Pozsonyboldogfa római katolikus temploma
Boldogfa első írásos említése 1245-ból való, amikor is a közeli Borsa határjáró levelében említik „Tulwej” – Tolvaj (nevű) birtok formában. Hogy ez az említés Boldogfára vonatkozik, arra egy későbbi oklevél utal, amelyben a megnevezés így szól: „Tolvayfölde seu (azaz) Bódogasszonyfalva”. A 13. század végén megépült a templom, és ez volt elindítója vagy felgyorsítója a falu kialakulásának.
A község 1357-ben Erzsébet anyakirályné tulajdona lett, aki 1358-ban az általa alapított óbudai klarissza kolostor tulajdonába adta. Ekkor Tolvajfalvát és Sáralja-birtokot Boldogasszonyfalva néven egyesítették. A hosszú Boldogasszonyfalva idővel Boldogfalvára, majd Boldogfára rövidült.
A Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt templom építéstörténetében több szakaszt különíthetünk el. Az első két szakasz a romanika és a gótika jegyében még a középkorban történt, az újkori átépítés elsősorban barokk stílusban. A templom román kori elemei közé tartozik a hajó déli fala, amely nagyobbrészt kőből épült, a tornyot hordozó nyugati fal mintegy két méter magasságig, akárcsak a hajó északi fala. A templomnak ezen elemei a régi, római korból származó Quintus Atilius és családja 2. századi sírboltjának kibővítésével, illetve kőanyagának felhasználásával készültek. A déli oldalon a három korszak építési anyaga szépen elkülöníthető: egy része faragott kő (római sírbolt), egy része tört kő (gótikus átalakítás), nagyobb része tégla (az 1713-as újjáépítés). Az eredeti román stílusú templom része még a déli oldalon a portálé (ezt 1835-ben befalazták), de csak a kerete, amely rendkívül egyszerű bélletes kiképzést mutat. A hajó déli oldalán egyetlen román kori ablak maradt meg, valamint egy kőgerenda-töredék, amelyet három kereszt díszít. Román kori a torony, amely a kegyúri karzat pilléreire építve emelkedik ki, akárcsak a torony kettes és hármas ikerablakai. A torony és a román hajó tehát egyidejű alkotás. A román templomhajó végét a nyugati részen két állatfej díszíti: a délin oroszlánfej, az északin kosfej.
A boldogfai templom legjelesebb román kori ékessége a kőből faragott keresztelőmedence. Talapzata téglalap alakú, a hordozó rész rendkívül tagolt, felül pedig maga a keresztelőmedence található. Eredetileg 3-3 oszlop volt a két oldalán (az egyik oldalon ma már csak kettő van). Hátul, a hajó falához megmunkálatlan felülettel kapcsolódott. Legékesebb a hívek felé néző oldala, itt egy domborművet láthatunk: a dicsfénnyel övezett, bal kezét fenntartó alak talán a mennybe menő, vagy a feltámadt Krisztust ábrázolja.
A templom első jelentős átalakítása akkor történt, amikor az óbudai apácák kapták meg a falut. A kis, román kori szentélyt lebontották, és poligonális záródású szentélyt építettek a hajó keleti oldalán. 1963-ban majd 1967-ben feltárták a templom legkorábbi román és későbbi, gótikus elemeit.
