A Nagyságos Fejedelem szellemi hagyatékához hűen
2015 januárjában alakult meg Csiliznyáradon a Rákóczi Szövetség helyi szervezete. Az elmúlt négy év törekvéseiről, eredményeiről, a célokról és az összefogásról beszélgettünk Nagy Gábor alapító taggal, a szervezet elnökével.
Az 1989-ben alakult Rákóczi Szövetség célja a Kárpát-medencei magyarság sokoldalú támogatása hosszú távú megmaradásáért folytatott küzdelmében, valamint II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem szellemi örökségének népszerűsítése. Ez áll a szövetség honlapján, ahol az is kiderül, hogy kiemelkedően fontos számukra a szomszédos országokban kisebbségben élő magyarság oktatásügyének, kultúrájának támogatása, valamint a Kárpát-medencei magyarság összetartozás-tudatának erősítése.
A Kárpát-medence-szerte működő közel 490 helyi szervezet, a több mint 260 ifjúsági szervezet és a Rákóczi Szövetség budapesti központi irodájának sokrétű kulturális és támogatói tevékenysége sokakban ébresztett már vágyat arra, hogy a saját közösségükben, helyi szervezetet alakítva bekapcsolódjanak a szövetség munkájába. Így volt ez Csiliznyáradon is.
Nagy Gábor személyes kapcsolata a Rákóczi Szövetséggel még az egyetemi éveiben kezdődött. A nyitrai magyar egyetemisták Juhász Gyula Ifjúsági Klubja társszervezője volt (és ma is az) a Rákóczi Szövetség anyanyelvi táborainak. Feleségével, Zsuzsával együtt hosszú évekig voltak táborvezetők ebben a külhoni magyar iskolások részére szervezett nyári táborban. Az egyetem után Csiliznyáradon telepedtek le, és úgy érezték, tenniük kell valamit a hatszáz lelket számláló kisközségben a kulturális élet fellendítéséért.
"A Rákóczi Szövetségben végzett munka, a személyes tapasztalataink és a szövetség szellemiségének ismerete egyértelművé tette számunkra, hogy megalakítsuk a helyi szervezetet. Célunk az volt, hogy bevonjuk a falu értelmiségét és a fiatalokat is a munkába. Az alakuló ülésen harmincketten töltötték ki a jelentkezési lapot. A csapat gerince rögtön a megalakuláskor kialakult. Ez az aktív mag, köztük Ladacsi László alpolgármesterrel, a szövetség mozgatórugója azóta is. Persze jöttek új emberek is, bővült a baráti kör. Nagy öröm, hogy a bejegyzett tagoknál sokkal többen kapcsolódnak be a tevékenységeinkbe, mert szinte mindenki hozza magával a családtagjait, ha szervezni, segíteni kell."
A fejükben már a megalakuláskor összeállt a kép arról, hogy mit is szeretnének tenni a faluban. Szinte nyilvánvaló volt, hogy egy nyári gyerektábort szervezzenek.
"Nagyon jól sikerült rögtön a legelső. A Beatrix és Mátyás táborral indítottunk, ebben negyvenegynéhány gyerek vett részt. Tavaly, a negyedik táborunkban, a Magyar Vitézek táborában több mint hatvan táborlakónk volt. Ez a befogadóképességünk maximuma – mondja Nagy Gábor. – Minden évben a magyar történelem valamelyik kiemelkedő eseménye adja a tábor témáját. Az idén, mivel Rákóczi-emlékév van, a tábori időutazás valószínűleg a Nagyságos Fejedelem korába röpíti majd a gyerekeket."
Már a kezdetkor tudták, hogy a táborszervezésen kívül a költészet napját is megünneplik, augusztus 20-ra pedig nagyszabású programsorozattal készülnek. Felmerült a csiliznyáradi tánc-ház ötlete és egy negyedik akciót is terveztek, egy év végi batyubált. Ezek a tervek 2015-től megvannak, és 2017-től már sikerült is megvalósítani mind az öt rendezvényt. Nagyjából ez az a programmennyiség, mondja Nagy Gábor, ami vállalható, és a mennyiség nem megy a minőség rovására. Mert értéket szeretnének közvetíteni, hogy a rendezvények lelkileg és szellemileg gazdagítsák a résztvevőket.
Csak együtt lehetséges
Egyik rendezvény sem valósulhatott volna meg összefogás nélkül, a tábor sem. Az Otthonunk Csiliznyárad Polgári Társulás és az önkormányzat is hozzájárult, így pályázati úton is sikerült támogatást szerezniük. A faluval és a polgármesterrel, Lukács Józseffel nagyon jó az együttműködésük, kölcsönösen támogatják egymást. A polgármester és az önkormányzat is értéket lát a munkában.
"Kis csapat a miénk, de közösen, összefogva eredményesek és sikeresek vagyunk. Igazi csapatmunka ez, ahol a tizenévestől kezdve a hetvenévesig mindenki megtalálja benne azt, ami tetszik neki és ahol segíteni tud."
Előttem az utódom
"Óriási öröm látni, hogy már a saját utódainkat neveljük" – jegyzi meg a fiatal pedagógus. "Táborainkba a gyerekek visszajárnak. Már olyanok is akadnak, akik az első táborokban még táborlakóként, tavaly pedig már vezetőként voltak jelen. Jó látni, hogy szépen nevelkedik a csapatvezetők új generációja."
A gyerekek, a fiatalok a többi rendezvényen is ott vannak. Szavalnak a költészet napján, táncolnak a táncházban, bekapcsolódnak a Szent István-napi ünnepségbe. Nagyon fontos ez ott, ahol az állandó gyerekhiánnyal küzdő kisiskola néhány éve végleg becsukta kapuit. Fontos, hogy legyenek olyan rendezvények a faluban, amelyek a gyerekeket is megszólítják. Csak így bízhatnak abban, hogy a gyermekkori kellemes élmények, amelyeket a szülőfalujukban anyanyelvükön éltek meg, felnőttkorukban erős kapocsként élnek majd bennük. Kapocsként, amely a szülőföldhöz és az anyanyelvükhöz köti őket.