Miért a Matica mondja meg?
Egy híján harminc év telt el a rendszerváltás óta. Az így eltelt három évtizednyi idő sem volt elég arra, hogy a szlovákiai magyar iskolákban hivatalosan a magyar nemzet történelmét is tanítsák. Nézzük, miről van szó.
2015-ben egyszer már megvizsgáltam a Szlovákiában hivatalos általános iskolai magyar nyelvű történelem és honismeret tankönyveket. Ezeket a könyveket a pozsonyi Oktatási Minisztérium mindig öt évre hagyja jóvá, utána ismét meg kell újítani az érvényességüket. Alapiskoláink történelemkönyvei efféle szavatossági ideje 2016-ban és 2017-ben lejárt, és érdeklődéssel indultam neki újból felderíteni, hogy mit is tanulnak a gyerekek 2018-ban, történelemből? Annyit előre is elárulhatok, hogy ugyanazt, mint 2015-ben, a többit nézzük közösen.
Harmadik és negyedik osztályban még nincs történelemtanítás, ezekben az osztályokban honismeretet tanítanak. A történelem tanítása ötödikben kezdődik és tart egészen a kilencedik osztályig.
Mint tudjuk, az első benyomást nem lehet másodszorra megszerezni, ezért kiemelten is fontos, hogy mi az, amivel a harmadikos tanuló a honismeret órán találkozik:
A tananyag szlovák vonatkozásai: Szvatopluk és dicsősége, Hogyan éltek a szláv ősök?, Hogyan jött létre a szlovák nyelv, Štúr – Bernolák, Hogyan keletkezett a szlovák himnusz, Miért utazott olyan sokat M.R. Štefánik, Ősi műemlékeink, Híres városok, Várak és kastélyok (pl. hrad Krásna Hôrka), mindez összesen 24 oldalon.
Magyar vonatkozás: 0 oldal, 0 sor
Negyedik osztályban így folytatódik a honismeretkönyv:
Szlovákia mai területi felosztása. Benne a következővel: „Igen sok helyet igényelne és hosszadalmas lenne, ha a tankönyvben részletesen foglalkoznánk valamennyi megyével. Ezért csak Eperjes megyére (Prešovský kraj) szorítkozunk. …Élnek itt szlovákok, ruszinok, ukránok és lengyelek.”
További témák:
- Megismerjük Pozsonyt
- Megismerjük Kassát
- Hagyományok és szokások – fesztiválok (Východná, Gyetva (Detva), Myjava, Gombasek stb.,
- Táncoló Szlovákia (Východná)
- A földművesek élete a régmúltban (tollfosztás Fačkovban),
- Milyen volt az élet egykor (skanzen Martin, skanzen Zuberec, skanzen Pribylina),
- Népviseletek (myjavai viselet, zsdjári viselet, gyetvai viselet)
- A Kráľova hoľa és a Kriváň mondája
- A Dunán (Pozsony, Dévény) és a Dunajecen hajózunk
- Védjük a vízkészleteket (ružíni duzzasztógát).
- Anyagismétlés: …nevezzetek meg három hagyományos szlovák ételt…
Mindez összesen 26 oldalon keresztül.
Magyar vonatkozás: összesen 1 furcsa bekezdés és 3 népdal. A furcsa részt idemásolom:
A népdalok a következőképpen szerepelnek:
Elértünk az 5. osztályba, itt a honismeretet felváltja a történelem. Mi is álljunk meg egy pillanatra, hogy elmondhassuk, a szlovák szerzők és a könyvkiadó részéről világosan fel van tüntetve, hogy
ezek a könyvek elsődlegesen a szlovák tannyelvű iskolák számára készültek és ezek magyar fordításai kerülnek a magyar diákokhoz.
Szlovák vonatkozások:
- A múlt nyomai körülöttünk (moravai Vénusz, Podolin, Štefánik, SNP, Štúr, Zobori adománylevél, Matica Slovenská új épülete, Szlovák Nemzeti Könyvtár, pribilinai skanzen)
- Az első könyvek (a Szlovákiában nyomtatott első könyv, az első szlovák nyelven írt könyv, első szlovák újság, az első szlovák film)
- Az ember lelki élete (Svarog, a szláv tűzisten)
Összesen 12 oldal.
Magyar vonatkozások:
0 szöveg, 0 oldal, továbbá 1 kicsinyített Magyarország térkép-részlet 1513-ból, a História folyóirat címlapja, ill. Nádasdy Ferenc, mint „egy régi nevezetes család“ olvashatatlan családfája. Érdekesség: Juraj Dóža felkeléséről szóló szlovák nyelvű szövegrészlet, ill. 1 Szent Korona fénykép, a tárgy megnevezése nélkül.
Szlovákiai és szlovák vonatkozások:
- Őskor, ókor (vágsellyei és gánóci leletek, moravai Vénusz, kisváradi (Nitriansky Hrádok) Vénusz, csekei, alsómislyei, csütörtökhelyi, horvátgurabi, dénesdi leletek)
- Róma (Marcus Aurelius – Trencsén)
- középkor (A szlávok, Konstantin és Metód küldetése)
Összesen kb. 7 oldal
Magyar, hun vonatkozások: Két „figyelemre méltó idézet“ és 1 térkép. Azért nevezzük figyelemre méltónak a nomád hunokkal és a magyarokkal foglalkozó két idézetet, mivel mindkettő negatív tartalmú. Ami persze nem lenne baj, hiszen minden nemzetnek megvannak a maga árnyoldalai is. Főleg akkor nem lenne baj, ha lenne mellette pár pozitív is. Ilyen viszont a magyar vonatkozásban nincs ebben a könyvben. Itt érezhetünk először célzatosságot, egy odaszúrást a szlovák szerzők részéről:
(A nomád hunokról – 6. osztály)
A portyázó magyarok Lech-mezei gyászos vereségéről szóló idézet viszont meglepő utasítással zárul. „Mondd el saját szavaiddal“.
Azért tartjuk meglepőnek a sorvégi utasítást, mivel ahogy láttuk, a szlovákiai magyar tankönyvekben csak a 6. osztályban találkozik a magyar tanuló először a magyarság említésével (!) és mindjárt egy negatív esemény kapcsán. Ahogy a bevezetőben említettük, az első benyomást nem lehet másodszorra megszerezni – mondhatnánk ismét, ha mókás kedvünkben lennénk.
Viszont az ismétlés a tudás anyja – azaz így vésődik be legjobban, egy negatív esemény kapcsán, hogy hova, kihez is tartozunk.
Nos, napjaink történelemtanítása szerint 1492-ig ennyit volt érdemes tudni a magyarságról. Ezt igazolja a korabeli földrajzi elosztást bemutató térkép is, ahol a Magyar Királyság a futottak még kategóriában szerepel, mint „Voltak más államok is“.
A hetedik osztályban már világosan kimondhatjuk, hogy ezek a tankönyvek azért íródtak, hogy a szlovák történelmet és a szlovák szellemiséget oktassák belőlük szlovák iskolákban.
Ezt a Bevezetőben megteszik helyettünk a szerzők is. Ami teljesen helyénvaló. Hiszen minden nemzet elsősorban a saját történelmét tanulja. Ami csak abban az esetben válik problémássá, ha ugyanezekből a könyvekből tanítják a magyar iskolák diákjait is. Nézzük, mit mond tehát a hetedikes történelemkönyv bevezetője:
„...Ez a történelemtankönyv nemcsak a szlovák történelmet öleli fel, hanem a világtörténelmet is, így majd megismerhetitek és összehasonlíthatjátok, milyen volt a fejlődés nálunk, Európában és a világ más részein.”
Így az egész könyv a szláv – szlovák fejlődést kíséri figyelemmel, ahogy azt alkotóik is előre is jelezték. Innét már nincs nagy értelme részletezni a szlovák és magyar vonatkozású részeket, hiszen a könyv céljának megfelelően a Magyar Királyság, illetve a Habsburg Monarchia történései elsősorban szlovák szempontból vannak megközelítve. Így is van azonban 11 oldal, amit elsősorban magyar vonatkozásúnak mondhatunk. (Szent István Királysága, - a királyi korona itt már Szent Korona -, A meghátráló uralkodó, A tatárjárás, Harc a magyar trónért, Az első császár a magyar trónon, Mátyás király és hollós címere)
Elsősorban szlovák vonatkozások a következő részek:
- A szlovákok elődei a Kárpát-medencében
- A nyitrai fejedelemség és Nagymorávia, Konstantin és Metód hittérítők
- Nagymorávia kulturális öröksége
- Szlovákok a Magyar Királyságban
- Nyitrai részfejedelemség
- A szlovákok elődei a Magyar Királyságban
Fontos megjegyezni, hogy az érdeklődő diákoknak a könyv ajánlott irodalomként 16 szlovák nyelvű könyvet (Hogyan tudná elolvasni, megérti?), és 1 magyar nyelvűt javasol. Ez utóbbi is egy szlovák nyelvű könyv magyar fordítása.
Ahogy azt már az előző évfolyamban megismertük, a tankönyv célja elsősorban a szlovák elődök történelmének bemutatása, így ebből kiindulva már nem látjuk sok értelmét, hogy tételesen soroljunk fel témákat. 41 oldal foglalkozik tisztán szlovák vonatkozású anyaggal, 1 oldal pedig az osztrák-magyar kiegyezéssel, illetve kétszer negyed oldal az 1848-as forradalommal. Igen, összesen fél oldal.
A nyolcadikos magyar nyelvű történelemtankönyv külön pikantériája, hogy kiadója az a Matica slovenská, amely saját meghatározása szerint legfőbb céljának a szlovák hazafiasság terjesztését, a szlovákok nemzeti öntudatának ébresztését és megerősítését tartja.
Képzeljük csak el, ha a szlovákiai magyarok kulturális szervezete, a Csemadok adná ki azt a tankönyvet, amiből Poprádon tanulnak! Elképzelhetetlen, ugye?
Kilencedikben már nincs szükség bevezetőre. A bevezető helyett a Cseh - Szlovák Nemzeti Tanács Kiáltványa szerepel:
A könyvben ezen kívül van 51 oldal szlovák és 2 és fél oldal magyar vonatkozású anyag. Ez utóbbi: kisebbségek a Csehszlovák Köztársaságban 2 oldal, illetve az 1956-os felkelésről fél oldal.
Elértünk a 2018-ban érvényben levő alapiskolai honismeret- és történelemtankönyvek rövid ismertetésének végéhez. Ezek a tankönyvek természetesen nem csak a szlovák nemzet, illetve kis részben a magyar nemzet fontos momentumait mutatják be. Foglalkoznak más általános, illetve európai és világtörténelmi fontosságú témákkal.
Semmilyen módon sem szeretnénk történészi szempontok alapján véleményezni ezeknek a könyveknek a felépítését. Nem tudunk és nem is akarunk véleményt mondani arról, hogy egyes események mekkora súllyal és milyen megvilágításban kerüljenek be a tananyagba. Laikus polgárként viszont annyit megállapíthatunk:
napjainkban egy átlagos szlovákiai magyar kisdiák harmadik osztályos korától egészen a kilencedikig elsődlegesen egy hozzánk nagyon közelálló, de mégiscsak más nemzet történelmét tanulja.
Azt is elmondhatjuk, hogy ma, 2018-ban már valószínűleg azoknak az egykori diákoknak a gyermekei kezdenek iskolába járni, akik a 90-es évek elején hasonló könyvekből tanultak.
Vajon csak a szlovák hatalmasságoké-e a felelősség? Talán nem csak. Ők megírták a saját tankönyveiket, aztán továbbadták fordításra. Biztos voltak köztük, akik tudták mit okoznak ezzel, és titkon dörzsölték a tenyerüket, hogy ez igen, ez aztán a modern tudatmódosítás! Ahelyett, hogy közösen, szlovák-magyar alapon kidolgoztak volna egy magyar diákoknak szóló tananyagot, amely tudomást vesz Szlovákiáról, a magyar és szlovák nemzetről is. De a többségnek csak kényelemesebb lehetett így és ment a kisebb ellenállás felé.
A szlovákiai magyarság politikai képviseletének megvolt és akár jelenleg is meg van a lehetősége, hogy változtasson, közbelépjen. Ha ellenállásba ütközött és szép szóval nem ment, akkor megtehette volna politikai súllyal, politikai erővel.
Kiss Beáta, az MKP oktatási alelnöke: „Sajnos a helyzet ismert, régóta húzódik. Egyedül öntudatos pedagógusaink lehetnek azok, akik a tankönyvi törzsanyagon felül beviszik az osztályba a magyar történelmet. Természetesen ez nem elég. Évek óta szorgalmazzuk, hogy változzon a történelem oktatásának tartalma iskoláinkban. Az általunk kezdeményezett, két évvel ezelőtti magyar-magyar párbeszéd záró dokumentumába is belekerült ez a fontos téma. A valódi cselekvési lehetőség azok kezében volna, akik kormányzati pozícióban vannak. Az eredmény jól látható.”
A Híd párt oktatási államtitkárától, valamint az Oktatási Minisztérium sajtóosztályától sajnos választ nem kaptunk. Végső soron ez is a válaszadásnak egy, mondjuk úgy, speciális formája.
Nem a politikusok azok, akik ténylegesen a megélhetésüket kockáztatták és kockáztatják mindmáig! Hanem azok a tanítók, pedagógusok, akik lelkiismeretükre, világlátásukra hallgatva tanítottak és mindmáig tanítanak mást is. Nem csak azt és nem csak olyan mértékben, ahogy az a fenti könyvekben elő van írva. Kockáztatnak egy tanfelügyelői ellenőrzést, akiket aztán már nem érdekel, hogy mit miért tanítottak másként. Csak azt látják, hogy a kolléga eltért a hivatalos tantervtől. És máris kiosztanak egy „sárga lapot“.
„Két fontos információ ezzel kapcsolatban, hogy létezik egy központi vállalás, amely kimondja, hogy 2020-ig meg kell oldani a kisebbségi magyar történelemoktatás ezen problémáját. A másik pedig, hogy elkészítettük a központi oktatási kerettantervnek egy magyar változatát, amit az Állami Pedagógiai Intézet tantárgybizottsága, majd az intézet igazgatója is jóváhagyott. Ezt a tervet az oktatási miniszter a benyújtás évében, azaz 2015-ben nem írta alá és azóta nem történt ez ügyben semmi. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy nincs politikai akarat egy ilyen döntés megtételéhez. Sőt, attól tartok, hogy a 2020-ra ígért változás sem jöhet létre, hiszen annak előkészítésére már most meg kellene tenni az első lépéseket. Ezt az egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni. Kell hozzá megfelelő kerettanterv, megfelelő könyvet kell hozzá írni, módszertani segédanyagot kell hozzá kidolgozni. Tehát azzal, hogy egyet csettintünk, ez nem fog megváltozni.”
Számtalan őszinte, jobbító szándékú munka és javaslat, kész tanterv keletkezett ambiciózus szlovákiai magyar történészek, tudósok tollából. Hogy hivatalosan is azt lehessen tanítani, amit most zárt ajtók mögött, egyéni rátermettségből oktatnak.
Vajon lesz-e még akarat arra, hogy mások mellett Széchenyi vagy Deák neve is le legyen írva egy felvidéki magyar történelemtankönyvben?
