Van-e kiút a Brexit-csapdából?
A múlt héten a brit parlament elutasította Theresa May kormányfő javaslatát, amely az országnak az Európai Unióból való kilépését rendezett keretek között tartotta volna. A honatyák másnap mégis bizalmat szavaztak a kormányfőnek, a végrehajtó hatalom felelősségét a kialakult helyzetben senki sem vállalná szívesen. Tökéletes csapdahelyzet, ami Nagy- Britanniát nemcsak komoly gazdasági visszaeséssel, de akár széteséssel is fenyegeti.
Nagy‑Britannia 2016 júniusában népszavazáson döntött úgy, hogy kilép az Európai Unióból. Egy későbbi megállapodás értelmében a Brexit időpontja 2019. március 29‑e.
Legkésőbb eddig az időpontig kellene megállapodni az Unióval a kilépés olyan keretrendszeréről, amit a brit törvényhozás is elfogad.
Ellenkező esetben a megállapodás nélküli kilépés súlyos kereskedelmi, gazdasági hátrányokkal járna Nagy‑Britanniára nézve. Ráadásul, mivel Skócia és Észak‑Írország már a népszavazáson is elutasította a Brexitet, a rendezetlen helyzetből fakadó feszültség akár Nagy‑Britannia széteséséhez is vezethet.
A David Cameron örökébe lépő Theresa May kormánya csapdahelyzetben van. A kormányzó Konzervatív Párt maga is megosztott a Brexit kérdésében: a 2016‑os népszavazáson az akkori kormányfő, David Cameron Nagy‑Britannia uniós tagsága mellett kampányolt. Miután a britek szűk többséggel a kilépés mellett döntöttek, Cameron lemondott posztjáról. A 2017‑es előrehozott parlamenti választásokon a konzervatívok kisebbségbe szorultak, Theresa May csak az északír unionisták támogatásával tudott új kormányt alakítani.
Hosszú tárgyalási folyamat végén Theresa May kormányának sikerült az Európai Bizottsággal egy keretmegállapodást kötnie, amelyben a legégetőbb kérdéseket tulajdonképpen elnapolták. Nagy‑Britannia annak fejében, hogy az átmeneti időben a gazdasági integráció része maradhasson, vállalta, hogy továbbra is fizetni fog az Unió kasszájába, de a döntési folyamatokba már nem lesz beleszólása. Ezt a megállapodástervezetet utasította el a múlt héten kirívóan nagy többséggel a brit törvényhozás, kilátástalan helyzetbe sodorva a May‑kormányt.
Másnap az is kiderült, hogy a kialakult válságos helyzetben nem szeretnék átvenni a politikai felelősséget Theresa Maytől, hiszen a parlamenti többség bizalmat szavazott kormányának. Mivel az Európai Bizottság határozottan elutasította a brit parlament által leszavazott megállapodástervezet újratárgyalását,
Theresa Maynek nagyon szűk mozgástere maradt.
A kormányfő megkísérelheti, hogy újra és újra benyújtsa a parlamentnek az Unióval kialkudott kompromisszumot – remélve, hogy a képviselők tartva a válság elmélyülésétől, végül rábólintanak a megállapodástervezetre. Ez azonban elég valószínűtlen, hiszen a múlt héten a képviselők masszív többsége utasította el a javaslatot, nem valószínű, hogy megváltoztatnák az álláspontjukat. Annál is inkább, hogy a tervezet megszavazása számos ponton jogosan bírálható, London számára előnytelen alku elfogadását jelentené.
May azzal érvelhet, hogy a rendezetlen Brexit még nagyobb katasztrófát jelentene, s az Unió hajthatatlansága miatt azon a kiskapun kell átlépni, ami még nyitva maradt.
A rendezetlen Brexit Nagy‑Britanniában súlyos gazdasági és politikai krízist okozna. Ha az ország kiszorul az európai vámunióból, miközben nem sikerül kölcsönösen előnyös megállapodásokkal szabályozni a további folyamatokat, a brit kereskedelem rövid, de még középtávon is óriási veszteségekkel számolhat. A gazdasági visszaesés politikai következményei is beláthatatlanok: egyáltalán nem kizárt, hogy az ország széteséséhez vezethetnek a folyamatok.
A Brexit kapcsán felmerülő kérdések közül az egyik legégetőbb a Nagy‑Britanniához tartozó Észak‑Írország és az Ír Köztársaság jövőbeli viszonya. Az Ír‑szigeten még jelenleg is törékeny a béke – ennek fontos előfeltétele, hogy továbbra is légiesek maradjanak a határok, s fennmaradjon a sziget gazdasági integrációja.
A rendezetlen Brexit könnyen táptalajt adhatna az északír szeparatizmus megerősödéséhez.
Figyelmeztető jel lehet az is, hogy Skócia, kevéssel a Brexit‑szavazás előtt, ugyancsak referendumon, kis különbséggel utasította el az ország kiválását Nagy‑Britanniából. Mivel Skócia határozottan ellenzi a Brexitet, a rendezetlen kilépés itt is a szeparatistákat erősítheti.
Felmerül a lehetőség, hogy újabb népszavazást írjanak ki a Brexit kérdésében, amelyen a britek már az Unióban való maradás mellett döntenének. Ennek ódiumát azonban nem szívesen vállalná a brit miniszterelnök, hiszen értelmezése szerint arra kapta a mandátumát a választóktól, hogy vigye végig a Brexitet. Fontos megjegyezni, hogy a Konzervatív Párt választói között még a Brexitet övező politikai viharok ellenére is többségben vannak a kilépés támogatói – Theresa May, ha nem szeretné újra helyzetbe hozni a Brit Függetlenségi Pártot (UKIP), ezt a szempontot nem hagyhatja figyelmen kívül.
A britek jelentős része hagyományosan euroszkeptikus, az ezredfordulót követő években egyre bővült a kilépést támogatók tábora. A 2014‑es európai parlamenti választáson a kilépés mellett kardoskodó UKIP megelőzte a nagy pártokat. Cameron a Brexit‑népszavazás kiírásával tulajdonképpen a szelet akarta kifogni a Függetlenségi Párt akkor nagyon is dagadó vitorlájából – ő persze azt remélte, hogy a britek elutasítják a kilépést, s ezzel megtöri a UKIP lendületét. A konzervatívok voltaképpen elérték a céljukat, hiszen a Brexit elfogadása után a UKIP téma nélkül maradt, támogatottsága összezsugorodott.
Ugyanakkor a Brexit csapdahelyzetbe sodorta nemcsak a Konzervatív Pártot, hanem egész Nagy‑Britanniát.
Elég valószínű, hogy március 29‑én Nagy‑Britannia mégsem lép ki az Unióból, de csak néhány hét haladékot kap, hiszen júniusban európai parlamenti választásokat tartanak, amin a britek már nem vehetnek részt. Ez a néhány hét lehetőséget ad arra, hogy megszülessen egy olyan megállapodás, amely lehetővé teszi a rendezett kilépést. Jelenleg ez látszik a Brexit‑csapdából kivezető leginkább járható útnak.
Az írás megjelent a Magyar7 2019/4. számában.
