2020. november 29., 11:32

Tóth Ferenc díjnyertes világa

Megdöbbentően komor képet fest jövőnkről a Műanyag világ (Plastic World) fotók első sorozata. A folytatásban már a megoldáskeresés kerül előtérbe, de kiviláglik, milyen hatalmas a rombolás, s milyen kicsik a lépések, amiket mi, egyszerű emberek tenni tudunk ellene.

Médialapozó
Csodaszép világ, avagy a látszat csal

A fényképsorozat készítője a tardoskeddi fényképész és zenetanár, Tóth Ferenc. Vele és alkotótársával, Melisek Blankával, az udvardi alapiskola pedagógusával beszélgetünk.

Régen foglalkoztat a környezetszennyezés témája, ezért is figyeltem fel Blanka videófilmjére a közösségi oldalon, amelyben a műanyagmentességről beszél. Hiteles embernek láttam, és felvettem vele a kapcsolatot. Szerencsére Blanka vállalta, hogy az ilyen témájú fotóim alanya legyen, ezért találkoztunk, és megbeszéltük a továbbiakat

 – mondja Ferenc.

Tóth Ferenc
Megtört létezés
Tetszett az ötlet, hogy fényképekkel hívjuk fel a figyelmet, milyen rengeteg szemét termelődik. Hiszen lassan belefulladunk, és feléljük az életterünket, ha nem teszünk valamit

 – folytatja Blanka.

– Megegyeztünk a részletekben, és egy kora nyári napon elindultunk. Nem nagyon tudtam, tudom-e majd teljesíteni Ferenc instrukcióit, az ő fejében ugyanis már készen voltak a képek. Elmagyarázta, milyen mozdulatokat tegyek, milyen legyen a mimikám, hogy hideget vagy meleget kell éreznem, aszerint, mit képzelt el éppen háttérnek: Izlandot, hazai tájat, melegebb vidéket. Kezdetben tanácstalan voltam, utólag visszanézve a képeket, némelyiken bizony esetlen vagyok. Volt, amit nem tudtam eljátszani, azt az ötletet elvetettük. Amúgy semmi különösre nem kellett ügyelnem, kétféle ruha és egy fürdőruha volt variálva, a frizurám is természetes volt. Több ezer kép készült, a nyilvánosságra csak 20-25 került közülük. Mivel magam is szeretek fényképezni, nekem is volt pár gondolatom. Kedvenc képem, amelynek elkészítése egyébként nagy kihívás volt, hogy szeméttel teli vízben fekszem. Bele kellett mennem egy víztározóba, hínárok és az általunk beleöntött szemét közé. A víz hideg volt, hosszú ideig tartott a fotózás, járókelők is néztek minket, kellemetlenül éreztem magam. Talán ezért lett ez az általam legkedvesebbnek tartott fotó, na meg azért, hogy ez egy valós kép.

Tóth Ferenc

– Blankát könnyű volt fényképezni – szól közbe Feri. – Néha meg kellett tennie kellemetlen dolgokat, fura pózokat felvenni, ami azért is nehéz volt, mert nem volt ott az eszköz. Rá kellett lépnie például egy égig érő létra fokára, ami érthető módon nem volt sehol. Előfordult, hogy valamit nem sikerült megvalósítanunk, de menet közben improvizáltunk, és kitűnő képek születtek.

Az agyam állandóan a fotózás és a zene körül pörög

Feri elmondja, két sorozatot készített Műanyag világ témájában. Az első részben arra próbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy rengeteg már a műanyag szemét, nincs mire várni. A képek többsége komor hangulatú, szürreális fotómanipuláció.

Ötven képet is felhasználok egy-egy fotó megalkotásához, mert addig nem nyugszom, míg olyan nem lesz a kép, amilyennek megálmodtam. Van egy kép, amelyen Blanka tűvel varrja be a megsebzett világot. A glóbuszt Csernobilban fotóztam, a háttér izlandi, a felhőket Norvégiában kaptam lencsevégre

– meséli.

Tóth Ferenc
Megsebzett világ

A sorozat második része javaslatot próbál adni a megoldásra. Hogy mit kell tennünk, és hogyan lehet a műanyagot helyettesíteni más termékekkel. Például elmentek egy kávézóba, ahol Blankának vissza kellett utasítania a szívószálat, de készültek képek egy érsekújvári csomagolásmentes boltban is, ahol csak ömlesztett áru található.

Blanka lelkesen meséli, nagyon sok pozitív visszajelzést kapott a barátaitól, kollégáitól és a közösségi média népétől, hogy közreműködött a mindenkit érintő probléma művészi megfogalmazásában. Ő maga is törekszik a műanyagmentes életre. Az már természetes számára, hogy saját vászontáskát vagy kosarat visz a pékségbe, a zöldségeshez vagy a henteshez. Vizet sem vesz műanyag palackban, mindenhová kulaccsal jár.

– Ezek már beépültek az életembe. Pár éve fedeztem fel a luffatököt, más néven szivacstököt mosogatáshoz, amit nem győzök dicsérni. Amellett, hogy lebomló, nagy előnye, hogy sokkal hamarabb kiszárad, mint a szivacs. Tanárként is azon vagyok, hogy a gyerekeket a környezettudatos életre neveljem. A szünetekben mindig figyelmeztetem az osztályomat, hogy a tízóraiszacskót nem kell egyszeri használat után eldobni, a saját kulacs pedig már nekik is olyan természetes, mint nekem. A föld napján szütyőket varrtak pékárura, amikkel a falubelieket ajándékozták meg.

Tóth Ferenc
A Műanyag világ már több érmet nyert

Tóth Feritől megtudtuk, hogy az utóbbi egy évben sokat pályázott a Nemzetközi Fotószövetség égisze alatt.

Küldöm a fényképeimet a világ különböző pontjaira, ha megfelelő a téma. Az északi sarkkörön túl és az Izlandon készült sarkifény-fotóimmal sokat nyerek. A Műanyag világ képeivel is sikerült több országban előkelő helyezést elérni, például Nepálban, Csehországban, Kaliforniában, Bhutánban, Portugáliában, Kubában és Kirgizisztánban. Ezekben az országokban arany-, ezüst- és bronzérmeket, különdíjakat nyertem.

Feri zenetanár, soha nem tanulta a fényképezést, de állítja, nagyon közeli ez a két művészeti ág. Mindkettőben van kompozíció, s míg az egyik képekkel van kifejezve, a másik hangokkal.

A zenét is, a fotózást is nagyon szeretem, sok kapu megnyílt előttem általuk, több különleges helyre is sikerült eljutnom. Mindenkinek más a látásmódja, a belső világa, a barátaim szerint én a végletekig elmegyek. Hajlandó vagyok megfagyni, vagy egész éjszaka menetelni a hóban, hófúvásban egy jó képért. A fényképezéshez csak kellő alázattal és szenvedéllyel lehet hozzáállni.     
Tóth Ferenc

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/48. számában.

Tóth Ferenc
+9 kép a galériában
Megosztás
Címkék