Forradalmár vagy besúgó? Hamis mítoszok Landerer körül

Lacza Tihamér 2019. május 11., 16:38

Közismert, hogy 1848. március 15-én a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt Landerer Lajos pesti nyomdájában sokszorosították. Azt is tudjuk, maga a nyomdatulajdonos ajánlotta a „felhevült” márciusi ifjaknak, hogy a cenzort úgy kerülhetik meg, ha „erőszakkal” lefoglalják a nyomdagépet, és engedély nélkül nyomtatják ki a magyar forradalmat elindító szövegeket.

Landerer Lajos

De ki volt valójában az 1800. május 1-jén, Pozsonyban született Landerer Lajos? Családjában a nyomdászmesterségnek hagyományai voltak, ezért nem véletlen, hogy ő is ezen a pályán indult el. A pozsonyi nyomda mellett Pesten is alapított egyet, sőt, azt fontosabbnak tartva, ott fogott bele a fejlesztésbe. Az 1838-as pesti árvíz idején életmentőként is kitüntette magát, ezért díszpolgári címet kapott. 1840-ben társult a kassai születésű Heckenast Gusztáv (1811–1878) könyvkereskedővel, és Landerer–Heckenast nyomda- és kiadóvállalatként működtették tovább a vállalkozást. 1841-ben elindította a Pesti Hírlapot, amelynek szerkesztőjévé Kossuth Lajost kérte fel. 

Landerer–Heckenast nyomda- és kiadóvállalat

Ez a döntése azóta is számos kérdést vetett fel, és ezekre eddig nem sikerült kielégítő választ adni. Sokan úgy vélik, hogy Landerer jó viszonyban volt a bécsi kormánykörökkel, sőt a titkosszolgálat megbízottja volt. A börtönből éppen csak kiengedett Kossuthot is állítólag azért kérte fel, hogy a cenzúra kalodájába zárva lehetetlenné tegye a hatalom elleni agitációját. Ha az ötletgazda, Metternich herceg valóban így tervezte, akkor bizony alaposan melléfogott, mert három évvel később maga volt kénytelen Landerernek „üzenni”, szabaduljon meg Kossuth Lajostól. Ezt nem közvetlenül intézték, hanem anyagilag igyekezték a szerkesztőt ellehetetleníteni, aki aztán önként távozott a laptól. Akkor Kossuth bosszúsan kommentálta a dolgot, de 1848-ban Landerert bízta meg a Kossuth-bankók nyomtatásával, tehát maga is tisztában lehetett azzal, hogy a nyomdász kényszerből nehezítette meg a dolgát a Pesti Hírlapnál.

Landerer nyomdagépe

Landerer nyilván sok bizalmas információhoz juthatott a forradalmárokról és a vezető magyar politikusokról, de 1848/49-ben aligha volt kapcsolatban a bécsi udvarral és az ügynökeivel. Bankjegynyomdájához Angliából rendelt korszerű berendezéseket, és amikor a forradalmi kormány kénytelen volt helyszínt váltani, nyomdájával mindig követte Kossuthékat. Pestet elhagyva Debrecenbe, Szegedre, Aradra ment, a szabadságharc vége Lugoson érte. Mindez ékesen cáfolja a személyével kapcsolatos vádakat, noha nyilván a saját érdeke azt diktálta, hogy ne kerüljön szembe a bécsi udvarral. A kor titkosszolgálatával foglalkozó történészek egyike sem talált azonban terhelő dokumentumot. 

Képgalériánk:
A kassai születésű Heckenast Gusztáv

Érdekes, hogy társáról, Heckenast Gusztávról is terjengtek ilyen gyanúsítások. Ezt csak erősítette, hogy míg Landerernek a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett, Heckenast tovább vihette a közös vállalkozást. Landerer 1854. február 1-jén hunyt el. Nyomdája még 9 évig Landerer és Heckenast néven működött tovább, majd 1863–1873 között Heckenast nyomda lett. 1873-ban ez alakult át Franklin Társulattá.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS