Vizsgálódás a kisiskolákról
A szlovákiai magyar közoktatás megóvásának és fejlesztésének egyik kulcskérdése az oktatáshoz és neveléshez való hozzáférést biztosító iskolahálózat. Az erről való gondolkodás és eszmecserék során gyakran kerül fókuszba a „kisiskolák” kérdése; eredményességükről, hatékonyságukról, szükségességükről, sőt, olykor létjogosultságukról zajlanak heves (de nem mindig szakmai) viták.
A téma fontosságát és időszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy a hétfőn a parlament elé került kormányprogram is célul tűzi ki a kisiskolák működésének elemzését és felülvizsgálatát. A minap pedig a közösségi hálón váltott ki heves indulatokat és vitát az oktatási államtitkár azon kijelentése, miszerint „a szlovákiai magyar oktatásügy színvonalát a kis létszámú iskolák lefelé húzzák”.
Amint az oktatásügy más problémái esetében, úgy a kisiskolákról folyó közbeszédekből, vitákból, hozzászólásokból is gyakran hiányzik a szakszerűség, a tényszerűség, a folyamatok és az eredmények ismerete, a problémák okainak objektív diagnózisa.
A vitázó felek leginkább az ilyen típusú iskolákhoz való kötődésük, illetve szakmai vagy politikai meggyőződésük alapján állnak az egyik vagy a másik oldalra, miközben megközelítésük gyakran inkább érzelmi alapokon, részinformációkon vagy féligazságokon áll, semmint szakszerű elemzéseken és tényeken.
A COMENIUS Pedagógiai Intézet – amely a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével és Albert Sándor közoktatási szakértővel együttműködve több mint egy éve programszerűen dolgozik a magyar iskolahálózat optimalizálásán – a kisiskolákról folyó szakértői vitákat és közbeszédet a „szakmaiság” medrébe terelendő dolgozta ki 2019 tavaszán „A felvidéki magyar kisiskolák fenntartásának, működésének és pedagógiai fejlesztésének vizsgálata“ c. projektjét. Az egyéves elemző-kutató munka a Magyar Kormány Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának és a Bethlen Gábor Alapnak a pályázati támogatásával valósul meg (a támogatás összege 500 ezer forint).
A projekt keretében készülő zárótanulmány 3 részből áll:
- a kisiskolák működésének jogszabályi környezete és finanszírozási keretei,
- a kisiskolák fenntartását és működését vizsgáló kérdőíves felmérés eredményei,
- az Intézet által felkért szakemberek rövid szakdolgozata, tanulmánya a kisiskolákkal kapcsolatos kérdésekről.
Az alábbiakban éppen ez utolsó pont keretében megszületett szakdolgozatokra kívánom felhívni a figyelmet, mintegy kedvcsinálóként azok számára, akik behatóbban kívánnak foglalkozni a kisiskolák helyzetével és működésével.
Tóth Mónika, Jánosi (Rimaszombati járás) község kisiskolájának igazgatója azzal a hitelességgel és tapasztalattal írja le (nem tudományosan, hanem a megélt napi gyakorlat alapján) saját intézménye helyzetét és működését, amit 20 évnyi pedagógusi munkája során szerzett.
Összeveti a kisiskola és a „nagy iskola” előnyeit és hátrányait, bemutatja a tanítás- és tanulásszervezés sajátosságait egy összevont osztályokkal működő intézményben.
Kiemeli a kisiskolának azokat a „hozamait”, amit általában a különböző tesztek, felmérések, ellenőrzések ugyan nem mutatnak ki, mégis, éppen ezek tehetik vonzóvá és színvonalassá ezt a típusú oktatási intézményt.
Rehák Tünde, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának mesterszakos hallgatója immár több éve ösztöndíjas kutatóként vizsgálja a kisiskolákban folyó oktató-nevelő munkát, annak eltéréseit, sajátosságait és eredményességét. Több tanulmánya jelent meg a hazai sajtóban is, jelen írásában a karvai és az alsószeli kisiskolák érdekes pedagógiai gyakorlatát és innovatív eljárásait mutatja be.
Rávilágít arra, hogy egy oktatási intézmény „jósága”, minősége nem elsősorban a tanulók létszámának, sokkal inkább az ott dolgozó pedagógusok felkészültségének, szakmai tudásának a függvénye.
Mészáros Tímea, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója (egyik oktatott tárgya a „Kisiskolák pedagógiája”) tudományos igényességgel foglalja össze az osztatlan osztályokkal működő kisiskolákkal kapcsolatos – a szakirodalomban fellelhető – tapasztalatokat, rávilágítva ezen intézménytípus jellegzetes sajátosságaira és előnyeire.
Ráirányítja a figyelmet a pedagógusképzés fontosságára, a hallgatók felkészítésének szükségességére az ilyen típusú iskolákban való eredményes munkához.
Felvillantja a SJE TK ebbéli gyakorlatát és megjelöli azokat a kutatási területeket, amelyek segítenék a hallgatók tapasztalatszerzését és a jó gyakorlatok megismerését.
Albert Sándor, a Selye János Egyetem egykori rektora, közoktatási szakértő iskolahálózati szempontból vizsgálja a kisiskolák kérdését.
Bemutatja azokat a lehetőségeket, megoldásokat, amelyek „erősebbé” tehetik ezeket a kislétszámú intézményeket (óvoda-iskola összevonás, egyéb oktatási-nevelési intézmény, pl.: iskolai klub, művészeti alapiskola, szabadidőközpont odatelepítése, teljes szervezettségű alapiskola tagiskolájává válása).
Példaként hozza a finn és a lengyel gyakorlatot. A dolgozat további részében az integráció és az inklúzió kérdéskörét járja körbe, abbéli tapasztalatára alapozva, hogy a kisiskolák tanulóinak igen jelentős része szociálisan hátrányos helyzetű közegből érkezik (példaként a gömöri kisiskolákat említi).
Pék László, az SZMPSZ egykori elnöke az évtized első éveiben általa készített iskolahálózati elemzéseket frissítette fel az idei tanév adataival. Számba veszi, hogy a 2014-es évhez viszonyítva mennyi kisiskola szűnt meg, a működőkben pedig hogyan változott (nőtt vagy csökkent) a tanulók száma. A magyar kisiskolák helyzetét abból a szempontból is megvizsgálja, hogy van-e az adott településen szlovák kisiskola, illetve, hogy önálló-e az intézmény vagy pedig közös igazgatású.
Eltérést mutat a kisiskolák helyzete a tekintetben is, hogy az az ország mely részében (Csallóköz, Gömör vagy Bodrogköz) működik, milyen a tanulók társadalmi-szociális háttere és milyen a szlovák-magyar viszonyrendszer.
Megoldásokat, jó gyakorlatokat vázol fel a kisiskolák megtartása érdekében, melyekre mint a kistelepülések fontos alapsejtjeire tekint.
A szerző oktatásügyi szakember, a COMENIUS Pedagógiai Intézet igazgatója
