Varga Lia - az alternatív pedagógus
Varga Lia Füleken nemcsak tanít, nevel és példakép, hanem olyan világító lámpás, aki utat is mutat. A Mocsáry Lajos Alapiskolában tevékenykedő nép napszámosai közül az egyik, de hál Istennek nem az egyetlen. Nem az elismerésekért vállal rengeteg plusz munkát – ez belső indíttatás és örökség nála. Az idei nemzetközi tanítónap alkalmából Comenius Emlékplakettel ismerték el munkáját.
Vargáné Zupko Lia pedagóguscsaládban született Szepsiben. Már kisgyermekként elvarázsolta őt a tanári szakma. Figyelte édesanyja munkáját, mit hogyan csinál, hogyan szól a gyerekekhez, s próbálta ő is átvenni, elsajátítani édesanyja módszerét. „Negyedikes koromban, az egyik zeneórán, a tanár néni engem kért meg, hogy a kis harmóniumon kísérjem le a dallamokat, mert nem ismerte azokat a népdalokat. És attól fogva a zeneórán én asszisztáltam, mint népdalt tanító néni, 10 évesen”- emlékezett vissza Varga Lia.
De nem csak hangszeren játszott. Szeretett rajzolni, táncolni, énekelni, színpadon szerepelni, ezért választott olyan pályát, ahol mindezt együtt végezheti. A pedagógia mellett döntött. Már pályakezdőként érdekelték őt az újszerű, alternatív tanítási formák, mint a Waldorf- és a Montessori-módszer. Ezért ezeket mélyebben is elsajátította és beépítette tanítási óráiba. „Szerencsém volt egy olyan tanárnőhöz, aki Kodály Zoltán tanítványa volt, ő Görcsös Gizella. Gizi néni volt az, aki a zenét úgy megszerettette velem, hogy a saját élményein és példamutatásán keresztül olyan ismeretekre tehettem szert, amit a mai napig nem felejtek, és hasznosítom”- folytatta.
Ehhez társult a folklór szeretete, amit szintén becsempész a tanítási órákba, ezáltal erősítve a gyerekekben a regionális öntudatot. „Epochákban folyik a tanítás. Hogyha éppen Fülek vidéki mondákat tanítok olvasás órán, akkor fogalmazás órán ennek a tartalmát írjuk le, rajzórán ehhez rajzolunk, környékbeli játékokat, vagy várkör játékokat játszunk akár tornaórán, vagy egy matek óra közepén, amikor már úgy látom, hogy fáradnak a gyerekek”- tette hozzá.
Lia minden tanítási órán a legfontosabbnak az élőszót tartja, hogy megtanuljanak megnyilvánulni a gyerekek, merjenek megszólalni, ki tudják fejezni magukat. A tananyag elmélyítésére is nagy hangsúlyt fektet. „Ha a tantervben négy óra van például az ige átvételére, akkor is lehet, hogy 5 vagy 6 órát rászánok, hogy játékosabban és mélyebben el legyen valami sajátítva. A témakörök hatják át az óráinkat. Lassúbb tempóban haladunk, amíg a megértés elmélyül. Nagyon fontosnak tartom minden órán, illetve a szakköreimen is a felelősségtudatnak a kialakítását, illetve a konfliktuskezelést”- magyarázza Lia.
Ezeket játékos feladatokon keresztül sajátítják el a gyerekek. Sokan támadják őt azért, hogy túlzottan játékos a tanítás, viszont a gyerekek tudását nem kérdőjelezik meg, az eredmények őt igazolják. „Én azt szeretem Lia nénibe, hogy kedves, és ügyes, és sok mindent csinálunk vele”- mondta egy diák. „Én szeretem azt is, hogy az osztályunk ilyen színes, meg, hogy sokat játszunk, játékosan tanulunk, sok barátom is van. Nagyon szeretek ide járni”- tette hozzá egy másik. „Én azért szeretem ezt az osztályt, mert tanító nénivel mindent megtanulunk, mindig játszunk is, és soha nem megy el a kedvünk sem”- nyilatkozta egy harmadik.
Lia a tanítás mellett sok egyebet is csinál. Az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny háziasszonya, a Hallottad-e hírét regionális énekverseny egyik ötletgazdája, a Rakonca és Kis Rakonca néptancegyüttesek alapítója férjével, a Galáris, a Kis Galáris, és a Foncsik énekegyüttesek alapítója, vezetője. Volt diákja így vall róla: