Ógyalla - Szent László-templom
Az ógyallai római katolikus Szent László-templom 1912–1913 között épült, a magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája. A templomot Medgyaszay István tervezte, de nem a vasbeton, hanem a faszerkezetek alkalmazása miatt vált ismertté.
Egy barokk templom helyén áll, amelyet 1718-ban építettek, és az 1763-as földrengés után restauráltak. Az 1911-es tűzvész során – amelyben több ógyallai épület, közöttük a plébánia is megsérült – az öreg templom leégett.
A templom szecessziós épület, amelyet az erdélyi gótikus építészet ihletett. Nyolcszögalaprajzú, amiből négy oldalsó szár nyúlik ki, és egy keresztet formáz. Az egyik szár meghosszabbított, itt található a templom bejárata. A sekrestye szintén sokszögletű, a kereszt szárai között helyezkedik el északnyugati irányban.
A belső teret felülről a fából készült kupola zárja le, amelyhez a kereszt szárai enyhén nyomott boltívekkel kapcsolódnak. Az oldalsó terek faboltozata ezeket a boltíveket követi. A kórust a központi tértől népi motívumokkal díszített faragott fakorlát különíti el. Ugyanezen népi motívumok díszítik a szószéket is. A tabernákulum fölötti oltárkép a vízfakasztás jelenetét ábrázolja. A kórus és az oldalsó terek fa mennyezete karcsú fapilléreken nyugszik. A pillérek volutafőkkel vannak ellátva.
A kupolát kívülről sátortető fedi, amelynek csúcsán funkció nélküli lucerna található, sokszögű alaprajzzal. Az oldalsó terek tört hengeres boltozatát félnyeregtető fedi. Díszítőelemeket csak a fából készült részeken látunk. A fából készült konstrukciós elemek Medgyaszay művészeti elképzeléseinek megtestesülései. Foglalkozott ugyanis a különböző építőanyagok művészi módon történő felhasználásával. Ezt bizonyítja a fából készült kupola szerkezeti megformálása, illetve a fából készült mennyezet a konzolokkal.
