Kia Sportage 1.6 T-GDi AWD 7DCT Platinum: A legfrissebb modellcsalád egyik reprezentánsa
A Sportage volt koreai márka első szabadidő-autója, amelyet 1995-ben mutatott be a gyár. Tegyük hozzá: akkor még híre-hamva nem volt ennek az elnevezésnek.
Ma tehát már több mint három évtizedes múltra tekinthet vissza, amibe 5 generáció fért bele. Plusz a legutóbbi 2026-os frissítés. Mi ezt a legújabb verziót kaptuk meg tesztelésre, 1,6 literes benzinmotorral, összkerékhajtással, automata váltóval és a négy közül 3. leggazdagabb szereltségben.
A frissítés látványos külső változásokat hozott. Újak a LED DRL fényforrásokkal világító fényszórók, bumeráng formát kaptak a menetfények. Átrajzolták a hűtőrácsot és az első lökhárítót, kitágították a légbeömlőket. Oldalnézetben frissültek a küszöbök feletti díszlécek, hátul megújult a lámpák grafikája, de a közöttük húzódó fényhíd továbbra is passzív maradt. Szolidabb formát kapott az elődnél eléggé túlcifrázott alsó védőlemez, és a lökhárító is finomabb rajzolatú. Mindezen módosítások eredményeként a frissített Sportage továbbra is kategóriájának egyik legattraktívabb darabja, ha nem a legattraktívabb. Ennek megítélése már pusztán egyéni ízlés dolga…
A beltérben a világosbarna bőr ülőgarnitúra tűnik fel elsőként, amely elöl-hátul fűthető (+ elöl szellőztethető) ülésekből áll. A frissítés további látványos hozadéka az egybefüggő, 2x12,3 hüvelykes, ívelt digitális panel, amely egyesíti a műszerfalat és a központi kijelzőt. Egyikük sem kínál vizuális tűzijátékot, de minden fontos adat leolvasható róluk. Például a 360 fokos kamerarendszer virtuális felülnézete, amelynek látószögét tetszőlegesen variálhatjuk, magyarán körbejárhatjuk az autót és környékét. Ja, és ott van még a Kia-specialitásnak számító holttérfigyelés, ti. hogy indexeléskor a körműszerek helyén a kocsi melletti tér jelenik meg.
A szereltségben természetesen standard a kétzónás légkondi, a navigáció, és külön kiemelendő a DAB rádió nagy érzékenysége. Az ülések elöl-hátul garantálják a hosszú utazás kényelmét, elöl nyolcirányú elektromos beállítás lehetőségével. Hatalmas dicséretet érdemel a klasszikus kézi klímapult, még akkor is, ha alternatív kezelőszervekkel állítható. Szintén pozitívum, hogy a zongoralakk felületeket karc- és ujjlenyomat-állóbb anyagok váltották fel. A hely-és térkínálatról pedig annyit, hogy a hátul ülőké is kellően tágas, s ha csak ketten vannak, kényelmes, pohártartós kartámlát hajthatnak le maguk közé. Ami pedig a koffert illeti: a közel 600 literes alapméret és az 1,7 köbméter feletti maximum nem igényel külön kommentárt.
A frissített Sportage az 1,6-os benzines turbómotor 150 vagy 180 lóerős változatával, illetve az 1,6-os CRDi turbódízel lágy hibrid technikával kombinált, 136 lovas verziójával kapható a hazai piacon. Tesztautónkat ezek közül az erősebbik benzines mozgatta, hétfokozatú, kétkuplungos automata váltóval és összkerékhajtással kombinálva. A váltó alapfunkcióit a középkonzolra telepített mosógépes körtárcsával választhattuk meg, de a körülötte és a volánon található nyomógombokkal hozzájuk rendelhettük még a dombsegédet, a tengelyközi difizárat, vagy az Eco/Normal/Sport/Snow menetmódot.
Aztán itt voltak még az új ADAS-funkciók, például a továbbfejlesztett automatikus vészfékrendszer. A szabadidő-autók között ezek a lehetőségek egyértelműen a magasabb szintet képviselik. A motor tekintélyes teljesítményét a menetmódok megfelelő váltakozásával effektíven használhattuk ki, és a januári kemény hideg ellenére még a gyári átlagfogyasztást is sikerült érintésnyire megközelítenünk. Különösen jól vizsgázott az autó a havas téli földutakon: csak a megfelelő rezsimet kellet kiválasztanunk, és magabiztosan törtük át magunkat a barázdák közötti szűz havon…
Vas Gyula
A szerző felvételei
