Csallóközkürt katolikus temploma
Csallóközkürt a legrégibb csallóközi települések közé tartozik. Már 1138-ban említi egy oklevél. IV. Béla a községet a pozsonyi prépostságnak adományozta, később a Szentgyörgyiek tulajdona lett, ami középkori felvirágzását hozta. 1561-től a község reformátussá vált, később azonban rekatolizált.
A Szent István vértanúnak szentelt temploma a 13. század második felében épült plébániatemplomként. Egy 1346-os oklevél Egyházaskürtként említi magát a települést is. A 15. században a Szentgyörgyiek gótikus stílusban átalakították a templomot. Erre az átalakításra vonatkozhat Ipolyi Arnold visszaemlékezésekre való utalása: „Karcsú oszloptöveken emelkedett a dúsan gerincezett csúcsíves boltozat.” Ekkor került a templomba az a harang is, amely máig a toronyban lakik. A harang felső koronáján, körben olvasható az alábbi latin felirat: O REX GLORIE VENI CUM PACE. O MARIA PIA SIS NOBISCUM IN VIA AMEN. MCCCCLXXXII MAGISTER THOMA. (Ó, dicsőség királya, jöjj békével, ó kegyes Mária, légy velünk életutunkon. Amen. 1482 magister Thoma.) A név lehet a harangöntő mesteré, de lehet a megrendelő Szentgyörgyi Tamás grófé is, hiszen az oklevelekben „magisternek” nevezték magukat.
A későbbiekben a templom teljesen romossá vált. Többször próbálták újjáépíteni, Simor János esztergomi érsek plébániáját is visszaadta. 1933-ban azonban a torony kivételével az egész templomot újjáépítették. A középkori templomból csak a torony, benne az 1482-ben öntött harang és a torony alatti valamikori portálé kőkerete (a templom mai falába beépítve), valamint a középkori bordás boltozat egy-egy oszlopfője (szintén a templom falába beépítve) maradt meg.
