2018. november 6., 13:11

Magyar közösségbe szlovák iskolát?

Azt mondják, aki nem ismeri a múltat, arra ítéltetett, hogy megismételje azt. A nagyszarvai szlovák iskola ügye nagy port kavart a felvidéki magyar társadalom körében. A szlovák fél reakciója pedig megmutatta azt, hogy az újonnan betelepült szlovákok mennyire nem ismerik az itteni magyar közösség életét, történelmét, problémáit, átélt traumáit, és ebből adódó félelmeit.

isk1.jpg
Fotó: Radi Anita

Az elmúlt években a Pozsonyhoz közeli falvakban folyamatosan emelkedik a fővárosból beköltözött szlovákok száma. Több helyen tapasztalható az ebből adódó feszültség, ami nem régiben a nagyszarvai szlovák iskola ügyében tetősödött ki. A témával kapcsolatban gyakran elhangzottak szlovák oldalról olyan érvek, hogy ők nem akarnak semmi rosszat, csupán anyanyelven zajló oktatást a gyermekeik számára, amihez az alkotmány értelmében is joguk van. Nem akarják bezáratni a helyi magyar iskolát, csak egy szlovák osztály megnyitását kérik.

Kocsis Aranka Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban című könyvét olvasva kicsit déjà vu érzése támad az embernek, ugyanis a Csehszlovákia megalakulása után fővárossá váló Pozsony körzetéhez csatolt magyar faluközösségekben zajló népességnövekedés, etnikai változások, és asszimilációs törekvések kísértetiesen hasonlítanak Csallóköz falvainak jelenlegi problémáihoz. Íme hát egy szomorú példa a múltból…

Magyar közösségben tót iskola

Püspökin a magyar tanítási népiskola már a 16. század óta működött. A szlovák tanítási nyelvű állami népiskola az 1920-as évek második felében jött létre a faluban. A szlovák iskola megalapítását a Slovenská Liga nevezetű szlovák társadalmi egyesület kezdeményezte, amelynek nem titkolt célja volt ily módon terjeszteni a szlovák nyelvet és kultúrát a Pozsony környéki magyarlakta területeken.

1927 szeptemberében, a szlovák iskola ünnepélyes megnyitóján, a járási tanfelügyelő J. Gašparík nagyon bátran kijelentette, hogy a két évvel korábban még a Pozsony-Galánta-Érsekújvár vasútvonal mentén húzódó magyar-szlovák nyelvhatár immár eltolódott Pozsony-Dunaszerdahely-Komárom vonalára, egyúttal bebizonyosodott, hogy Csallóköz színmagyar volta csalóka hiedelem volt, hála a Slovenská liga szorgalmas munkájának.

A Püspökin 1927-ben létesült szlovák iskolát akkortájt még állami „kisebbségi iskolának” nevezték, intézményének a falu adott helyet saját ingatlanán. Maga az iskolanyitás ténye a helyi lakosok körében nagy megdöbbenést és haragot keltett olyannyira, hogy még az országos sajtó is foglalkozott a témával: „Miként lett a 100% tiszta magyar községben tót iskola?”

A korabeli hírlapok szerint egy helyi kocsmáros, Križik János lett megbízva azzal, hogy meggyőzze a faluvezetést a szlovák iskola megnyitásával kapcsolatban. Križikről annyit lehet tudni, hogy récsei szülők gyermeke volt, azelőtt „nagy magyar”, aki később felfedezte, hogy ő „voltaképpen tót férfi”. Kocsmáját sok befolyásos pozsonyi ember látogatta, akikkel barátságot ápolt, ennek hatására pedig Püspökiben vezető személyiség vált belőle: „a tótság apostola és helyi elnöke” – olvasható a korabeli Magyar Hírlapban.

Ismert volt, hogy Križik az államtól 400 holdnyi maradékbirtokot jussolt, és állítólag ezt szerette volna meghálálni oly módon, hogy a falu előjáróit meggyőzi a szlovák iskola létesítéséről. „Puszta hálából, korcsmai összeköttetés révén és más eszközökkel ügyes kézzel odahatva, hogy szavazzák meg a tót iskola számára a községi szegényházat.” Miközben „mindenki jól tudta, hogy Püspökiben csak 2 tót gyerek van. Az állami tanfelügyelő terepszemlét tartván, ki is jelentette, hogy legföllebb 20-25 tót gyerek kell egy új szlovák nyelvű állami iskola létesítéséhez.” Végül a községi szegényházban mégis megnyílt a szlovák állami népiskola „2 tót gyerek és 13 magyar” részére. Az iskola tiszteletbeli elnöke maga a kocsmáros lett.

Egy osztályból lett egy teljes iskola

A Püspökiben létesült szlovák nyelvű népiskola először egyosztályos iskolaként működött, azonban már egy évvel később új iskola építését szorgalmazták, a szegényház ugyanis nem volt az iskola vezetősége szerint elég reprezentatív. Hosszas tárgyalások után 1932-ben megépült az új szlovák iskola, mégpedig a Slovenská liga községtől vásárolt telkén.

Ezek után a szlovák állami iskola tanulóinak száma rohamosan növekedni kezdett a községben, és korántsem a beköltöző cseh, morva, és szlovák családok gyerekei révén. Míg az iskola megnyitásakor (1927-ben) csupán 16 jegyzett gyermek volt, addig a következő öt év alatt ez a szám a hatszorosára emelkedett (az 1932/33-as tanévben már 96 tanulója volt az iskolának, ebből 33 „csehszlovák”, és 63 magyar gyerek).

Ezzel szemben a magyar népiskola tanulóinak száma az 1920-as évek végétől folyamatosan csökkent, aminek okát a demográfiai ingadozás mellett, a szlovák iskola erős elszívó erejének is tulajdonítottak. Eme fennálló helyzet a két iskolavezetés között az 1930-as évek folyamán nyílt konfliktusforrássá vált.

A két iskola tanulószámának ügye végül 1937-ben egészen bírósági perhez vezetett. Habár 1938-ban a magyar vádlottakat felmentették, de a magyar népiskola sajnos ennek dacára is megszűnt. 1941-ben először a tantestület fizetését sorolták át az állami kasszához, majd 1942-ban az iskola formailag is állami igazgatás alá került, végül összevonták az állami szlovák iskolával.

A helyi magyarok nem kértek a szlovák iskolából

Habár a Püspökiben létesült állami szlovák iskola folyamatosan maga mögött érezhette az állam támogatását, pedagógusai mindennapos munkáját megnehezítette, hogy rendszeresen szembesültek a helyi lakosok ellenszenvével: „A kezdet nehéz volt. A szlovák iskola kemény ellenállásba ütközött…a szlovák iskolát csak a helyi szlovák kisebbség kérte, a magyarok vakmerőségnek tartották és sértésnek vették” (Štefan Pleško, 1932/33-től a püspöki szlovák iskola tanítója, később igazgatója).

Több más, Pozsony környéki magyar településen is hasonló helyzettel találták szembe magukat az újonnan alakult szlovák népiskolák. Kezdetben csak magyar, illetve német nyelvű iskolákon belül foglaltak el egy-egy tantermet, vagy más szegényes helyiségekben kaptak helyet, később aztán tüntetéseket szerveztek, és az adott községektől követelték a szlovák iskola felépítését. A Slovenská liga aktív közbenjárásának eredményeként a kezdetleges áldatlan állapotokat az évtized közepén felváltotta a szlovák iskolák rohamos építése a környéken, amelyek az állami támogatásoknak köszönhetően, felszereltségükkel messze meghaladták a helyi magyar iskolák színvonalát.

Nagyon sokatmondó az egyik szlovák iskola megnyitásán (1928 január) elhangzott zsupán beszéde, aki pozitívan értékelte, hogy egy olyan faluban sikerült szlovák iskolát nyitni, amelyet a Csallóköz többi településéhez hasonlóan, „sokáig színmagyar településnek tartottak”.

Már akkor elhangzottak olyan gondolatok a szlovák féltől, hogy a szlovák iskolák létesítésével nem kívánják a helyi magyarokat megsérteni, csupán csak lelki táplálékot akarnak nyújtani azoknak, akik hozzájuk, szlovákokhoz tartoznak. Az olyan mondatok, hogy a szlovák nyelv és kultúra terjesztése a magyarlakta vidékeken nem a magyarok ellen irányul, nem sértés és nem asszimilációs törekvés akar lenni, a korabeli bejegyzések szerint visszatérő fordulatok maradtak a Pozsony környéki régiók új elitjének kommunikációs eszköztárában.

Pozsonypüspökin 1950 óta mindmáig működik a magyar alapiskola. Tanulóinak száma a hatvanas évek első felében volt a legmagasabb az iskola történetében (több mint 600 diák). Innentől kezdve fogyás következett, ami a születések számának csökkenésével, illetve a szlovák iskola elszívó erejével magyarázható (jelenleg 104 diák látogatja az iskolát). 

A magyar iskolák leépítése már 1919-ben, Csehszlovákia megalakulása után, elkezdődött. Elsőként a szlovák többségű vidékeken, és a nyelvhatáron elhelyezkedő magyar iskolák estek áldozatul. A húszas évek második felében azonban már a magyar többségű-, illetve színmagyar vidéket is elérte a nacionalizáció. A Slovenská liga és a csehszlovák állam támogatása révén olyan törvények léptek érvénybe, hogy akár 4-5 telepes, vagy állami alkalmazott számára is létesülhettek állami nyelvű iskolák. Nem sokára megkezdődött a toborzás, ami jelentősen hozzájárul az akkori magyar elemi népiskolák gyengüléséhez. Az újonnan alakult szlovák iskolák, összehasonlítva a sokszor elöregedett, korszerűtlen, túlzsúfolt magyar iskolákkal szemben, jobban fel voltak szerelve tanszerekkel, ezenkívül több más kedvezménnyel (ruha-, könyvcsomag, ingyenes iskolai étkeztetés) is csábították a szülőket arra, hogy ide írassák gyermekeiket. IN: Kocsis Aranka: Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban (2011: 57)

A témával kapcsolatban lásd bővebben: Kocsis Aranka: Magyar faluk és magyar falusiak a szlovák fővárosban. Városiasodás és etnicitás a 20. századi Pozsony szélén. Pozsony, Kalligram, 2011.

Megosztás
Címkék