Haldoklik-e a szlovákiai magyar oktatási rendszer? 

Horváth Szomolai Andrea 2019. május 31., 16:54

Tájékoztató fórumot tartott a szlovákiai magyar iskolák helyzetéről és az iskolahálózat optimalizációjáról a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Galánta-Vágsellye Területi Választmánya. 

Fotó: Horváth Szomolai Andrea

A galántai Pázmány Péter Alapítvány irodaházában megtartott ülésen szép számban vettek részt a mátyusföldi magyar alapiskolák és középiskolák intézményvezetői, valamint az alapszövetség elnökei és alelnökei, hogy megismerkedjenek az iskolahálózat optimalizációjára felvetett gondolatokkal és építő jellegű szakmai vitákat folytassanak le egy racionális megoldás érdekében.

A jelenlevőket Narancsík Szilvia, a TV elnöke köszöntötte, és számolt be a BGA Zrt., valamint Nagyszombat megye által kiírt pályázatok megvalósításáról. Radványi Adél, a TV alelnöke az előző OV határozatainak ismertetőjét tartotta meg.

A beszámolókat követően Fodor Attilát, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatóját köszöntötték Galántán, aki rögtön ismertette is az intézményvezetőkkel, hogy szeptember elsejétől a pedagógustörvény a 138/2019 szám alatt keresendő a törvénytárban a régi helyett. Fodor Attila szerint égetően szükséges az, hogy a pedagógusok, az igazgatók, a polgármesterek és a közösségek érdemben beszéljenek a felvidéki magyar oktatás fejlesztésének stratégiájáról, hiszen

a szlovák állam felől érkező tudatos leépítés mellett a felvidéki magyarságnak nincs kompakt jövőképe, viszont vészesen fennáll a felvidéki magyar értelmiségi rezignáltság jelensége, és egy erős politikai megosztottság, ami súlyos problémákat okoz az oktatásban is.

Képgalériánk:
Fodor Attila Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Fodor Attila portálunknak úgy nyilatkozott, jelenleg a felvidéki magyar iskolahálózat nincs jó kondícióban, szeretné, ha a mátyusföldi kistérségben is sikerülne elgondolkodtatni az adekvát megoldásokról az érintetteket.

„Hosszabb ideje tétlenül szemléljük, hogy a dolgok ösztönszerűen oldódnak meg.

Világosan látszik azonban az, hogy a szlovákiai magyar iskolahálózatot nem lehet központból megoldani. Annyira különbözőek a régiók, és azok problémái, hogy lehet fentről elméleti ötleteket adni, buzdítani, de minden kistérségnek magának kell kiizzadni, hogy bezár e iskolát, összevon-e iskolát, nyit-e intézményt, vagy létrehoz -e iskolaközpontot” – magyarázta a ma7-nek Fodor Attila, aki azokkal a statisztikai adatokkal ismertette az ülésen jelenlevőket, amelyekből kiolvashatók azok a trendek, hogy honnan merrefele tart a felvidéki magyar oktatás.

Kiemelte például, hogy

2002 óta a tanulók negyede elfogyott, az iskolákból, jelenleg a gyerekek 5,8 százaléka jár magyar oktatási intézménybe Szlovákiában, ahol a 686 magyar iskola teszi ki az összes közoktatási intézmény 10,9 százalékát.

A fő problémát abban vélik felfedezni, hogy a fenntartott épületek aránya közel kétszerese a tanulók arányának, vagyis az oktatási hálózat iskoláinak száma az elmúlt évtizedekben alig változott, miközben a tanulók létszáma nagymértékben csökkent.  Közben

a legkritikusabbnak a középiskolák helyzetét tartják, mivel a kimutatások szerint minden harmadik magyar gyermek szlovákul tanulja a szakmát,

így pont az a középréteg szlovákosodik el, akiknek majd a jövőben el kell gondolkodniuk arról, milyen nyelvű oktatási intézménybe írassák gyermekeiket.

Képgalériánk:
Fodor Attila Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Fodor Attila bemutatta azt az oktatási stratégiát, amelyet öt pillérre alapulóan dolgoztak ki. Ezek szerint önkormányzat elvű oktatásirányításra, optimalizált iskolahálózatra, valamint közoktatásfejlesztésre van szükség, de a legfontosabb az, hogy jó pedagógusok tanítsanak az intézményekben, akiknek biztosított a megfelelő színvonalú képzésük és továbbképzésük.

Fodor Attila szerint a kredithajhász rendszer nem hozott sok hasznot az iskolákba.

Kiemelte, az is rendkívül fontos, hogy az intézmények élén a legjobbak álljanak, és tudatosítani kellene végre, hogy az iskola a gyerekekért van. Alapvető lenne az is, hogy az oktatási intézmények pozitív menedzselést kapjanak, hiszen az iskolaválasztó szülőre nincs jó hatással, ha folyamatosan gondokról, nehézségekről, problémákról hall.

A konferencia szakmai vendége volt Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, a kassai ipari egykori igazgatója is, aki a felvidéki magyar oktatási hálózat optimalizálásának lehetőségeiről tartott előadást, kiemelve, nem tartják helyesnek a racionalizáció szót alkalmazni ebben a kérdésben.

A felvidéki magyarság rohamosan fogy, ezzel a magyar óvodákba és iskolákba íratott gyermekek száma is csökken. Most elértünk egy útkereszteződéshez, és dönteni kell, merre tovább”

– mondta portálunknak a szakember, erőteljesen hangsúlyozta, nem akarnak iskolákat bezáratni, sem pedig erre vezetni az embereket.

Albert Sándor felvázolta, hogy az elmúlt 14 évben csaknem ötven magyar iskola szűnt meg Szlovákiában, köztük a 2018-ban bezárt két gimnázium,

a nagymegyeri magyar és a tornaljai vegyes gimnázium. A zselízi magyar gimnázium pedig a helyi szlovák gimnáziummal való egyesülés után vegyes iskolává vált. Kitért arra is, hogy nem elég a szülőt akkor megszólítani, amikor a gyermeke már óvodába, vagy iskolába készül, már akkor meg kell fogni őket, amikor szülővé válnak. Ezt a célt szolgálják a Ringató foglalkozások és a baba-mama klubok.

Képgalériánk:
Albert Sándor Fotó: Horváth Szomolai Andrea

A szakember rámutatott, a problémát elsősorban az intézmények magas száma és a gyerekhiány jelenti.

Az alacsony tanulói létszámok miatt a fenntartók kevés állami támogatásban részesülnek, miközben az esetek döntő többségében a fenntartó ugyancsak kis lélekszámú, szűkös forrásokkal rendelkező település. Emiatt szinte állandó oktatás- és szakmapolitikai kérdéssé vált kis létszámú iskoláink sorsa és jövője: megtartani a kistelepülések kisiskoláit, vagy központosítani, körzetesíteni, iskolaközpontokat létrehozni.

Az Oktatási Minisztérium már meglebegtette a közoktatás lehetséges központosítását. Ez azt jelentené, hogy saját hatáskörük alá vonnák az alap- és középiskolákat is. Ilyen körülmények között az iskolák hálózatának racionalizálása, akár iskolák bezárása is kivitelezhető lenne az érintett iskolák és önkormányzatok megkérdezése nélkül. Albert Sándor szerint ezért kell a felvidéki magyarságnak lépnie, és nem kivárnia, míg Damoklész kardja lecsap.

Albert Sándor érintette azokat a kényes kérdéseket is, amelyeket a sajátos nevelési igényű, vagy szociálisan halmozott hátrányos helyzetű diákok helyzete vet fel az iskolákban. Elmondta,

a számok azt mutatják, a városi iskolák jobban teljesítenek az országos teszteléseken, de nekik ritkábban kell megküzdeniük a problémás helyzetekkel.

Elmondta az OECD-vel és a Szlovák Oktatásügyi Minisztériummal összhangban a nyolcéves gimnáziumok fokozatos visszaszorítását javasolják, mert többségük már elvesztette elit jellegét, másrészt pedig elszívják az alapiskolák legjobb, és újabban már a közepesen teljesítő tanulóit is.

Albert Sándor elmondta a jelenlevőknek,

előadásaikban nem megoldást hoztak el Galántára, kizárólag javaslatokat és a céljuk a vitaindítás lenne.

Stratégiai prioritásként négy hosszútávú célt fogalmaztak meg, az óvodai hálózat bővítését, az alsó tagozatos kisiskolák megtartását, a teljes szervezettségű alapiskolák hálózatának optimalizálását, valamint a középiskolák hálózatának optimalizálását.

A szakmai gyűlés harmadik előadójaként Pék László, Nagyszombat megyei képviselő, a Tehetségsegítő Tanács elnöke beszélt a galántai és a mátyusföldi magyar középiskolák helyzetéről, és kiemelte a Ringató és a Cseperedő program sikerességét is. Előadásának zárógondolataként ismertette a duális képzés lényegét, és azt is, hogy ez a fajta képzés Szlovákiában még nagyon gyerekcipőben jár.

Pék László Fotó: Horváth Szomolai Andrea

A szakmai vita során az intézményvezetők ismertették iskoláik és jogi lehetőségeik reális helyzetét. Nyíltan kimondták, hogy

az iskolába való beíratásnál a szülő kezében van a döntés, és hiába kínálnak minőségi és jó oktatást, kiváló pedagógusokat a községi kisiskolák, ha a szülő akkor is a városi mamutintézményt vagy a jobb érvényesülés címszava alatt szlovák iskolát választ a gyermekének.

Hangsúlyozták, a születési ráták sem mutatnak sok pozitívumot, nem tudják meg nem született gyermekekkel megtölteni az intézményeket, miközben az önkormányzatokkal és az állami rendeletekkel is vívják mindennapi harcaikat. A mátyusföldi kisiskolák intézményvezetői lassan akut megoldást kívánónak látják a szociálisan hátrányos helyzetű, roma diáksereggel való külön foglalkozást, így az integráció kérdését is.

Marsall János, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója kiemelte, a normatív finanszírozási rendszer bevezetése óta gazdaságilag és most már társadalmilag is többet veszítenek a nyolcosztályos gimnáziummal, mint nyernek, hiszen a szívóerő miatt nemkívánt konfliktusba és feszültségbe keverednek az alapiskolákkal. Az igazgató felhívta a figyelmet arra is, nem tudni, milyen jogrend várható a jövő évi parlamenti választások után, amelynek eredményei szintén alapjában forgathatnak fel mindent. Kiemelte azonban, évtizedek óta tapasztalja, hogy a felvidéki magyar kisebbség még mindig ellent tud állni az asszimilációs nyomásoknak és az ellene irányuló kulturális expanziónak.

Narancsík Szilvia, a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola igazgatójaként arra hívta fel a figyelmet, az alapiskolás osztályokból érezhetően hiányoznak azok a húzóerővel rendelkező, eredményes diákok, akiket a nyolcéves gimnázium elszív. Hozzátette, a végső döntés mindig a szülő kezében van minden kérdésben.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS