Nagyfödémes

Veľké Úľany
község
magyar lakosság 1910
99%
2 679
magyar lakosság 2011
64%
2 757
Népesség: 4 473
Terület: 41,86 km²
Tszf. magasság: 119 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92522
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Vízköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Galántai járás nagyközség

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Vízközben fekszik, Galántától 15 km-re nyugatra, Szenctől 18 km-re keletre. Áthalad rajta a Diószeget (8 km) Jókával (6,5 km) összekötő 510-es út, mellékutak kötik össze Hidaskürttel (15 km) és Nagyborsával (8 km). Nyugatról Dunajánosháza és Jóka, délről Sárrét, északról Pusztafödémes, északkeletről Diószeg, keletről Vízkelet, Nemeskosút és Feketenyék községekkel határos. Északi határát a Feketevíz, déli határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960 után újra a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe (41,86 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1937-1940, valamint 1951-1976 között a határában fekvő, az 1920-as években szlovák kolonistákkal betelepített Hajmáspusztát és Szőgyénmajort önálló községgé szervezték Švehlovo, illetve Nové Osady néven. 1976-ban a község visszakerült Nagyfödémeshez, de ma is külön kataszteri területet alkot. Kataszteri területek: Nagyfödémes (27,39 km²) és "Nové Osady" (14,47 km²).

Népesség

Nagyfödémes a Mátyusföld legnépesebb községe, a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 2709, 1921-ben 3005, 1939-ben 3507, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-ben 53 izraelita vallású lakosa is volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egynegyedét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek és a község vegyes lakosságúvá vált. Az 1991-2011 közötti időszakra lassú népességnövekedés (4,5 %, 4149-ről 4330 főre) és a betelepülés és az asszimiláció eredményeként a szlovák nemzetiségűek arányának növekedése (24,2 %-ról 33,9 %-ra) jellemző. A lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz tartozók aránya 5,8 %. A túlnyomó többség (81,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 3,9 %. A község lakosságának 94,5 %-a (4098 fő) Nagyfödémesen, 5,5 %-a (212 fő) pedig Hajmáson él.

Történelem

A pozsonyi királyi várbirtokok közé tartozott, valószínűleg királyi méhészek lakták, mivel a födém méhkaptárt jelentett a régi magyarban. Szomszédságában feküdt a török időkben elpusztásodott Lencsehely, illetve a végleg elpusztult Tevel falu. A Mátyás király halála utáni trónviszályok során I. Miksa császár seregei kétszer is feldúlták Nagyfödémest. A 16. század végén a Vass és Földes családok birtokolták. Buda 1541-es elfoglalása után a törökök is feldúlták a községet. A 17. században a pozsonyi uradalomhoz tartozott, első iskoláját 1673-ban említik. Lakói mezőgazdaságból éltek, elsősorban rozst, búzát és dinnyét termesztettek, a környékbeli erdők pedig bővelkedtek vadakban. Az újkorban már a Pálffy család birtoka volt, egészen a 20. századi csehszlovák földreformokig. Itt alapította Lacsny Miklós Magyarország első cukorgyárát 1830-ban. A 19. században árvíz, tűzvész és kolera is nehezítette a falubeliek életét. A 20. század elején már távírója is volt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. 1945-től ismét Csehszlovákiához csatolták. A második világháború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, és a helyükre szlovákokat költöztettek. A falutól délre fekvő Hajmás- és Szőgyénpusztát, amelyekre a két világháború közötti földbirtokreform során a Pálffy család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1937–38-ban, majd 1945-ben önálló községgé szervezték (Švehlovo, 1951-től Nové Osady néven); 1976-ban visszacsatolták Nagyfödémeshez.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák nyelvű óvoda és alapiskola működik. Rendszeres rendezvénye a Mátyusföldi Fesztivál. Reneszánsz-barokk stílusú, Szent Mihálynak szentelt katolikus temploma 1594–1670 között, a Kálvária-hegyen álló Fájdalmas Szűzanya-kápolna 1756-ban, evangélikus temploma 1958-ban épült. 1991-ben megnyílt tájháza a régi népi építkezést mutatja be.

Település eseményei