A kisgéresi iskola diáklétszáma megduplázódott

Zsebik Ildikó 2018. április 13., 12:13

A minap számos elmés gondolatok sorát találtam a neten arról, milyen is a jó iskola. Közülük most csak kettőt említenék. A jó iskolában megtanulsz gondolkodni, a rosszban megtanulsz engedelmeskedni. A jó iskola álmokban utazik, a rossz statisztikákban. Ezek alapján bárki eldöntheti, melyik iskolatípust volt szerencséje személyesen is megismerni.

Fotó: Zsebik Ildikó

Gyaníthatóan azok lesznek többen, akik a rossz iskolából kaptak ízelítőt, hiszen ha megkérdezzük gyerekeinket, szeretnek-e iskolába járni, túlnyomó többségük azt válaszolja, nem. Szerencsére azért vannak kivételek is. Ilyen a kisgéresi alsó tagozatos iskola, ahol a 38 gyereket 3 pedagógus és 2 nevelő terelgeti nagy-nagy szeretettel. A Királyhelmec közvetlen szomszédságában lévő 1100 lélekszámú Kisgéres iskoláját olyan szülők is felfedezték gyermekeik számára, akik – lakhelyük szerint – nem ide tartoznak.

„Fülig érő mosollyal járunk iskolába”

Amint belépünk az iskola előterébe, azonnal a magyar szellemiség és a népi kultúra szeretete fogad. A fiúk egy része csengetés előtt felszabadultan futkározik egyik helyiségből a másikba, nincs hangos dorgálás, spártai fegyelem, mégis mindenki tudja, hol a helye. Ráadásul szüleik sem sietnek, ők is derűsen elcsevegnek egymással. A tanító nénik már az osztályban várják tanítványaikat, vannak, akiket épp a gyerekek szórakoztatnak. Minden megy a maga útján.

Miután felismerek néhány Kisgéresen kívülről érkező szülőt, először arra vagyok kíváncsi, miért vállalják, hogy naponta kilométereken át oda-vissza szállítják csemetéiket, ha helyben is van iskola.

Képgalériánk:
Fotó: Zsebik Ildikó

Elsőként a Leleszről érkező Ilko Zsolt válaszol. Szerinte ennek az iskolának számtalan előnye van: kicsi, otthonos, családias, van saját udvara, kitűnő a pedagógusgárda és általuk az oktatás színvonala. „Négy gyerek apja vagyok, közülük a két nagy már ide jár, sőt a harmadik is óvodába. Feleségemmel egy percig sem bántuk meg döntésünket”– mondja.

Szimko Géza is kisfiával érkezett. „Az én fiam már óvodába is ide járt, mert amikor Királyhelmecen a gyereket – óvodája megszűnése miatt – kiszakították megszokott környezetéből és gyerektársai köréből, azt láttuk, hogy nem találja helyét, valami baja van. Tudtuk, lépnünk kell, és Kisgéres meghozta számunka a megoldást. Azóta már ismét régi a gyerek, imád ide járni, és egy szülő számára bármennyi kilométert megér gyermeke mosolya” – meséli az apuka.

A királyhelmeci Novákovicsék kisebbik lánya szintén kisgéresi diák. „Fülig érő mosollyal járunk iskolába” – kezdi mondandóját a  mamája. „A nagyobbik lányunkkal átélt rossz tapasztalatok miatt adtuk Pankát ebbe az iskolába, és egy percig sem bántuk meg döntésünket. Jó kis csapat jött itt össze, a gyerekek imádnak tanulni, foglalkozásokra járni, csak az elégedettség hangján szólhatok erről az intézményről. Kár, hogy felső tagozatuk nincsen!”

„…szerencsém van, hiszen egy álomiskolában dolgozhatom”

Miután a nagyszünet idején az igazgatónő, Asszonyi Zsuzsa is felszabadul néhány percre, megkérem arra, mutassa be az iskolájukban folyó munkát.

„Tanintézményünk már régóta létezik, csak mostanában sokkal több gyerekünk van, mint korábban. Durván számítva megduplázódtunk! Pillanatnyilag az elsőben 11, a másodikban 5, a harmadikban 12 és a 4. osztályban 10 diákunk van. Ezek közül a második és a negyedik összevont osztály. Mostanában folyton azt érzem, hatalmas szerencsém van, hiszen egy álomiskolában dolgozhatom. A gyerekek akarnak tanulni, a szülők szeretnek velünk együtt dolgozni, az önkormányzattal tökéletes a kapcsolatunk. A gyerekek szívesen járnak ide, nem szükséges, hogy felemeljük rájuk a hangunk. Ha túl hangosnak bizonyulnak, mi elcsendesedünk, és ebből ők már tudják, mi a dolguk. Érzik, hogy szeretjük őket, s ezért bármire képesek.”

Egy kisiskoláról azt hinné az ember, hogy anyagiakban is szűkölködik, ezért kevesebbet tud hozzáadni az órákon szerzett tudáshoz, mint egy nagyobb, központi tanintézmény.

Fotó: Zsebik Ildikó

„Gyerekeink a tanítási órákon túl is sokat látnak, hallanak a világ dolgaiból. Most tudtuk meg épp, hogy a Zrínyi Ilona Nemzetközi Matematikai Versenyen két diákunk is dobogós lett. De sikeresek a terebesi Pitagoriádán, a TIT matematikai versenyen. A Tompa Mihály szavalóversenyen a kerületi fordulóig még mindig eljutottunk, de voltunk már országos megmérettetésen is próza- és verskategóriában egyaránt. Rendszeresen visszük őket színházba, évente 2 alkalommal a kassai Thália Színház gyermekelőadásaira, a Miskolci Nemzeti Színházba, Sárospatakra, vagy mi fogadjuk a színjátszócsoportokat, a hangszeres bemutatót tartó művészeket, hogy csak a legutóbbiakat említsem.

Mi is fellépünk a naptári ünnepeken: karácsonykor, farsangkor, anyák napja alkalmából. Gyerekeink imádnak fellépni, szerepelni. Van egy bábegyüttesünk is, a Mustármag, 2015-ben gyémántsávosak lettek a Duna Menti Tavaszon. Ők az egyedüli egyházi csoport, általában egy-egy bibliai történetet dolgoznak fel. Hála a tiszteletes úrnak és kedves feleségének, mára már megszokta a zsűri is, hogy a mi féllépésünk merőben eltér a többi csoportétól, és szeretettel várják őket vissza minden éven. A népi kultúra ápolása jegyében péntek délutánonként 2 órában néptáncoktatást biztosítunk.”

Udvar van, tornaterem lesz

Az igazgatónő örömmel számol be arról is, hogy meglátogatták már vidékünk nevezetességeit: voltak a tárkányi Sóházban, a bélyi Sennyei-kastélyban, a borsi Rákóczi- kastélyban, túrázgattak a szép bodrogközi tájakon.

Idén, a Családok éve apropóján házastársi délutánt is tartottak, ahol külön foglalkoztak a gyerekekkel, és külön a szüleikkel. Egy érdekes szülői kezdeményezésről is szívesen beszámolt: gyermekeik szülei úgy döntöttek, hogy hétfőnként nem sietnek sehová, és létrehoztak itt egy kis kávézósarkot, ahol – a reggeli kávézás közben – beszélgetnek, eszmét cserélnek.

Nagyon szerencsés az az iskola, amelynek udvara is van, vetem közbe.

„Az udvarunk nem túl nagy, de a gyerekeknek épp elegendő. Van benne többfunkciós sporteszközünk, egy filagória, hamarosan tornatermet is kapunk. Igaz, csak egy nagyobb teremről lesz szó, de sportolásra tökéletesen megfelel majd. A túlmozgásos gyerekek addig is igénybe vehetik az udvart, illetve az osztályokban található bordásfalakat” – fűzi hozzá az igazgató.

Rákérdeztünk arra is, hogy az udvaron álló melléképületet ki díszítette ki vidám színekkel.

„Az előrajzolást a lelkésznő készítette, de a színezést már gyermekeink végezték nagy-nagy örömmel, lelkesedéssel” – válaszolta mosolyogva az igazgatónő.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS