Már csak négy nap munka?
Kevesebb munkanap, de ugyanannyi munka? A négynapos munkahét bevezetéséről egyre többet cikkeznek szerte Európában, és a szlovák kormányfő januári kijelentése után nem elképzelhetetlen, hogy tájainkon is törvényi keretet kaphat. Utánanéztünk, mit is jelenthet ez a mindennapokban.
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben még a „klasszikus” hétfő és péntek közti munkavégzésről beszélünk Szlovákiában, már közel két évtizede sok tízezer munkavállalónak a műszakok mellett, a rövid és hosszú munkahetek fogalmaiban kell gondolkoznia. A hivatalok, az iskolák és a mindennapi életünk viszont ötnapos munkahétre van beállítva, amelyet nem olyan könnyű megreformálni.
A négynapos munkahét előnyeként azt szokták felhozni a téma szakértői, hogy egyfajta rugalmasságot és munka-magánélet egyensúlyt kíván biztosítani. Ettől egyre népszerűbb lehet bizonyos vállalati körökben, mivel segíthet a munkavállalók motivációjának növelésében, a munkaerő megtartásában és az egészségesebb munkahelyi környezet kialakításában. Azt is fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a négynapos munkahét nem minden szektorban és vállalatnál megvalósítható. Az egyes vállalkozásoknak mérlegelniük kell a munkafolyamatok, az ügyfélszolgálati követelmények és más tényezők alapján, hogy ez a munkarend megfelel-e az üzleti modelljüknek.
Ha pusztán szakmailag közelítjük meg a problémakört, akkor nyilván rögtön felmerül a kérdés, a munkaidő helyett a teljesítményt kell-e a figyelem középpontjába helyezni, vagyis a munkáltatónak is rendelkeznie kell a megfelelő módszerekkel, hogy alkalmazottja teljesítményét mérni tudja.
Ennek tudatában nem meglepő, hogy tájainkon is elsősorban a multinacionális vállalatok indultak el a négynapos munkahét felé. Ebben az esetben is inkább a 4x9 órás munkahét modellje vált népszerűvé, ami heti 36 órát jelent a korábbi 38-40 óra helyett. Ez nyilvánvalóan nem olyan nagy kiesés, de ettől függetlenül nagyobb hatékonyságra való törekvést igényel, hogy a vállalatoknak is megérje
.
A helyzet egyáltalán nem egyszerű a munkapiacon. A munkaképes korú álláskeresők aránya a munkaképes korú népességen belül (PDU), amely a munkanélküliség új fő mutatója Szlovákiában, ugyan decemberben havi 0,04 százalékponttal, 3,88 százalékra nőtt, de így is nagyon alacsony szinten mozog. Éves összehasonlításban a PDU 0,49 százalékponttal esett vissza. Csökkent a munkaképes korú álláskeresők aránya is a munkaképes korú népességen belül. Tavaly decemberben elérte a 4,67 százalékos szintet, 2022 decemberéhez képest pedig 0,19 százalékponttal csökkent.
Az is igaz, hogy egyre több az ázsiai munkavállaló, de a bonyolult regisztrációjuk miatt a növekedés nem erőteljes. Tény azonban, hogy egyre nehezebb lesz új munkaerőt találni, miközben a vendégmunkások jelentős része a nyelvtudás hiánya miatt csak a legegyszerűbb munkavégzésre alkalmas. Tudja ezt a politika is, ezért aztán nem volt meglepő, hogy a januári davosi Világgazdasági Fórumon Robert Fico kormányfő a négynapos munkahét lehetséges szlovákiai bevezetéséről beszélt.
Úgy tűnik azonban, hogy inkább csak kommunikációs próba volt ez a nemzetközi porondon, hiszen a kormányprogramban és a hazai politikai diskurzusban sem nyitották meg ezt a kérdést. A miniszterelnök arról beszélt Davosban, hogy fokozatosan megváltozott a cégek viszonyulása a négynapos munkahét lehetőségéhez. A világjárvány előtt még elutasították a munkahét lerövidítését, de akkor rengetegen dolgoztak otthonról, ezért rugalmasabb lett a munkaadók hozzáállása.
A sajtóban eddig arról olvashattunk, hogy a pénzügyi vállalatok egy részében már ki is próbálták a négynapos munkahetet, de csak a munkavállalók egy része dolgozik így, mert másként nem tudják megoldani a vállalati feladatokat.
A nagy kérdés persze az, hogy a nyugati trendek mennyire honosodnak meg nálunk. Már napjainkban is rengetegen dolgoznak más munkarendben, hiszen másként nem lehetnének nyitva az éttermek, a bárok, az üzletközpontok minden nap késő estig.
A németek számára például már a 4x9 óra is jócskán több volna, mint az átlagos munkahét, tehát ahogy a legtöbb kérdésben, itt sem látunk egységes európai megoldást.
Az viszont nyilvánvaló, hogy ezen a téren a közeljövőben változásokra lesz szükség. Hamarosan megjelennek a munkapiacon a 2000 után született generációk, akiknek a munka teljesen mást jelent, mint szüleiknek vagy nagyszüleiknek. Ha nem lép a kormány idejében, a tehetséges fiatalok még nagyobb számban mennek majd el külföldre dolgozni, akárcsak a kevésbé képzett, vállalkozó kedvű fiatalok.
