Hébec Árpád-kori temploma

Kovács László 2019. március 18., 11:54

Hébec község egykor Deménd határában állt. A falu első okleveles említése ugyan 1276-ból való, de keletkezése a 11. századra tehető. Erre utalnak a többszöri lepusztulás után is megmaradt templomának legrégebbi, korai román elemei. Bár a szentségházon szereplő 1023-as dátum nem tekinthető hitelesnek, bizonyos, hogy már Szent István idején is templomos hely volt.

Fotó: Görföl Jenő

A templom legrégibb részei a tatárjárás után, a 13. század második felében keletkeztek: a félköríves jellegét őrző keleti szentély és a négyszög alaprajzú hajó falai biztosan. A szentély falában található román kori rézsűs ablak, valamint a hajót a szentélytől elválasztó félköríves diadalív is román jegyeket visel. A nyugati homlokzat egyenes záródású, s ha volt is tornya, ez a későbbi lepusztulás után nem épült újjá. A templom egy későbbi átalakításkor kapta az északi oldalon levő gótikus kapuját, a szentélyben pedig a szentségházat, illetve a leckeoldalon a szent olaj és a szentelt víz fülkéjét.

A török időkben Hébec elpusztult, nem is építették újjá. A templom egy ideig még állt, állapota azonban egyre romlott. A hagyomány szerint 1778-ban egy környékén legeltető pásztornak megjelent Szent Ilona, s kérte, hogy a templomot építsék újjá, s a Krisztus keresztjét megtaláló Szent Ilona tiszteletére szenteljék fel. A Simonyi földesúri család felújíttatta a templomot. 1846-ban XVI. Gergely pápa pedig búcsújáró hellyé nyilvánította. Búcsúja Szent Ilona napján, augusztus 18-án van, napjainkban is nagy számban látogatják. A templomot nemrég ismét felújították, de az alaprajzán nem módosítottak, román és gótikus elemeit megőrizték.

Képgalériánk:
Fotó: Görföl Jenő

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS