Gúta

Kolárovo
város
magyar lakosság 1910
99%
8 862
magyar lakosság 2011
77%
8 201
Népesség: 10 614
Terület: 106,82 km²
Tszf. magasság: 110 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94603
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Alsó-Csallóköz - Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Csallóközi járás nagyközség

Város a Kisalföldön, Csallóköz északkeleti szegletében, a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál, Komáromtól 23 km-re északnyugatra, Érsekújvártól 19 km-re délnyugatra. Területe az Alsó-Csallóköz és az Alsó-Vágmente kistájak között oszlik meg. Határa két helyen is túlnyúlik Csallóközön, az északi rész a Kis-Duna bal partján, a keleti pedig a Vág bal partján fekszik. Az 573-as út köti össze Komárommal és Vágsellyével (32 km), az 563-as út Kamocsán át Érsekújvárral. Mellékút vezet Bogyaréten át Ekecsre (22 km). 2003-ig vasúti összeköttetése is volt Komárommal. Gúta a Komáromi járás legnagyobb területű önkormányzata és országosan is a legnagyobbak közé tartozik. Két, egymással össze nem függő kataszteri területre (Gúta és a Kamocsa és Szímő közé ékelődő Vágszög) oszlik. 5 külterülete közül Királynérét Keszegfalva kataszteréhez tartozik, de 1974 óta Gúta közigazgatása alá. Nyugatról Ekecs, délnyugatról Lakszakállas, Bogyarét és Keszegfalva, délkeletről Vágfüzes, keletről Naszvad, északról Kamocsa, Ifjúságfalva és Negyed, északnyugatról Alsóhatár és rövid szakaszon Nyárasd községekkel határos.

Közigazgatás

Jelenleg a Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik, 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához kerülve mindvégig a Komáromi járáshoz tartozott. A magyar közigazgatásban nagyközségnek számított. 1967. október 17-én nyilvánították várossá. Területe 1954-ben 9 %-ával csökkent (addig 117,41 km² volt), amikor Ifjúságfalva önállóvá vált. Az 1948-ban megalkotott Kolárovo szlovák elnevezés visszaállítását 2012-ben nem sikerült népszavazáson elérni.

Népesség

Korábban színmagyar mezőváros volt, de szlovák lakossága a lakosságcsere (az akkori lakosság 1/5-ét telepítettek Magyarországra), a későbbi betelepedés és az asszimiláció miatt mára elérte a 20%-ot. Magyar lakossága ezzel párhuzamosan, csak a rendszerváltás óta csaknem ezer fővel csökkent. A település népessége a régmúlt időkben és ma is csaknem színtisztán római katolikus. Népességszáma bár ingadozott a huszadik század során, de alapvető változások nem történtek (ma 10 %-al élnek itt többen, mint 1921-ben). A városban (nagyrészt elkülönülten) mintegy 3 %-ra tehető roma kisebbség is él. Nagy kiterjedésű határa ellenére Gúta lakosságának mindössze 6 százaléka él külterületeken (680 fő 2011-ben). 1941-ben még a lakosság egyharmada tanyákon élt.

Történelem

Az Árpád-korban valószínűleg Tisza-melléki jászokkal telepítették be a község területét, mindvégig az Esztergomi érsekség birtoka volt. Mostani helye már a harmadik az idők folyamán; a Vág bal partján Nagygúta dűlő, illetve városrész, valamint a ma már Naszvadhoz tartozó Ógúta puszta őrzi a korábbi faluhelyek emlékét. A hagyomány a 14. századra teszi a gútai földvár (Békevár) felépítését, amely a török kor háborúi során, immár barokk erődítéssel tett szert valódi jelentőségre. 1551-ben kapott mezővárosi rangot, ám a török háborúkban nem sokkal ezután elpusztult, lakói pedig átmenekültek a Vág túlsó oldalára, ahol ma is fekszik a település. A vár végül a Rákóczi-szabadságharcban pusztult el, midőn 1708-ban Vak Bottyán serege elfoglalta és lerombolta. A várdombot ezután védett temetkezési helyként hasznosították, amikor az áradás miatt a sírkertben is feltört a talajvíz. 1715-ben nagy tűzvész pusztított, ekkor veszett oda régi temploma is, amely helyett újat építettek. Az 1551-ben kapott mezővárosi rangot a gútaiak úgy értelmezték, mintha a jobbágyi kötelezettségek alól is felmentést kaptak volna, ami évszázadokon át pereskedések sokaságát váltotta ki. A birtokviszonyok fölötti örökös civakodás a birtoktagosítást is megakadályozta egészen a 20. századig, ami miatt a helyi mezőgazdaság is elmaradt a többi térségtől a 18-19. században. A pereskedés ugyanakkor nemcsak a falun belül volt jellemző, hiszen a gútaiak „a város privilégiumaira” hivatkozva sosem nyugodtak bele a felsőbb hatalmak döntéseibe, s ezért a bíróságok ítéletei ellen gyakran a királynál fellebbeztek. A rengeteg pereskedő alkalmatlankodás miatt már Bécsben is tartottak tőlük, és a gútai embert nem szívesen engedték be az előjegyzési irodába sem. Egy alkalommal odáig mentek, hogy I. Ferenc osztrák császár és magyar király egy rájuk nézve sérelmes határozata után I. Napóleon francia császárhoz fellebbeztek. Már a 19. században emeletes városháza állt a Kis-Duna partján, és hosszú árvízvédelmi töltéseket is létesítettek ebben az időben. 1899-ben egy újabb tűzvészben a házak fele elhamvadt. Nagy kataszteren fekszik a település, ennek ellenére földje nem termett bőven, mivel sokat szenvedett az áradásoktól. Kezdetben a halászat és a vadászat volt a legfontosabb tevékenységük, később ez kibővült a gyümölcstermesztéssel és a marhatenyésztéssel. A bőséges gyümölcstermést Csallóközben és Mátyusföldön cserélték gabonára, a marhatenyésztést pedig a vizenyős talaj miatt nem túl jó minőségű, ám óriási mennyiségű széna biztosította. A szénából eladásra is jutott bőven. A századfordulón fogyasztási, értékesítő és hitelszövetkezete is volt. 1915-ben két, a Kis-Dunán átívelő vashidat adtak át rákötötték a községet a vasúthálózatra, gőzmalom, téglagyár és halászhálógyár létesült. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a két háború között többször sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások, egyszer az építőmunkások is. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től pedig újra Csehszlovákiának adták. Ezután 1767 lakosát deportálták csehországi kényszermunkára, mintegy 2000 lakosát erőszakkal kitelepítették Magyarországra, az ő helyükre pedig magyarországi szlovák áttelepülők érkeztek. 1954-ben kivágták területéből a Vág jobb partja és a Kis-Duna közti részt, és a Kamocsával szemközti Dögöspuszta helyén felépítették Ifjúságfalvát, hozzá csatolva Kisszigetet is. 1965-ben, a csicsói gátszakadás után egy hétig sikerült feltartóztatni az áradást a gútai töltéseknél, de aztán ott is áttört a víz, és ellepte a települést. A lakosságot evakuálták, a házak jelentős része összedőlt, döntő többségük súlyosan megrongálódott. Az árvíz utáni helyreállítással alakult ki a város mai képe, 1967-ben várossá nyilvánították. Az azóta eltelt évtizedekben Gúta iparosodott és városiasodott.

Mai jelentősége

Két magyar alapiskolája, egy szakközépiskolája, valamint magyar egyházi alapiskolája és gimnáziuma van, továbbá művészeti alapiskola és egy szlovák alapiskola is működik itt. A szocializmus éveiben szőnyeggyártás folyt itt a régi halászhálógyár kibővítésével, továbbá itt gyártották a rendkívül elterjedt Babetta mopedeket. Manapság az autókábel-gyártás a legjelentősebb helyi ipari tevékenység, számottevő a malomipar (itt működik az ország legnagyobb malma).

Település eseményei