város jelentőségét tovább fokozta a salgótarjáni szénmedencéhez való közelsége. 1919. január 15-én a csehszlovák katonaság több ponton átlépte a demarkációs vonalat jelentő Ipoly-menti vasútvonalat, amit az antant hatalmak ideiglenes határként jelöltek meg. Bevonultak Balassagyarmatra, és elfoglalták a stratégiai pontokat- a vasútállomást, a postát, a laktanyát, majd a központi megszállást kiterjesztették az egész településre.
A megszállók január 16-án elrendelték a lakosságnál található fegyverek begyűjtését, a város polgárai közül azonban sokan elrejtették azokat. Emellett egy sor olyan intézkedést hoztak, amely felhergelte a lakosokat. A cseh vezetők tehát egyértelművé tették, hogy a várost Csehszlovákia részének tekintik.
A lakosság azonban nem volt hajlandó behódolni.
A cseh erőkkel szembeni felkelés először a vasutasok körében fogalmazódott meg. A január 27-i nagygyűlésen a város szinte minden társadalmi rétege képviseltette magát. Itt egyöntetűen eldöntötték, hogy nem esküdnek fel a Csehszlovák államra, ezért a közös összefogásban és az ellenállásban állapodtak meg.
- hangsúlyozta az előadó.
Az előkészítést követően, a Károlyi- kormány tudta nélkül, január 29-én hajnalban a vasutasok és a katonák az addig rejtegetett puskákat és egyéb, rendelkezésre álló fegyvereket a megszállók ellen fordították. A támadás arra épült, hogy a laktanyán összpontosuló csehszlovák erőt frontálisan és hátulról is megtámadják. Az ellenség azonban felfegyverkezve várta őket.
A kezdeti sikeres támadás ellenére a rohamozók visszavonulni kényszerültek. Itt léptek be a balassagyarmati polgárok, akik puskával lőtték a laktanyát, imitálva ezzel a hadsereg jelenlétét. A hősies polgári kiállással sikerült délutánig kitartaniuk, amikor a város felszabadítására megérkeztek a magyar csapatok. Ez volt az egyetlen eset, amikor a kormány hadügyminisztere harcot vállalt.
A csehszlovák agresszió katonái végül megadták magukat, Balassagyarmat felszabadult.
Balassagyarmatot az 1919 januárjában végrehajtott hőstett miatt később a „legbátrabb város” néven emlegették.
Erről emlékezett meg 2005-ben az országgyűlés azáltal, hogy a Civitas Fortissima címet adományozta a városnak.
Emellett emlékszobor, film, múzeum is emlékeztet az akkori eseményekre. A felkelés százéves évfordulója alkalmából a balassagyarmati önkormányzat jubileumi emlékévet rendezett, mely a trianoni békeszerződés évfordulójáig tart majd. Az emlékév alatt adta ki Kapa Mátyás Maradj meg magyarnak című könyvét, mely szintén az 1919-es cselekményekről szól.
Az előadássorozat november 20-án, szerdán folytatódik a füleki Magyar Közösségi Házban, amikor
Hrubík Béla Sorsközösség című könyvét mutatja be az érdeklődőknek.
