2021. május 1., 18:18

Borsos Mihály öröksége

Fényt akarok gyújtani a diákok még romlatlan szívében – hangsúlyozta Borsos Mihály nagyfödémesi római katolikus plébános és iskolaalapító, akinek szellemi örökségét és a személye köré fonódott helyi legendákat méltón őrzi a település.

borsos mihály
Lanz Roland és Szabó László Borsos Mihály emléktáblájánál
Fotó: Magyar7

A száztíz évvel ezelőtt született Borsos Mihály plébános és iskolaalapító vezérlő csillaga, fáklyavivője volt a mátyusföldi községnek a 20. század derekán. Nagyfödémesen a mai napig őrzik az 1974-ben elhunyt plébános emlékét, akinek tisztességére, emberségére és a közösséget összefogó, jótékony cselekedeteire emlékeznek a „régiek”.

Borsos Mihály neve azonban nem hangzik idegenül a fiatalabb generációk számára sem.

Azontúl, hogy a róla szóló legendák faluszerte ismertek, és a helyi magyar alapiskola 2002-ben felvette a nevét, a Borsos-hagyaték őrzője, Szabó László rendületlenül dolgozik azon, hogy az egykori plébános gondolatait, műveit, örökségét a felszínre hozza és feltárja a nyilvánosság előtt. Sziszifuszi munkájának közösségi és társadalmi értéke óriási a régió és a helytörténet szempontjából.

Szabó László Borsos Mihályról szóló könyve 2020-ban jelent meg az alapiskola gondozásában.

A kiadvány a plébános életútját dolgozza fel, beleértve az 1942–1959 között Nagyfödémesen töltött papi éveket, de szó esik benne a népi iskolák történetéről és a nagyfödémesi polgári iskola megnyitásáról is. A monográfián kívül ugyanakkor jelent meg annak testvérkötete, egy honismereti kiadvány, amely az alapiskolás korosztálynak szólóan foglalkozik Borsos szellemi örökségével, tartalmazza az általa írt meséket, verseket, elbeszéléseket. A két, helyi viszonylatokban felbecsülhetetlen értékű könyv bemutatójára a koronavírus-járvány miatt azonban még nem került sor.

Az iskola és a falu szervezetei azonban módszeresen kezdik újraéleszteni a község kulturális életét.

Igaz, egyelőre szűk körben és minden óvintézkedést betartva, de fel tudták avatni az iskola bejáratánál elhelyezett Borsos Mihály-emléktáblát. És ha már táblaavatót tartottak, sort kerítettek a nagyfödémesi magyar nyelvű oktatás újraindításának hetvenedik évfordulója alkalmából készíttetett emléktábla felavatására is. A két táblát a Pannonia polgári társulás elnöke, Lanz Roland történész ajándékaként kapta meg az iskola. A történész tizenöt mátyusföldi oktatási intézményt támogat hasonlóképpen. Fontos számára, hogy a magyar ügyek, a hagyományok képviseltetve legyenek a régió községeiben, éppen ezért vette vállára a Borsos Mihályról szóló könyvek kiadásának támogatását és a szerkesztési munkálatokat is.

A nagyfödémesi Szabó László a Borsos-hagyaték gondozója. A vegyész végzettségű férfit mindig is érdekelte a történelem, a felvidéki históriák, a helyi jellegű történetek felkutatása és átmentése az utókornak. Nehéz munkát rótt rá a Jóisten, de szívvel, lélekkel teszi a dolgát. Elmeséli, hogy

a Borsos Mihályról szóló történetekkel még gyermekkorában találkozott, amikor a plébános egykori szolgálólánya mesélt a jólelkű papról.

A néni egy napon egy iratokkal, levelekkel, papírokkal roskadásig megtelt zsákot hozott le a padlásról, és a fiatal László gondjaira bízta Borsos Mihály hagyatékát. László egy életen át tartó feladatnak és felelősségnek érzi, hogy ha már ekkora kincs birtokába jutott, az méltóképpen legyen feldolgozva.

radvanyi
Radványi Adél
Fotó:  Magyar7

Radványi Adél, a nagyfödémesi Borsos Mihály Alapiskola igazgatója úgy érzi, a tábla állításával tiszteletüket fejezhetik ki az iskolaalapító pap emléke előtt.

– Borsos Mihály nevét 2002 óta viseli iskolánk – mondja az igazgatónő. – Igyekszünk továbbörökíteni azt a hitvallást és szellemiséget, amely őt vezette: jóra nevelni a gyermekeket a hit és az alázat fényében, kellő tudással felvértezni őket, hogy a felnőtté váláshoz erős, biztos gyökereket kapjanak. Ennek segítésére szolgál majd az új honismereti kiadvány is.

Radványi Adél kedves kis történetet is mesél Borsos Mihályról. Ő volt az, aki babakelengye-gyűjtő akciót szervezett a faluban.

A második világháborút követően nagyon sok család maradt árván, szegényen, ezért nagy szükség volt az egymás segítésére, az összetartásra, de úgy, hogy senki méltósága ne szenvedjen csorbát.

Ezt a kedves hagyományt a mai napig megőrizték az iskola falai között. Aktívan segítenek a bajba jutott gyerekeken, a szociálisan hátrányos helyzetűeken, és a karácsonyi cipősdobozakcióban is mindig részt vesznek a diákjaik. Az igazgatónő elárulja, nagy terveik vannak a közeljövőben. Az iskolában Borsos Mihály-emlékszobát készülnek nyitni, és a legközelebbi, hagyományos nagyfödémesi mesevetélkedőt is a legendás plébános által szerzett mesék és elbeszélések köré építik fel.

– Igazán csak az anyanyelvén tud tanítani az ember. Csak így tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, amelyek a tanítással járnak. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni – magyarázza az igazgató Borsos Mihály szellemiségének örökében a táblaavatások alkalmából. – Aki gyermeket tanít, annak különösképpen törődnie kell azzal, hogy példaként állhasson az ifjúság előtt anyanyelvünk tiszteletében, használatában, művelésében is.            

Borsos Mihály 33 évesen, 1942. július 19-én került Nagyfödémesre. Gregorovits Lipót kezéből vette át a plébániát, aki a szomszédos Jóka plébánosa volt. Hamarosan a szegények védelmezőjévé vált a gazdagok és a megyei hatalom ellenében. 1944-ben hosszas utánajárással polgári iskolát alapított a mátyusföldi faluban. Vándor babakelengye-mozgalom néven országossá vált a korábbi kezdeményezése. 1944 márciusában több mint ezer községben folyt a szövetkezeti vándor babakelengye-akció Magyarország-szerte. Az ONCSA-házak építésére tett kísérleteit a háborús események hiúsították meg. 1947-ben megpróbált egyházi úton tenni a kitelepítések ellen. A kommunista hatalom aktív egyházellenes tevékenysége 1949 júniusában csúcsosodott ki. Borsost kártékonynak minősítették és megfigyelték. El akarták szigetelni a közösségétől. Június 26-án bebörtönözték, de a papjukat védő falusiakat is. A plébános csak egy év múlva térhetett vissza plébániájára. 1959-ben a hatalom újabb börtönbüntetésre ítélte Borsost, aki zsolozsmáskönyvébe jegyezte le a legfontosabb eseményeket. Ezeket a szabadulása után börtönnaplóként írta le, valamint „Isten a börtönben” címmel kisregényt is írt az emlékeiből.

Megjelent a Magyar7 2021/17. számában. 

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.