Štefančík: Patthelyzet esetén a Smer és a PS nagykoalíciója lenne a legjobb megoldás
Peter Pellegrini államfő azzal kavarta fel a szlovák belpolitikai állóvizét, hogy felvetette, egy választás utáni patthelyzet esetén akár a Smer és a Progresszív Szlovákia nagykoalíciója is megoldást jelenthetne. Michal Šimečka az elképzelést abszurdnak nevezte. Radoslav Štefančík politológus azonban egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek ezt a forgatókönyvet. Sőt, szerinte Szlovákia számára egy PS–Smer-koalíció még mindig jobb alternatíva lenne, mint a Republika kormányra kerülése.
Az, hogy Peter Pellegrini miért éppen most dobta be a köztudatba a Smer és a Progresszív Szlovákia esetleges nagykoalíciójának gondolatát, arra Radoslav Štefančík szerint leginkább maga az államfő tudná megadni a választ. A politológus ugyanakkor nem zárja ki, hogy Pellegrini ezzel a társadalom reakcióját tesztelte egy potenciális PS-Smer koalícióra. Egy másik magyarázat szerint
az államfő megpróbálhatott államférfiúi szerepbe helyezkedni, és azon gondolkodni, miként lehetne meghaladni a mai szlovák társadalmat jellemző mély polarizációt.
Pellegrini felvetését ugyanakkor érdemes a 2027-es választások után potenciálisan kialakuló politikai helyzet felől is vizsgálni. Bár köztársasági elnökként nem vesz majd részt a koalíciós tárgyalásokon, fontos szerepe lehet annak eldöntésében, kit bíz meg kormányalakítással
-mondta Štefančík, aki arra emlékeztetett,
hagyományosan a választásokon győztes legerősebb párt elnöke kaphat először kormányalakítási megbízást, de akár olyan politikus is megkaphatja azt, aki képes egy legalább 76 parlamenti képviselőből álló többséget felmutatni.
Nem tudjuk, hogyan végződnek a választások, és azt sem, hogy első pillantásra egyértelmű lesz-e, létrehozható-e demokratikus parlamenti többséggel rendelkező kormány, vagy számolni kell majd a szélsőjobboldal szavazataival is
– mutatott rá.
Pellegrini ugyan egy esetleges választások utáni patthelyzettel összefüggésben beszélt a nagykoalícióról, Štefančík szerint azonban akkor is előkerülhet ez a lehetőség, ha a szélsőjobboldali Republika jelentős képviselethez jut a parlamentben.
Szlovákia számára mindenképpen jobb lenne egy PS-Smer koalíció, mint a Republika részvétele a végrehajtó hatalomban
– jelentette ki.
A politológus szerint ezért az is elképzelhető, hogy Pellegrini felvetése mögött az a szándék húzódik meg, hogy a Smernek ne kelljen a Republikával kormányra lépnie.
Az emelkedettebb cél a társadalmi polarizáció meghaladása lenne, de politikusainktól ne nagyon várjunk ilyen nemes célokat. Maradjunk inkább annál a lehetőségnél, hogy a Smer semmilyen körülmények között nem akar kormányra lépni a Republikával
– fogalmazott.
Fico is állhat Pellegrini felvetése mögött?
Štefančík szerint nem feltétlenül az a kérdés, hogy Pellegrini Robert Ficónak üzent-e, hanem az, hogy az államfő kijelentése nem éppen a Smer elnökének javaslatára hangzott-e el.
Nem zárható ki, hogy a két párt között már zajlanak bizonyos informális egyeztetések
– mondta.
A politológus szerint
ezt természetesen mindkét oldalon tagadnák, hiszen egyik párt választói sincsenek felkészülve egy ilyen együttműködésre.
A modern szlovák politika azonban már több példát is szolgáltatott arra, hogy korábban egymással ellenséges politikai táborok végül képesek voltak együttműködni. Éppen ezért Štefančík szerint a Smer és a PS közös kormányzása sem feltétlenül akkora abszurditás, mint amilyennek jelenleg látszik. Pellegrini maga is arról beszélt, hogy egy ilyen megállapodáshoz érett vezetőkre lenne szükség, akik képesek háttérbe szorítani saját egójukat. A politológus ebben egyetért az államfővel. A közbeszéd első reakcióiból szerinte világosan látszik, hogy jelenleg nagyon kevesen tudják elképzelni a két párt együttműködését.
Éppen ezért egy olyan tapasztalt politikusra lenne szükség, aki ezt megfelelően képes kommunikálni a társadalom felé. Ellenkező esetben mindkét párt szavazói más politikai erők felé fordulhatnának, aminek egyik következménye a szélsőjobboldal további erősödése lehetne. Szerintem egy ilyen koalíció legalkalmasabb vezetője Ódor Lajos lenne. Olyan ember, aki inkább szakember, mint politikus, és aki 2018-ban egy Smer vezette kormány javaslatára lett a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke
– mondta.
Miért kell most Šimečkának nemet mondania?
