Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész sokoldalú és szakmai körökben nagyra tartott alkotó volt, aki számos híres embert örökített meg.
Ma már talán nem sokan ismerik a verseit, de Kiss József a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében a magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt.
Gyürky Bélát (1851 k. – ?) igazi művészi tehetséggel is megáldotta a Teremtő, és mondogatták is róla, hogy az eszével és képességeivel akkor is meg tudna élni, ha egyéb vagyona nem lenne.
Guthi Soma ügyvéd gyakran írt a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló című napilapokba humoros karcolatokat és törvényszéki tudósításokat.
Tisza Lajos szíve Gyürky Malvinkáért dobogott, de a lány sem volt közömbös iránta.
A szórakozott tudósokról sok adoma ismert. Ezekben a főszereplők mellett bizonyos tárgyakról is olvashatunk.
A „telelés” (a „nyaralásra” utalva) egykoron sem volt szokatlan, igaz ebben elsősorban a tehetős emberek, arisztokraták jeleskedtek.
Tompa Mihály afféle szolgadiákként tanult, az ezzel járó seregnyi – sok esetben megalázó – kötelességgel.
Két nagy vagyonú biharmegyei földbirtokos, Csernovics és Komáromy versengett egymással abban, ki tudja a „lovagiasságban” túllicitálni a másikat.
Vécsey Zoltán elsősorban a földrajzi ismeretterjesztés területén jeleskedett, több könyvét is őrzöm.
Kürschák Piroska 1953-ban a galántai magyar általános és középiskola tanára lett.
Szalkai László az 1510-es évek végétől már egyik meghatározó személyisége volt a magyarországi politikának.
Blána Szilárd törökországi éveiről maga számolt be egy cikksorozatban.
Zichy Miklósné Berényi Erzsébetnek (1715–1796) az egyik legnagyobb magánkönyvtára volt a 18. század derekán.
A Gyürky családról a 17. század első évtizedeitől kezdve egyre több írásos feljegyzés található a különböző okiratokban és dokumentumokban.
Tisza István néven több személyt is jegyeznek a krónikák.
Három Gyenes, akik Szepsiből indultak el, s jutottak el az országos illetve a világhírnévig.
Abu Hámid al-Garnáti (1080–1170) Magyarországra is eljutott, sőt három évig, 1150–1153 között itt élt.
A virsli a receptúráját még az Osztrák–Magyar Monarchia idején állította össze a Szepesváralján élő magyar hentesmester, Varsányi István.
