2020. szeptember 20., 19:30

A gútai csodaiskola

Akár a magyarság sorsa, akár az iskolaügy helyzete érdekli az olvasót, nyilván meglepetéssel kapja fel a fejét az írásunk címében megfogalmazott jelzőt olvasva. Csodaiskola? Ki lehet egyáltalán ilyet jelenteni? Amikor először láttam meg az intézmény épületeit, a közismert filmbeli mágusképző jutott az eszembe. Aztán amikor már harmadik alkalommal jártam ott, megbizonyosodhattam róla, ez nem varázslat.

Fotó: Lamos Csaba
A gútai csodaiskola épületegyüttese.

Egy elutasítás gyakran egy új kezdet lehetőségét is jelenti. Így volt ez Szokol Dezső és Szokol Erzsébet esetében is, akiknek a legidősebb lányuk kozmetika szakra szeretett volna jelentkezni. Ez közvetlenül a rendszerváltozás után történt, amikor magyar nyelven csak egyetlen ilyen képzési hely volt, egy Galánta környéki magán-szakközépiskolában. A házaspár kellemetlen, vagy mondjuk úgy, vegyes benyomásokkal tért vissza a tervezett beiratkozásról. Az iskolavezetés szűkszavú és elutasító volt, és egy „nincs hely” kijelentéssel ajtót mutatott a szülőknek.

Utat nyitott viszont egy új iskola megalakulásához.

Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy a Szokol házaspár annyira a kedvében akart járni a lányának, hogy egy iskolát alapítottak a számára; ez azonban nem lenne igaz. A hiánypótló vállalkozás lehetőségét látták meg ebben a helyzetben. Ahogy azt az alapítók lapunknak elmondták, Erzsébet asszony volt az, aki óvónőként tudott róla, hogy Gúta egyik óvodája megszűnt, s ha nincs hely, hát ott akár egy iskolát is el lehetne képzelni. Férje, Szokol Dezső, a gútai földműves-szövetkezet egyik vezetője szintén látott ebben fantáziát, és ki is bérelték a megszűnt óvoda épületét. Mindennek huszonkilenc éve.

Három évtized történéseit lehetetlen egyetlen riportban végigjárni, a meghatározó irányvonalról és – divatos szóval élve – trendekről azonban be lehet számolni.

Ezek lényege a folytonos növekedés. A lehetőségek folytonos növekedése. De hol is kezdjem? Huszonkilenc éve Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskolaként indultak, az akkor szokásos, hagyományos szakokkal. Autószerelő, pincér–szakács, fodrász és persze kozmetikus szakkal. Az iskola épületét az első években bérelték az önkormányzattól, majd az ismételt bérleti díj emelését tapasztalva jobbnak látták, ha megvásárolják az épületet. A házaspár titkon abban bízott, hogy ugyanúgy szimbolikus, akkor még 1 koronás vételi áron juthatnak hozzá az iskolaépülethez, akárcsak a helyi egyházközség a saját iskolájához. Az önkormányzat azonban a Szokol házaspár esetében 6,7 millió koronás vételi árat látott indokoltnak. Aki emlékszik a koronás időkre, tudja, hogy a kilencvenes években majd hétmillió korona talán még többet ért, mint ma ugyanennyi euróban. Banki hitelt sem volt könnyű találni. Nem nagyon hittek a bankok abban, hogy ennyi pénzt egy iskola működtetéséből vissza lehet fizetni. A gútai szakközépiskola ezt tíz év alatt megtette, és azóta újabb és újabb fejlesztések váltak láthatóvá.

szokol dezső
Fotó: A szerző felvétele
Intézményalapító címerrel. Szokol Dezső azt mondja, a "belső Trianonok" ellen küzdenek.

Ilyen az iskola látványos új épületegyüttese, amely a Harry Potter-filmek világát idézheti a látogatókban.

Ilyen továbbá a kifogástalan állapotban levő új sportpálya, és valószínűleg ilyen lesz az alapítók következő nagyobb terve, a kollégium is. Az iskola ugyanis már nemcsak a közvetlen környékről vonzza a diákokat, hanem olyan távolságokból is, ahonnét a napi bejárás elképzelhetetlen. A Szokol-féle magániskolának már most is 60-70 tanulója lakik gútai albérletben, azaz az iskola ilyen közvetlen módon biztosít pluszbevételt más helybéliek számára is. Az sem mindennapi, hogy a régióban működő autóbusz-vállalat az iskola szükségleteihez igazodva alakította ki menetrendjét, hogy minél több bejáró diákot tudjon Gútára szállítani.

Kollégiumot viszont elsősorban azért szeretnének létrehozni, hogy a diákok ne kerüljenek ki az iskola vezetésének a látóköréből. Az alapítók ugyanis azt az elvet vallják, hogy nemcsak oktatni, de nevelni is szükséges. Tapasztalatuk szerint minden év októberéig a diákoknak föl kell venniük az iskolában elvárt viselkedési szokásokat. Nem tűrik a dohányzást, és bár szokatlannak tűnik, pénzbe kerül a tanítási idő alatti mobilozás is. Szokol Dezső ezzel kapcsolatban elmondta, hogy nem csak a gyerekek, de a szülők is meglepődtek, sőt ki is keltek az ellen, hogy öt eurót kellett annak a diáknak fizetnie, aki a tanítási folyamat alatt inkább a telefonjával foglalkozott. Az idő a tulajdonosokat igazolta, ma már sok szülő azért is íratja Gútára a gyermekét, mert a rendszabályokat itt komolyan veszik. "Bár az öt euró azóta sokat veszített a súlyából és inkább húszra kellene emelni" – jegyzi meg Szokol. Azt sem titkolja, hogy ha a droghasználatnak akárcsak a gyanúja is felmerül, nem restek rendőrkutyás ellenőrzést kérni a helyi őrstől. A gyermekek bizonyos szempontból viszont folyamatosan változnak.

Húsz éve még természetes volt, hogy a diákok előre köszönnek a tanárnak és az ajtóban előreengedik. Ma az ilyesmire a többséget rá kell vezetni.

Az iskola legújabb fejlődési iránya a most megnyitott Magyar Tannyelvű Iparművészeti Magániskola. Az iskolában hosszú évekig tanító képzőművész, Kopócs Tibor javaslata vált az idei, 2020/21-es tanévvel valósággá. A gútai iskola tehát mostantól ténylegesen két intézményt jelent. A szakközépiskolát és az iparművészetit. Ez utóbbin olyan szakok tanulhatók, mint a vitrázsüveg-készítő és díszzománcozó, kovács–iparművész, reklámgrafikus vagy fotóművész. És sorolhatnánk még. Mint ahogy sorolhatnánk a képzési idő, a megszerzett képesítés vagy az oktatás módja alapján, két-, három- vagy négyéves szakról; érettségi vagy szakvizsgával végződő lehetőségről, vagy ún. felépítményi, illetve a szintén az idén kezdődött távoktatásról van szó.

szaktanterem
Fotó: A szerző felvétele
Egy az iskola számos szaktanterme közül.

A szakok pontos listáját Szokol Katalin, az alapítók középső lánya, az iskola egyik igazgató-helyettese próbálja elmagyarázni, s bár bólogatok, már a felénél feladom, annyi a lehetőség. A lelkemben viszont nagy örömet érzek: ennyi lehetőség! S hogy a lehetőségek nemcsak üres rovatokat jelentenek, arról Hajtman Béla, az iskola igazgatója győz meg, aki elmondja, hogy a mostani tanévet 123 elsőssel kezdik. A sok, szinte hősies magatartás ellenére is lehangoló hír után, amiket a szlovákiai magyar oktatásüggyel kapcsolatban az utóbbi időben olvashatunk, ez igazán kivételes szám!

Hajtman igazgató azonban emlékeztet, hogy ne feledjem, a tömbmagyarság lakta területen vagyunk, itt sokkal nagyobb az esélye a beiratkozó elsősnek, mint Léván, Alsóbodokon, a szórványban vagy a közép-keleti végeken. Meg is kérdem Szokolékat, nem gondolkodtak-e a terjeszkedésben?  Csak fejmozgással jelzik, hogy nem. Aztán szinte egyszerre mondják ki, hogy személyesen jelen kell lenni, s hogy szerintük az ilyen munkát másképpen végezni nem lehet, s így, bár volt felkérésük Rozsnyóról, Királyhelmecről, máshonnan is, vissza kellett utasítaniuk a megkereséseket. "És a politika?" – kérdezem, "az nem kínált valamilyen lehetőséget"?

"Mi MKP-tagok vagyunk, de nem az iskola miatt, hanem azért, mert mi mások lennénk?" – kezdi a válaszát Szokol Dezső. – "Csáky és Szigeti miniszter idejében, ha valamilyen problémában a segítséget kerestük, ők álltak rendelkezésre. Ezenkívül 2010-ben jelöltek a Chmel miniszterelnök-helyettes tanácsadói testületébe, vagy ötször volt is összejövetel. Voltak szendvicsek, beszélgettünk, de hogy a javaslatokból lett-e valami, arról nincs tudomásom."

szokol hajtman
Fotó: A szerző felvétele
Szokol Dezső és a két középiskola igazgatója, Hajtman Béla.

Na jó, adom fel. "Ha nem akarnak terjeszkedni és úgy látom, az iskolaügyi miniszteri poszt sem érdekli, akkor el tudná mondani, hogy mi az a recept, amitől ez az iskola huszonkilenc év óta töretlenül működik és folyamatosan fejlődik?"

"Recept?" – gondolkodik el Szokol. – "Nincs recept. Nézze, mi egy családi vállalkozás vagyunk. Nem titkoljuk, ez egy szolgáltatást nyújtó vállalkozás. Itt dolgozik a feleségem, a két lányunk, Katalin és Denisa, a harmadik, Erzsébet pedig besegít. Nem mondunk nagy szavakat, az újságokban igyekszünk nem szerepelni, nem utasítjuk el, de nem keressük a közszereplés lehetőségét. A munkában hiszünk. Tudjuk, hogy az asszimilációt meg nem állíthatjuk, de talán lassíthatjuk. A belső Trianonok ellen küzdünk. Soha nem szabad a pénzt nézni, hanem mindig azt, hogy az elvégzendő munkát el tudjuk-e végezni. Akkor előbb-utóbb a siker is megmutatja magát valamilyen formában, és akkor már másutt is másként néznek ránk. Így van ez a magyar kormány esetében, amelytől folyamatos támogatást kapunk egy-egy beruházásunkhoz, és így vagyunk a bankkal is. Azóta, hogy a nagy hitelünket visszafizettük, másként vagyunk náluk is beírva. Ezért utasíthattuk vissza a Mečiar-párt tízmillió koronáját, amit azért adtak volna, hogy az iskolát kétnyelvűvé tegyük. Bármilyen munkát, legyen az akár a szennyvízcsatorna tisztítása is, ha jól és becsületesen végzi valaki, akkor sokra viheti. És ezt nemcsak önnek mondom, ezt mondjuk a diákjainknak is. Kézzelfogható eredménye ennek, hogy sokan közülük itt változtatják meg az elhatározásukat, és tanulnak tovább főiskolán, egyetemen."

Sokan az itteni középiskolás gyakorlat alatt is olyan eredményeket mutatnak fel, amelyek már most versenyképessé teszik őket a munka piacán. Mindezt magyarul, keresztényi hitben, becsületesen."
Megosztás
Címkék