Michal Šimečka közben egyértelműen elutasította Pellegrini elképzelését, abszurdnak nevezte a Smer és a PS közös kormányzását, és azt mondta, először le kell győzni a Smert a következő választáson.
Štefančík szerint azonban a PS elnöke jelenleg aligha reagálhatott volna másképpen.
Ennek a reakciónak meg kellett érkeznie, mert a választók jelenleg nincsenek felkészülve erre az alternatívára. A két tábor évek óta egymással szemben határozza meg magát. Ha a PS most egy közös kormányzás lehetőségéről kezdene beszélni, az akár padlóra is küldhetné a pártot
– véli.
A politológus ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a két politikai világ közötti személyes átjárás korántsem példa nélküli.
Michal Šimečka politikai pályafutása kezdetén többek között egy Smer-es európai parlamenti képviselő asszisztenseként is dolgozott, Ivan Korčok Robert Fico második kormánya idején külügyi államtitkár volt, a PS egyik alapítója, Ivan Štefunko pedig korábban a Smer választója volt.
A PS elnöke Štefančík szerint nem engedheti meg magának, hogy a Smerrel való együttműködés lehetőségéről beszéljen. Ha viszont a háttérben a PS mégis számol egy ilyen forgatókönyvvel, annak idővel a kommunikációjában is megjelenhetnek a jelei.
Ha a PS a Smer-SD együttműködését lehetséges alternatívaként mérlegeli, akkor nem fog olyan élesen elhatárolódni a Smertől, mint korábban
– jegyezte meg.
A PS számára azért különösen veszélyes ez a kérdés, mert szavazóinak jelentős részét éppen a Ficóval szembeni ellenállás mozgósítja.
Sok választó a „mert Fico” érv miatt szavazhat a PS-re. A társadalom polarizált, a választók pedig joggal dühösek amiatt, hogy Szlovákia milyen siralmas állapotban van. Ezért elsősorban a Smer-SD felelős. Sokan azért szavaznak majd a PS-re, mert Robert Ficót börtönben szeretnék látni
– fogalmazott.
Ha a PS már a választások előtt elkezdene a Smerrel való együttműködésről beszélni, abból Štefančík szerint elsősorban Igor Matovič profitálhatna.
Jelentősen megerősödne Igor Matovič. Ő pedig Szlovákia számára szintén nem volt főnyeremény
– tette hozzá.
Volt már példa ellenfelek együttműködésére
Bár egy PS–Smer-koalíció ma sok választó számára elképzelhetetlennek tűnik, Štefančík szerint a szlovák politika története tele van olyan együttműködésekkel, amelyek korábban hasonlóan valószínűtlennek tűntek.
A politológus szerint 1990-ben, az első szabad választásokon a VPN korábbi kommunistákat is felvett a választási listájára azért, hogy megnyerje a választást. Štefančík szerint érdemes feltenni a kérdést, mit szóltak volna ehhez azok, akik 1989 végén a tereken állva harcoltak a szabadságért. 1998-ban Mikuláš Dzurinda a Magyar Koalíció Pártját is bevette kormányába, annak ellenére, hogy a kilencvenes éveket jelentős szlovák–magyar feszültség jellemezte. Štefančík szerint
ennek eredményeként a feszültség csökkent, majd gyakorlatilag eltűnt azt követően, hogy Robert Fico 2016-ban két korábbi ellenfeleit, az SNS-t és a Most-Hidat is egy kormányba vitte.
2006-ban pedig komolyan szóba került annak lehetősége is, hogy Mikuláš Dzurinda az addigi fő politikai ellenfelének számító HZDS segítségével alakítson kormányt.
A politológus szerint ráadásul nem feltétlenül kellene klasszikus nagykoalícióként gondolkodni a Smer és a PS esetleges együttműködéséről.
Mint emíltette, hogy a politikatudomány ismeri a konszociális, konszociációs vagy társulásos demokrácia modelljét, amely hagyományosan erősen polarizált vagy heterogén társadalmakban működik. Štefančík példaként Svájcot, Hollandiát és Ausztriát említette.
A nagykoalíció helyett nem zárnám ki a konszociációs demokrácia szlovák változata megnevezést sem, amely egy olyan párttal is megerősödhetne, amely a magyar közösség érdekeit is képviselné
– mondta.
Fico számára nem lenne lehetetlen az újabb fordulat
Egy Smer–PS-kormány működéséhez ugyanakkor jelentős kompromisszumokra lenne szükség. Štefančík szerint a legnagyobb különbségeket elsősorban a külpolitika, az alkotmányosság és a jogállamiság kérdéseiben kellene áthidalni.
Kocur László
A politológus ugyanakkor úgy látja, ha valaki képes komoly politikai fordulatokra, az éppen Robert Fico.
Egykor ő volt a “galaxis” legnagyobb európaija, jelenleg pedig az Európai Unió markáns kritikusa, miközben valójában sosem megy szembe vele. Korábban baloldalinak vallotta magát, miközben jó kapcsolatokat ápolt a katolikus egyházzal. Ma már nem veti meg azokat a kijelentéseket sem, amelyek inkább a szélsőjobboldalra jellemzők
– sorolta a politológus.
Štefančík felidézte Fico korábbi kijelentését is, amikor „gátat” akart építeni a szélsőségességgel szemben, majd később már a progresszivizmussal szembeni gátról beszélt.
Fico tud bánni a választókkal. Radikális retorikát használ, de soha nem jelentett számára problémát, hogy megtagadja saját korábbi álláspontját
– fogalmazott.
A legnehezebben áthidalható problémát ezért nem is feltétlenül az ideológiai különbségekben, hanem a jogállamiság területén látja. Különösen abban a kérdésben, hogy mi történne azokkal a megvádolt személyekkel, akiknek az ügyei jelenleg a bíróságokon vannak
-mondta az elemző.
A PS veszítene többet, Matovič viszont nyerne
Attól ugyanakkor, hogy egy Smer-PS-koalíció széles parlamenti többséggel rendelkezne, Štefančík még nem tartja automatikusan stabilnak.
Soha nem lenne igazán stabil. De melyik szlovák kormány volt legutóbb stabil? Azt hiszem, utoljára az, amelyikben Robert Ficónak egyetlen koalíciós partnerre sem volt szüksége
– jegyezte meg.
A legnagyobb problémát szerinte a két párt választóinak bizalmatlansága és csalódottsága jelentené. Egy ilyen együttműködésért mindkét pártnak politikai árat kellene fizetnie, de nem egyforma mértékben.
Mindkettő veszítene, de többet a PS. Igor Matovič viszont nyerne, mert ész nélkül támadna egy ilyen kormányt
– véli Štefančík.
Az elemző elmondása szerint a politika ugyanakkor nem feltétlenül szólhat kizárólag a népszerűség megőrzéséről.
Valaki egyszer bölcsen azt mondta, hogy a jó politikusok nem népszerű döntéseket hoznak, hanem helyes döntéseket, majd ezeket teszik népszerűvé. Biztosan mindkét párt támogatottsága csökkenne, de néha fel kell áldozni a saját népszerűségünket az ország érdekében
-mondta az elemző.
Štefančík szerint a PS választói a kampányban egyértelmű ígéretet várnak majd arra, hogy a párt semmilyen körülmények között nem lép koalícióra a Smerrel. A politológus arra számít, hogy valaki a pártban végül engedni fog ennek a nyomásnak, és meg is teszi ezt az ígéretet. Ez pedig jelentősen leszűkítheti a PS mozgásterét.
Ha 2027-ben a PS és a Smer lenne a két legerősebb párt, miközben egyik sem tudna kormányt alakítani természetes szövetségeseivel, Štefančík szerint a nagykoalíció lenne a legjobb rendelkezésre álló lehetőség. Még akkor is, ha politikailag mindkét pártot súlyosan meggyengíthetné.
Az előrehozott választások csak meghosszabbítanák az agóniát. Ezért beszél Peter Pellegrini érett politikusról. Rengeteget kellene dolgozniuk a nyilvánossággal, és konkrét eredményeket kellene felmutatniuk
– mondta.
A politológus ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a nagykoalíciók általában nehezebben produkálnak látványos eredményeket.
Ha a Smer 16 évnyi kormányzása sivatagot teremtett, talán egy-két virág még a homokból is kinőhet.
-szemléltette ezzel a példával.
Štefančík szerint még nehéz lenne megjósolni a következő parlamenti választások kimenetelét, hiszen még az úgynevezett “sakkfigurákat” sem látjuk azon a bizonyos táblán. Ugyanakkor elutasítja, hogy Pellegrini felvetését puszta politikai abszurditásként söpörjük le az asztalról.
Mivel több olyan példát is ismerünk, amikor végül hasonló együttműködés jött létre, vagy legalább komolyan mérlegelték, semmiképpen sem nevezném abszurdnak az államfő gondolatát. Már csak azért sem, mert ezt az elképzelést én magam is felvetettem egyes médiumokban már két évvel ezelőtt
– jegyezte meg.
A poliotlógus szerint mindez önmagában még nem jelenti azt, hogy a szlovák pártrendszer különösen gyenge lenne.
Hasonló átalakulások más európai demokráciákban is megfigyelhetők: Németország évtizedeken át stabil pártrendszere néhány év alatt jelentősen átalakult, Nagy-Britanniában a viszonylag stabil pártstruktúra mellett is gyakran cserélődtek a miniszterelnökök, Csehországban pedig új politikai szereplők jelennek meg és kerülnek hatalomra.Szlovákiában van egy további tényező, amely erősíti az instabilitást, miszerint az ország egyetlen választókerület. Ez a rendszer kedvez azoknak a politikai pártoknak, amelyek nem rendelkeznek erős regionális struktúrákkal, viszont van egy népszerű vezetőjük. Az ilyen pártok támogatottsága pedig gyakran együtt emelkedik vagy zuhan vezetőjük népszerűségével. De ez már egy másik téma
– zárta a beszélgetést Radoslav Štefančík.
