Dunaszerdahely Nagyboldogasszony-temploma
Dunaszerdahely a Csallóköz közepén fekvő, városi rangú, ősrégi település. A mai város a valamikori négy különálló község összevonásából keletkezett. Egy 1283-ban kiadott oklevél Zerdahel néven említi. Központi fekvésénél fogva a korai középkortól kezdve élénk forgalmú hely volt.
Az eredetileg Szent György patrónusú plébániatemplomát egy 1341-ből származó oklevél is említi. Építésének ideje tehát a 14. század eleje. Legrégibb része, a torony, a főhajó és a szentély még a román kor hármas tagolását mutatja. A torony hangnyílásai és félköríves portáléja is az eredeti templomból maradt fenn.
Az 1518-as, késő gót stílusban végrehajtott átépítés (a dátumot egy, a hajó falába beépített, emberfejben végződő kő is őrzi) eredménye az északi oldalon ma is látható mellékhajó, melynek hálós, bordás boltozata a somorjai példát követte. A déli mellékhajót a barokk korban lebontották, s a templomot ennek a stílusnak a jegyében átalakították. A templomot ekkor Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték újjá.
A gótikus kor emlékei a toronysisak és a fiatornyocskák, a szentély falán a gótikus ablakok és egy külső templomi freskó, amely a kálváriát ábrázolja. A templombelsőben pedig a szentségház, illetve két freskó, az egyiken Szent Miklóst, a másikon Szent Jánost láthatjuk.