Bruce Willisnek igaza volt: a világűrnek bányászokra van szüksége!
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki hüppögő barátnőjével az oldalán többször is kénytelen volt végigszenvedni, ahogy (SPOILERVESZÉLY) Bruce Willis az Armageddon c. film vége felé feláldozza magát a társaiért. Jó húsz évvel az emlékezetes képsorok után odáig jutottunk, hogy az űrbe küldött, aszteroidafúró bányászok története már nem is tűnik akkora marhaságnak.
Amikor a XIX. század közepén egy olasz csillagász, bizonyos Annibale de Gasparis először figyelte meg a Mars és a Jupiter körül bolyongó aszteroidát, a felfedező örömén és dicsőségén kívül sok minden nem jutott neki. Azóta eltelt százötven év, és 2019-ben már ott tartunk, hogy egyes becslések szerint legalább 700 trillió (egy darab hetes és húsz darab nulla) dollárnyi nyersanyagot sikerült teleszkópvégre kapnia az olasz asztronómusnak. A leginkább fagyott krumplira emlékeztető aszteroida elképesztő mennyiségű nemes - és nehézfém tartalmának köszönhetően ugyanis egy új iparág kialakulásának katalizátora lehet. Az űrbányászaté.
Mielőtt mélyebben beleásnánk (bocsánat…) magunkat a témába, érdemes elidőzni kicsit a milliódolláros aszteroidánál.
A de Gasparis által Psyche-16 névre keresztelt égitest óriási mennyiségben tartalmaz vasat, nikkelt és sok más fémet, például rengeteg aranyat is.
Tudományos szempontból szintén érdekes, hiszen összetételét tekintve, egyelőre legalábbis, egyedülálló a Naprendszer aszteroidái között, nem csoda, hogy a NASA pár éven belül szondát indítana feltérképezésére. A nagyjából 2022-re időzített program kezdetét már számos vállalat ugrásra készen várja.
Persze nem kell rögtön szkafanderes aranyásókat vizionálni a Mars dűnéi közé. Nem árt először feltenni a kérdést: érdemes-e, sőt egyáltalán lehetséges-e kitermelni az űrben található nyersanyagokat? A Királyi Asztronómiai Társaság elnöke például nem túl derülátó. John Zarnecki azt mondja, jó 25 évbe telik, mire legalább elviekben sikerül bizonyítani ezt az elképzelést, és akkor a gyakorlati dolgokról még szó sem esett.
Persze nem mindenki ennyire pesszimista. Mitch Hunter-Scullion, a beszédes nevű Asteroid Mining Company (AMC) feje például azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a következő nagy ipari robbanás bizony a világűr felől érkezik majd. Az infrastruktúra kiépítése után „végtelen lehetőségek és csillagászati összegek” várják azokat, akik elég bátrak belevágni. Nem az AMC vezetője az egyetlen, aki így gondolkodik. Az iparágban már most, gyakorlatilag annak megszületése előtt, óriási a konkurencia, sokatmondó adat például, hogy csak Luxemburgban tíz darab hasonló céget jegyeztek be az elmúlt pár évben.
A magántőke mellett, az összes nagyhatalom is ott toporog a rajtvonalon.
Míg a NASA sokkal inkább a tudományos kutatások melléktermékeként tekint az űrbányászat lehetőségeire, a kínaiak már most komoly összegeket fektetnek a koncepció kidolgozásába.
Az Európai Űrügynökség nemrégiben több repüléstechnikai vállalattal is együttműködési szerződést kötött, egy állandó Hold bázis felállítását tervezik, részben éppen azért, hogy megvizsgálják az égitest bányászati lehetőségeit. Itt leginkább bizonyos nemesfémek (arany, platina) és az oly régóta vágyott fúziós energiatermeléshez szükséges hármas héliumizotóp kitermelése tűnik ígéretesnek. Az űrbányászat ugyanis nemcsak fényévekre keringő bolygókon és időnként fel-feltűnő, távoli aszteroidákon képzelhető el. Egyelőre sokkal perspektivikusabb a Hold, illetve a földközelben elhaladó aszteroidák vizsgálata, bár ez utóbbiaknál előbb földkörüli pályára állításukra lenne szükség.
A dolgok jelen állása szerint a fentiek inkább a már emlegetett Armageddon egy gagyi folytatásának forgatókönyvébe illenek. Sokatmondó viszont az, hogy befektetési szempontból az űrbányászát már javában zajlik.
Az előrejelzések szerint 2025-re akár négymilliárdos piaca is lehet az aszteroidabányászatnak. A jelenleg 350 milliárd dolláros globális űrpiac pedig, a magántőke elképesztő beáramlásának köszönhetően húsz éven belül óvatos becslések szerint elérheti az egy-kétbillió dollárt.
A verseny tehát elindult, s már most látszik, bárki is nyeri meg a XXI. század új űrversenyét, óriásit kaszálhat vele.
Az írás az rt.com, a BBC, az oilprice.com és a spacenews.com cikkei segítségével készült el.
Csillagászoknak 2017 augusztusában egy, a Tejút-rendszerben alig tízezer évente bekövetkező jelenséget sikerült megfigyelniük. Két neutroncsillag ütközött egymásnak. A robbanás által felszabadult törmeléket vizsgálva kiderült, az tele van különböző értékes nemesfémekkel, amelyek egy gázfelhő formájában a fénysebesség harmadának megfelelő sebességgel száguldanak szerte a világűrben. Extrém mennyiségű anyag szabadul fel egy-egy ilyen ütközésnél, jelen esetben például a Föld teljes tömegének megfelelő arany. Ez a gázfelhő aztán szép lassan eloszlik a csillagközi térben, hozzájárulva új égitestek létrejöttéhez, felszínük alatt telis-tele értékes nemesfémekkel.
