Gímeskosztolány katolikus temploma
A település neve először a zobori apátság 1113-as oklevelében fordul elő. Kezdetben a zobori apátság birtoka volt, később a Hont-Pázmány nemzetség szerzi meg. Tőlük származnak a Forgáchok is, akik mindvégig birtokolják a falut. Kora középkori temploma a régió egyik legrégibb középkori temploma; egyes vélemények szerint a 9. század utolsó harmadában, mások szerint a 11. század elején emelték. Építtetője bizonyára a zobori apátság volt.
Az eredeti templomnak a szentélye derékszög záródású, falazott boltozatú. Hozzá téglalap alakú hajó csatlakozott félköríves diadalívvel. A hajó északi falánál, a szentély előtt, korabeli falazott szószék található. A szentélyben a keleti oldalon kis román ablak, míg a hajó északi és déli falán 3-3 kis ablak látható. A szentélyben egy rácsos szentségház is van, valamint többalakos freskómaradványok. Ugyanilyen freskósor van a hajóban is, két síkban.
A 13. században a hajóhoz négyszög alapú hajót építettek, amelyen már a késői román kor stílusjegyei fedezhetők fel. Ilyen mindkét oldalon a falazott karzat, a két ablak és a pompás román portálé is. A bélletes kapuzat négy oszlop mélységű, az oszlopok gömbölyítettek. Ugyanígy négy ív mélységű a fölötte látható félkörív is. Az ívmező díszítés nélküli. A kapuzat teljes egészében kőből faragott. Figyelmet érdemel még a templomban a román kori, homokkőből készült keresztelőmedence, melynek felső részét két faragott gyűrű díszíti.
1721-ben egy barokk előcsarnokot is hozzáépítettek a nyugati oldalon, valamint egy tornyot, ezt 1964/66-ban a késő román hajó teljes szélességében megnagyobbították.