Nagyhind katolikus temploma
A község nem tartozik a szorosan vett, néprajzilag körülhatárolt Zoborvidékhez, attól kissé délebbre fekszik. Első okleveles említése 1269-ből való Hind néven, ennek tanúsága szerint királyi halászok lakták a települést, amely később a gímesi vár tartozéka lett.
Templomát egy 1332-es oklevél említi először, de építésének idejeként a legújabb kutatások a 13. század elejét jelölik meg. Szűz Mária tiszteletére szentelték. A templom eredeti állapota nagyon szépen kirajzolódik a 20. század ’90-es éveiben végzett feltárások alapján.
Az egyhajós, félköríves szentélyű templomhoz a hajó felőli oldalon 1746-ban egy nagy barokk hajót építettek, ennek nyugati homlokzatához pedig 1968-ban magas tornyot. Az új hajót porosz boltozattal fedték. Ezután az eredeti szentélyt sekrestyeként használták, a román hajót pedig szentéllyé alakították.
Külső falát 13 félköríves vakárkád tagolja a falsávok, a lizénák a téglából kialakított talapzatig húzódnak. A falsávok és a vakárkádok is téglából rakottak, ahogyan az több román kori templomnál megszokott. A szentély déli oldalán megmaradt egy kis félköríves román kori ablak, a másik ablakot a barokk átalakításkor oválissá bővítették. A ma szentélyként használt román kori hajó portáléját a déli oldalon kibontották, s most teljes pompájában látható. A bélletes kapuzat oszlopait téglából rakták, úgyszintén a félkör alakú kapuívet.
Az ívmező díszítés nélküli. A kapuzat és a vakárkádok festett díszítésének kora bizonytalan, ám mindenképp középkori eredetű.
