Nagyhatalmi viták bénítják az ENSZ működését
Komoly viták zajlottak a szeptemberi ENSZ közgyűlésen, amelynek fókuszában a bizalom helyreállítása és globális átalakulások kezelése állt. Az utóbbi évtizedekben az egyik legnagyobb válságát élő szervezetnek ma már egyszerre kellene választ találnia az egyre szaporodó háborúkra, a klímaváltozásra és a mesterséges intelligencia gyors fejlődésének veszélyeire, miközben maga az ENSZ is pénzügyi és működési nehézségekkel küzd. A közgyűlés így leginkább arra tudott rávilágítani, hogy miközben egyre több területen lenne szükség nemzetközi együttműködésre, a világ vezető hatalmai között egyre nehezebb megtalálni az ehhez szükséges közös nevezőt.
A szeptember végén megtartott magas szintű általános vitára közel 130 állam- és kormányfő érkezett New Yorkba, és már az első napokban világossá vált, hogy ezúttal sem egyetlen ügy uralja majd a találkozót.
Ukrajna esetében például ismét elsősorban a tárgyalások fenntartása jelentett valamilyen előrelépést. A Biztonsági Tanács ugyanis külön ülést tartott a háborúról, miközben amerikai, ukrán és orosz vezetők is több egyeztetést folytattak egymással. Ezek során újra felmerült egy korlátozott tűzszünet lehetősége, amely elsősorban az energetikai infrastruktúra és a gabonaszállítások védelmét szolgálná. Átfogó megállapodás azonban most sem született, Oroszország pedig továbbra sem jelezte egyértelműen, hogy kész lenne egy szélesebb körű tűzszünettel kapcsolatos tárgyalásra.
A 2022 óta húzódó konfliktus körüli egyhelyben toporgás ugyanakkor az ENSZ egyik leginkább kritizált gyengeségét is remekül példázza. Oroszország ugyanis a Biztonsági Tanács öt állandó, vétójoggal rendelkező tagjaként minden olyan kötelező erejű döntést meg tud akadályozni, ami valamelyest sértheti az érdekeit. A szervezet így önmagában nem képes kikényszeríteni az orosz-ukrán háború lezárását, ami tovább erősíti a hatékonyságával kapcsolatos kritikákat.
Hasonló problémák rajzolódtak ki azonban a Közel-Kelettel kapcsolatban is, ahol a közgyűlésen ismét nagy hangsúlyt kapott a gázai helyzet és a kétállami megoldás kérdése. Az Európai Unió és több más ország továbbra is egy egymás mellett létező izraeli és palesztin államban látja a hosszabb távú rendezés lehetőségét, a New York-i tárgyalások azonban ezen a területen sem hoztak áttörést. A találkozó így leginkább arra volt alkalmas, hogy a kérdés továbbra is a nemzetközi diplomácia napirendjén maradjon, miközben a tényleges rendezéshez szükséges politikai feltételek továbbra sem állnak rendelkezésre.
A háborúk mellett ugyanakkor egyre több olyan kérdés is megjelent a közgyűlésem, amelyet már eleve lehetetlen egyetlen ország határain belül kezelni. A mesterséges intelligencia például az idei közgyűlésen már nem egyszerűen technológiai vagy gazdasági témaként került elő, hanem egyre inkább biztonsági kérdésként is tárgyaltak róla. António Guterres, az ENSZ főtitkára például a tárgyalásokon ezzel kapcsolatban egy nemzetközi AI-kockázatkezelési rendszer kialakítását sürgette, az Európai Unió vezetése pedig szintén azt szeretné, hogy az ENSZ fontosabb szerepet kapjon a közös szabályok kidolgozásában. Hasonló azonban a helyzet a klímaváltozás kérdésében is, amely kapcsán a közgyűlésen egyértelművé vált, hogy bár az országok ugyan egyre pontosabban látják a veszélyeket, arról továbbra is komoly vita zajlik, hogy ki milyen gyorsan és mekkora költséggel alkalmazkodjon a kialakult helyzethez.
A közgyűlésen tehát egyértelműen megmutatkozott a szervezet legnagyobb problémája. Miközben ugyanis a nagyhatalmak egyre több kérdésben fordulnak egymás ellen és számos területen továbbra sem látják a közös (békés) megoldás lehetőségét, folyamatosan nő azoknak a problémáknak a száma, amelyeket valójában csak közösen, épp egy ilyen szervezeten belül lehetne kezelni.
Ezt az ellentmondást az ENSZ azonban úgy tűnik továbbra sem képes kezelni, a szervezet helyzetét pedig ma már az egyre súlyosabb pénzügyi problémák is tovább nehezítik. Az ENSZ működésére évente ugyanis közel 3.5 milliárd dollárra van szükség, ami mellé további több mint 5 milliárd dollárt emésztenek fel a különböző békefenntartó műveletek. Vagyis a szervezet legfontosabb feladatainak ellátásához már önmagában közel 9 milliárd dollár kell évente, miközben csak az Egyesült Államok jelenleg is mintegy 1.3 milliárd dollárral tartozik a közös kassza felé, a tagállamok összes tartozása pedig a 6.3 milliárd dollárt is meghaladja.
A szebb napokat is látott szervezet tehát mára már egyszerre van pénzügyi és tekintélyi válságban egyaránt, ami egyre jobban indokolja a működési rendszerének felülvizsgálatát. A második világháború után felállított struktúra ugyanis egyre kevésbé tükrözi a mai világ politikai és gazdasági erőviszonyait. A Biztonsági Tanács öt állandó tagja továbbra is ugyanaz az öt hatalom, miközben például Afrika 54 tagállama közül egyetlen ország sem rendelkezik állandó hellyel, de India vagy Brazília növekvő súlya sem jelenik meg érdemben a szervezetben.
Az ENSZ-nek tehát úgy kellene egyre több globális problémára közös választ adnia, hogy közben a legfontosabb döntéseket továbbra is egy több mint nyolcvan éve kialakított hatalmi rendszer határozza meg. Mindezt pedig a legutóbbi közgyűlés is alátámasztja, ahol a világ vezetői bár szinte minden fontos témát napirendre tűztek, végül semmiben sem tudtak megállapodni. A szervezet számára így egyre inkább létkérdés valamilyen mélyebb működési és politikai átalakítás, amely jobban igazodik a mai erőviszonyokhoz és nagyobb esélyt ad a közös döntések megszületésére. Ennek híján az ENSZ a következő években ugyanis várhatóan tovább veszít majd a súlyából, amivel végső soron egy olyan nemzetközi fórummá válhat, amely bár továbbra is teret ad majd a világ problémáinak megvitatására, de azok tényleges alakítására már semmilen befolyással sem lesz.
