Csak egy tévelygő legényke, aki fel akart vágni? Ismert amerikai írónő keresi a kiszivárogtató motivációit
Jack Douglas Teixeira csak egy útját kereső fiatal legényke, aki valójában nem is kémkedni akart, csak felvágni a spanjai előtt? Ez is egy lehetséges magyarázat.
Az elmúlt napokban viszonylag sok információ jelent meg Jack Douglas Teixeiráról, a legújabb amerikai kiszivárogtatási botrány főszereplőjéről. Az elfogásáról készült videó is bejárta a világsajtót. Az elfogásra akciófilmbe illő kulisszák között került sor, a hatóságok páncélozott taktikai járművekkel is felvonultak, a talpig testpáncélba öltözött ügynököknek azonban akadt sok gondjuk a sortot és pólót viselő gyanúsítottal – most már vádlott –, ugyanis nem tanúsított ellenállást, a gépjárműhöz hátrált, és hagyta, hogy megbilincseljék. Fegyver nem volt nála, bár állítólag a házkutatás során találtak nála fegyvereket, de hát ezt egy katonától a legpacifistábbak sem vehetik zokon.
Noha egy alig kéthetes ügyről beszélünk, a New York Times – és a ma7 – hasábjain április 7-én jelent meg az első cikk a nyilvánosságra került iratokról, azóta a sajtó élőben követi az ügyet. Azt, hogy megvan a kiszivárogtatás gyanúsítottja, múlt csütörtökön látott napvilágot. Azóta viszonylag sok írás jelent meg Teixeiráról, beszélgetések készültek a discordos barátaival, korábbi iskolatársaival stb.
Egykori osztálytársai "furcsa kölyöknek" írták le, akitől mások "nyugtalanul" érezték magukat.
"Természetesen" egyesek rasszistának is tartották. "Sokan ódzkodtak tőle" - mondta Brooke Cleathero, egy korábbi osztálytársa a CNN-nek.
Ma reggel a londoni, baloldali Guardian hasábjain, Nancy Jo Sales tollából jelent meg egy figyelemre mindenképpen számot tartó írás. Ha eddig nem ismerte a szerzőt, nem kell feltétlenül rosszul éreznie magát, könyveit a szlovák és a magyar piac egyelőre nem fedezte fel, így azok a térségünkbeli webshopokban angolul érhetők el. Az 58 éves szerző egyébként a New York Times bestseller listáján is szerepel, és a könyvek mellett a Vanitiy Fair, a New York magazine és a Harper's Bazaar szerzője.
Sales otthonosan mozog a közösségi média területén is. 2021-es könyve a randialkalmazásokról (is) szól, 2016-ban pedig "Amerikai lányok: Közösségi média és a tinédzserek titkos élete" címmel írt könyvet.
Sokan találgatják mostanság, mi lehetett Teixeira motivációja, miért tett fel a Discordra több száz oldalnyi titkosított iratot.
Szemben olyan korábbi kiszivárogtatókkal, mint Daniel Ellsberg (a Pentagon Papers) és Chelsea Manning (Wikileaks), úgy tűnik, hogy sem az etika, sem a politika nem motiválta. Egyelőre arra nézve sincsenek bizonyítékok, hogy egy ellenséges külföldi hatalom zsoldjában tette volna, amivel vádolják.
Sales terjedelmes írásában amellett próbál érvelni, hogy a Z-generációs Teixeirát a közösségi médiában megszerezhető befolyás vezérelte, le akarta nyűgözni azt a további 20-30 tinédzsert és fiatal férfit, akivel "Thug Shaker Central" néven emlegették magukat, noha a kemény gengszternév ellenére a csoport vezetője, Teixeira az édesanyjával élt, amit egy 21 éves embertől nem vehetünk zokon, főként azok után, hogy első albuma megjelenése idején Ganxsta Zolee is az anyukájával élt...
Ez a csoport, amely a fegyverekről és a háborús témájú videojátékokról szólt, tele volt fiatal férfiakkal, akiknek Teixeira szeretett előadásokat tartani a katonai témában szerzett kiváló tudásával. Miután néhányan kétségeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy hozzáfért-e minősített információkhoz, Teixeira bizonyítani akart. A Nemzeti Gárda Otis légibázisán, ahol a 102. hírszerző szárnynál magas szintű biztonsági minősítéssel rendelkező informatikusként dolgozott, elkezdte fotózni a kezén átmenő dokumentumokat.
Amikor a digitális korszakban felnövő fiatal férfiak számára minden elérhetőnek tűnik – kivéve talán titkosított kormányzati dokumentumokat – ezt rendkívül menőnek találták a Thug Shaker Central tagjai. Teixeirát „OG-nak” vagyis eredeti gengszternek hívták, amit meg, valószínűleg ő találhatott menőnek, mert folytatta üzelmeit.
"Mindenki tisztelte az OG-t" – mondta a csoport Vahki nevű tagja a New York Timesnak. "Ő volt az ember, a mítosz. És ő volt a legenda. Mindenki tisztelte ezt a fickót."
Sales azt állítja,
De vannak más Z-generációsok, akik messze jobbra hajlanak; gyakran magányos, elszigetelt fiatal férfiak és fiúk, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, és más jobboldali szélsőségesek áldozataivá válnak, akik az interneten keresik őket, hogy radikalizálják őket azáltal, hogy az összetartozás érzésével töltik fel őket."
A közösségi média cégek köztudottan bűnrészesek a problémában, rutinszerűen nem blokkolják a gyűlöletkeltő tartalmakat a fiatalabb felhasználók elől, és néha valóban népszerűsítik őket – írja Sales.
A világjárvány idején létrejött Thug Shaker Central tagjai állítólag rasszista és antiszemita jelzőket és mémeket cseréltek, míg néhány tagja más, náci ikonográfiát bemutató csoportokban is megjelent.
"Nincs értelme titkolni" – mondta Vahki a New York Timesnak, a csoport szélsőséges ideológiájáról tárgyalva. – "Nem vagyok jó ember."
Az írónő szerint az amerikai hadsereg elgondolkodhat azon, hogyan bánjon a katonák új generációjával, akik olyan technológián nevelkedtek, amely olyan dicsőséget ígér nekik, amely vetekszik azzal, amit valaha a háborúban találtak volna.
