2021. március 21., 15:06

Közkinccsé kell tenni a forrásokat - interjú a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács friss díjazottjával, Tömösközi Ferenccel

A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács az idén Tömösközi Ferencnek, a Selye János Egyetem kutatójának társadalomtudományok és bölcsészet kategóriában adományozott Fiatal kutatók a szlovákiai magyar tudományosságért díjat.

Fotó: T. F. archívuma

Milyen állomásokon át vezetett az életútja a komáromi Selye János Egyetemre, ahol jelenleg kutatásokkal foglalkozik?

Először a Bátorkeszin működő szakközépiskolában épület- és műbútorasztalos szakmát tanultam. Ott Rácz Kálmán tanítónk rámutatott, hogy a történelem nem csak évszámok és uralkodók halmaza, hanem annak a részét képezi az elődeink emlékezete, múltja is.

A lehetőségeink szerint helytörténettel is foglalkoztunk. Majd a Karvai Mezőgazdasági Középiskolában érettségiztem, s akkor már nem volt kérdéses számomra, hogy a Selye János Egyetemen szeretnék továbbtanulni, a Simon Attila által éppen akkor indított történelem szakon.

Szakpárosításnál pedig a katekéta szakot választottam, így a Református Teológiai Karon (RTK) is hallgathattam előadásokat, ami meghatározó volt a későbbi kutatási irányom megválasztásánál. Miután az egyetemi képzés mindhárom fokozatát sikeresen befejeztem, alkalmaztak az egyetemi könyvtárban, most pedig kutatási munkatársként dolgozom az RTK-n. Bár korábban szakszemináriumi foglalkozások megtartására is felkértek, jelenleg a tudományos munkára összpontosítok.

Milyen témakörben végez kutatást ebben a járvány által sújtott időszakban?

Számomra a legfontosabb témakör a szlovákiai református egyház 20. századi története. Minden tekintetben összetett és izgalmas korszakot vizsgálok, ami főleg a két világháború közti évtizedeket illeti. Arra törekszem, hogy az egyházunk története ne csupán az intézmény, de a nagy- és dédszüleink szűkebb-tágabb közösségének a történetét is jelentse. Emellett folyamatosan kutatom a pozsonyi, a komáromi és a barsi református egyházmegye gyülekezetének a történetét. Ebben a nehéz időszakban mindenekelőtt azokkal a közleményekkel foglalkozom, amelyekhez sikerült még a lezárások előtt levéltári anyagokat gyűjtenem.

Mivel szisztematikusan minden olyan dokumentumot digitalizáltam, amihez hozzáfértem, elég sok anyag összegyűlt. Ám azokkal sem pótolható az a levéltári munka, amely most szünetel, hiszen egy tanulmány vagy könyv megírásához nem lehet előre begyűjteni az összes dokumentumot.

A kialakult helyzet miatt módosítani kellett az előre eltervezett munkameneten. Jelenleg gyülekezettörténeti összefoglalók, adattárak készülnek, s Petheő Attilával egy 20. századi egyháztörténeti forrásgyűjteményen is dolgozunk.

Mivel érdemelte ki az SZMAT-díjat, és ki terjesztette fel? Mindez mire ösztönzi?

Lévai Attila, az RTK volt dékánja terjesztett fel a díjra. A laudációból két elemet emelnék ki. Az egyik, amelyre ő is rámutatott, a forrásgyűjtési és -közlési munkásságom. Ez azért lényeges, mert a szlovákiai református egyház történetének kutatása – a forrásanyag rendezetlensége miatt – eddig elképesztően időigényes feladatnak számított. A két világháború közti hazai református egyházat a Dunáninneni, a Tiszáninneni és a Kárpátaljai Egyházkerület képezte. Azok levéltári anyagát a ’30-as, ’40-es években Pápára, Sárospatakra és Debrecenbe vitték. Bár mindhárom helyen megőrizték a dokumentumokat, az érdemi kutatás szinte lehetetlen volt, mert rendezetlenül kerültek a levéltárakba, s azokhoz kutatási segédletek sem készültek. Az elmúlt két évben azon dolgoztam, hogy ezek az anyagok olyan állapotba kerüljenek, amely megkönnyíti a kutatást. Valamennyi levéltári doboz tartalmáról készült egy másolat és hozzá egy tételes jegyzék. Utóbbi minden dokumentum keltezését, íróját, címzettjét, tartalmát tartalmazza, valamint azt, hogy milyen nyelven írták. E módszerrel két egyházkerület levéltári anyagát sikerült kutathatóvá tenni. Sajnos, a járványhelyzet miatt a kárpátaljai iratok még váratnak magukra. Az elkészült két levéltári gyűjtemény 91 dobozt és közel 60 000 oldalnyi digitalizált iratot jelent.

A laudáció másik kiemelt eleme, hogy mindezt nemcsak saját felhasználásra gyűjtöttem össze, hanem mindazok számára, akik a történeti kutatásaikkal szeretnének hozzájárulni a református egyház múltjának a feldolgozásához.

E jegyzékek bárki számára elérhetőek a világhálón, hiszen a szabad hozzáférhetőség számomra is a tudományos munka egyik alapelve. Vallom, hogy a kutató munkája sose váljon öncélúvá. Mit érünk el azzal, ha összegyűjtjük a forrásokat, de ahelyett, hogy azokat közkinccsé tennénk, az elefántcsonttornyunkban őrizzük, mint Gollam a gyűrűt? A méltatásomban elhangzottak által még nagyobb bizonyosságot nyertem, hogy egy digitális levéltár létrehozása olyan hasznos lépés lehetne, amivel az egyházunk történetének kutatásában teljesen új perspektívák nyílnának. Elég csak belegondolni, mennyi anyagit és időt tudnánk így megtakarítani. Nem szólva arról, hogy egy lezárásokkal terhelt időszakban, mint a mostani, korlátlanul elérhetőek lehetnének a szükséges források. 

A Református Teológiai Karon az ismeretgyarapításon kívül a nemzettudat erősítésére is összpontosítanak?

A hazai magyar református teológusképzés nagy tapasztalattal bír a nemzettudat-erősítés terén. Köszönhető ez annak, hogy a két világháború közti lelkészképzésben kiemelten fontos szerepet kapott a cél, hogy a kisebbségbe került református magyarság szolgálatába olyan lelkészek álljanak, akik pontosan tudják, az adott helyzetben mit jelent a református lelkészi szolgálat. A teológusoknak tudatosítaniuk kellett, hogy értelmiségiként és a gyülekezet vezetőjeként mekkora felelősséggel tartoznak a következő nemzedékeknek, hogy megtanítsák, miért fontos e közegben megtartaniuk a magyar és a református identitásukat. Az RTK-nak és a hazai magyar református teológusképzésnek az a küldetése, hogy itt, ebben az egyre fogyatkozó közösségben a magyarság nemzettudatának erősítője és a hagyományos értékek védőbástyája legyen.

Kérem, húsvét előtti üzenetként foglalja össze a nagyböjt lényegét!

Legyen a nagyböjt egyfajta elcsendesedés, áldozathozatal, amivel lemondunk valamiről egy nagyobb jó érdekében! Ebben az időszakban ideiglenesen távol tartjuk magunkat azoktól a dolgoktól, amelyek fontosak ugyan, de nélkülözhetők.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/11-es számában.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.